Néhány tanács a baromfiszezonra (8.)
A
CSIRKÉK FERTŐZŐ ANAEMIÁJA
A
csirkék felnevelési betegségeit ismertető cikk-sorozatunkban több
olyan bántalmat ismertettünk, melyek fellépése során a
gyógykezelés már nem vagy alig vezet eredményre (pl-
Marek-betegség stb.) a nagyfokú gazdasági veszteség, kiesés stb.
azonban megfelelő védekezési eljárással (pl. vakcinázás)
megelőzhető. A Kistermelők Lapja előbbi számaiban részletesen
elmondtuk ezen betegségek jelentkezésének, fellépésének
megelőzését szolgáló lehetőségeket.
Ezúttal
ismét egy világszerte elterjedt, de alig néhány évtizede
felismert (1979) és a csirkeállományokban 10-35%-os elhullással
járó – mely számos esetben a 60%-ot is elérheti – vírusokozta
bántalomról, a fertőző csirke-anaemiáról, a fertőzés
kialakulásáról, a betegség tüneteiről és a megelőzés
lehetőségeiről fogunk szót ejteni.
A
csirkék anaemiával („vérfogyottság”) és a lymphoidszövetek
(nyirok) pusztulása miatt súlyos immunszupresszív (az immunreakció
elnyomása, gátlása) hatással járó betegsége. Ma világszerte
elterjedt az intenzív baromfitartással rendelkező országokban.
A
kórokozó, a csirke-anaemia vírusa a circovírusok közé tartozik,
melyet először 1979-ben, mindössze néhány évtizeddel ezelőtt
Japánban izolálták. Hazánkban első ízben DREN és mtsai írták
le (1988), vírusát is izolálták 1991-ben (FARKAS) és később
(1996) szerológiai módszerekkel megállapították a fertőzöttség
széles körű hazai elterjedtségét is (NÉMETH és mtsai).
A
vírus ellenálló képessége nagy, a különféle váladékokban, a
bélsárban hosszú ideig életképes marad. A vírus hőérzékenysége
is nagy, 80°C-on 30 perc alatt csak részben, 100°C-on azonban
percek alatt elpusztul. A fertőtlenítésre 5%-os H-lúg vagy
formalin oldat vehető igénybe. A VÍRUS CSAK A CSIRKÉKET BETEGÍTI
MEG!
HOGYAN
TÖRTÉNIK A FERTŐZÉS?
A
fertőződés kétféle módon történhet, vertikálisan
(függőlegesen az anyáról az utódra) a tojáson át és
horizontálisan (pl. bélsárral stb.).
A
vertikális fertőzéssel akkor kell számolni, ha a tojók először
a tojószezont megelőző hetekben vagy a tojószezonban fertőződtek.
A tojáson át való fertőződés veszélye a tojók fertőződését
követő 1-3 héten a legnagyobb, de gyakorlati körülmények között
ez kilenc hétig is eltarthat! A vírus vertikális terjesztésében
a fertőzött kakasok ondója is szerepet játszhat.
2.
A horizontális fertőződésben a legnagyobb szerepe a bélsárral
ürülő vírusnak van. A vírust a csirkék többnyire szájon át
veszik fel közvetlenül a bélsár felcsipegetésével vagy a
vírussal fertőzött takarmány illetve ivóvíz fogyasztásával.
Megjegyzem,
hogy mesterségesen a légutakon keresztül is eredményesen sikerült
a csirkéket megfertőzni (VARGA és tsai).
MITŐL
FÜGG A MEGBETEGEDÉSEK SÚLYOSSÁGA ÉS AZ ELHULLÁS ARÁNY?
A
legsúlyosabb következményei a germinatív (=vertikális, tehát
anyáról utódra történő) fertőzésnek vannak. Ugyancsak súlyos
következményekkel jár az élet első három hetében bekövetkezett
fertőzés.
A
mortalitás (elhullások) és morbiditás (megbetegedések) aránya
függ:
1.
A fertőzés idejétől.
2.
A felvett vírus mennyiségétől.
3.
A szik eredetű (=tojás) ellenanyagok jelenlététől.
4.
A tartási, takarmányozási körülményektől.
5.
Az immunszupresszív hatás miatt gyakran igen súlyosak a különféle
vírusok, baktériumok
(pl. Gumboro-betegség, Marek-betegség, baromfipestis vírusok,
salmonellák, Escherichia coli, staphylococcusok stb.) okozta
társfertőzések következményei.
Fontos
tudni, hogy a három hetesnél idősebb korban fertőződött
csirkékben a klinikai tünetek már nem alakulnak ki, a vírust
azonban az ilyen állatok is hordozzák és ürítik fertőzve a
társaikat.
Kisebb
mértékben ugyan, de a lymphoid sejtek és szövetek ilyenkor is
károsodnak, és az immunszupresszív hatás következményeivel az
ilyen állományokban is számolni kell.
KÓRFEJLŐDÉS
A
fertőződést követően viraemia alakul ki. A vírus elsősorban a
csontvelő sejtjeit valamint a thymus (magzatmirigy), és a Fabricius
tömlő lymphoidsejtjeit teszi tönkre. Az előbbi következménye az
anaemia, az utóbbié pedig a súlyos immunszupresszió.
A
vírus azonban minden egyéb szervben, egyebek mellett a
bélnyálkahártyában is szaporodik. Ennek következménye, hogy a
bélsárral is nagy tömegben ürül.
Az
erőteljes immunszupresszió miatt a csibék fokozottabban érzékenyek
minden egyéb fertőzésre, emellett a különféle vakcinákra adott
immunválasz mértéke is jelentősen csökken. Az immunszupresszív
hatással a három hetesnél idősebb korban történt fertőződés
után , mikor már tünetek nem
alakulnak ki, is számolni kell.
TÜNETEK
Napos
korban végzett mesterséges fertőzést követően az első tünetek
8-10 nap múlva jelennek meg.
A
csibék bágyadtak, nem szívesen mozognak, összebújnak, nem
esznek, tollazatuk borzalt, A fej és függelékei feltűnően
sápadtak, fejlődésükben visszamaradnak, kisebbek és az állatok
néhány nap múlva elhullanak.
Az
elhullások általában 4 hetes korig folytatódnak, ezt követően
megszűnnek, a megmaradt csibék látszólag egészségesek, de a
megkívánt súlyt nem érik el. Az elhullás aránya általában
1-35% között változik, de elérheti akár a 60%-ot is.
A
betegség nem gyógyítható, a baktériumos
szövődmények okozta veszteségek mérséklésére antibiotikumokat
lehet igénybe venni.
MEGELŐZÉS
A
vírus széles körű elterjedtsége és nagyfokú ellenálló
képessége folytán az esetleg még nem mentes állományok megóvása
a fertőzöttségtől többnyire nem sikerül. Az állományok
izolált (elkülönített) tartása, az új telepítések előtti
alapos tisztogatás és szigorú fertőtlenítés mégis rendkívül
fontos, mert ez jelentősen mérsékelheti az immunszupresszív hatás
miatt gyakori másodlagos fertőzöttségek okozta veszteségeket.
Nagyon
fontos a vertikális fertőződés megakadályozása! Ebben arra kell
törekedni, hogy a tojószezon elejére a tojóállományokban minél
magasabb titerben legyenek a vírussal szemben ellenanyagok.
A
tojóállományok magas ellenanyagszintjét VAKCINÁZÁSSAL
biztosíthatjuk. A jelenleg forgalomban levő vakcinák
csirkeembrióban elszaporított teljes virulenciájú vagy
virulenciájában (fertőzőképesség) többé-kevésbé gyengített
vírust tartalmaznak, amelyekkel a tojók 12-15 hetes korban való
immunizálását javasolják, a teljes virulenciájú törzs esetében
itatással, az attenuált (a vírus megbetegítő képességének a
gyengítése)
törzs esetében pedig izomba vagy szárnyredő szúrással.
A
teljes virulenciájú törzsekkel végzett itatás jó immunitást
ad, de a vírus terjesztésével jár.
A
vakcinázással kapcsolatban feltétlenül ki kell kérni a kezelő
állatorvos tanácsát!
Csupán
példaként
megemlítjük a hazai forgalomban levő NOBILIS CAV P4 VAKCINÁT,
amit házityúk (növendék, tenyészállat) immunizálására
alkalmazhatunk izomba vagy bőr alá applikálva. A vakcina élő,
attenuált csirke-anaemia vírust tartalmaz. Az immunizált
állatoknak legalább 6 hetesnek kell lenni, és a vakcinázást
legalább 6 héttel a tojásrakás várható kezdete előtt kell
elvégezni.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2014. szeptemberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése