A SERTÉSEK HELMINTÓZISAI (FÉRGESSÉGEI)
A sertések helmintózisait (=férgesség) a legszélesebb körben
elterjedt és a legtöbb gazdasági veszteséget okozó bántalmak
között tartják számon. A jelentőségét fokozza, hogy a
helmintózisok egy része a zoonózisok (=állatról emberre terjedő
betegségek) között is szerepel és az ember súlyos
egészség-károsodását okozza.
Nagyon gyakran azzal a panasszal keresik fel a gazdák az
állatorvost, hogy a malacok nem fejlődnek, köhécselnek. Volt, aki
arra gondolt, hogy bizonyára megfáztak a malacok és
tüdőgyulladásuk van, nagyon gyakran az orsóférgek a felelősek a
malacok fejlődésének az elmaradásáért, a takarmánypazarlásért,
és a köhögést is a tüdőn keresztül vándorló orsóféreglárvák
okozzák.
Talán kevesen tudják, hogy a sertésben számos más parazita is
megtelepedhet, melyek nem egyszer veszteségessé teszik a
sertéstartást. Gondoljunk csak arra, hogy ezek a férgek többnyire
a béltartalomból veszik fel a táplálékukat. De valójában nem
az eltulajdonított tápanyag mennyisége a fő veszteség, hanem az,
hogy a jól összeállított takarmányból a férgek szelektíven
veszik fel a vitaminokat, aminosavakat és ásványi anyagokat
„elrabolva” ezeket a nagyon fontos, nélkülözhetetlen
összetevőket a gazdaállattól.
Amellett hogy a férgek zavarják a tápanyagok felszívódását és
a gazdaállat anyagcseréjét, toxinokat, méreganyagokat is
termelnek és azokkal is mérgezik az állat szervezetét.
Amint említettem a leginkább ismert orsóférgeken kívül számos
egyéb féregfajok is élősködhetnek a sertésben. Így például
az ostorférgek, melyekkel rossz higiéniás viszonyok között
a malacok tömegesen fertőződhetnek, nyálkás, véres hasmenést
idézve elő.
A gócos vastagbélféreg 8-15mm hosszúságú fehér
parazita, mely a vastagbél falában fészkeli be magát, súlyos
esetben hasmenést, az állat kondíciójának leromlását és
szaporodás-biológiai panaszokat okoz.
Apró kis hajszálvastagságú, alig látható élősködők a ¼-1/2
milliméter hosszúságú fonálférgek, melyek a bőrön
áthatolva is képesek megfertőzni a sertéseket. Súlyosabb
esetekben a malacok háromnegyed része is elpusztulhat a fertőzés
következtében.
A trichinella egy rendkívül apró, hengeres féreg, mely a
húsevőkben és az emberben is gyakran előfordul. A sertések akkor
fertőződnek meg, amikor fertőzött húst, hulladékokat vagy
fertőzött rágcsálókat fogyasztanak. Az ember súlyos
megbetegedését okozhatja.
A kutyában élősködő Taenia solium nevű galandféreg fejlődési
formája a sertésborsóka. A galandféreg sohasem található
meg a sertésben, csak a galandféreg lárvája, és ez a borsóka!
Amennyiben a borsókával fertőzött húst nem főzik meg kellően
és az ember élő lárvát vesz fel, kialakulhat az ember
galandférgessége stb.
A további két lapszámunkban a sertés helmintózisairól, a
fertőzöttség kialakulásáról, az általuk okozott tünetekről,
a kártételről, az orvoslásról a védekezésről, valamint az
emberi fertőzés lehetőségeiről fogunk a gyakorlat igényeinek
megfelelően röviden szót ejteni.
AZ ORSÓFÉRGESSÉG
A sertés leggyakoribb és legtöbb gazdasági veszteséget okozó
helmintózisa (=férgesség) az orsóférgesség. Különösen
veszélyes nagyfokú elterjedtsége, óriási mérvű petetermelése,
valamint a fertőző anyag rendkívüli ellenálló-képessége
miatt.
Okozója az Ascaris suum (=sertésorsóféreg), mely a sertés
legnagyobb méretű nematódája (=fonalférgek rendjébe tartozó
paraziták). Sárgás rózsaszínű, ceruza vastag kb. 15-40 cm
hosszúságú féreg. Megjegyzem, hogy a sertés orsóférge néhány
mikroszkópos különbségtől eltekintve nem különböztethető meg
az ember orsóférgétől (A. lumbicoides).
A kifejlett féreg a vékonybél első szakaszában élősködik. A
béltartalom bizonyos részével táplálkozik, mozgása kígyózó
jellegű.
Az ivarilag érett hím és nőstény egyedek párosodását követően
a nőstény féreg naponta több százezer petét rak, melyek a
bélsárral ürülnek. A peték külvilágra kerülésével megindul
az életciklusuk.
A FERTŐZŐDÉS
Miután a peték a külvilágra kerülnek, bennük 30-40 nap alatt
fejlődik ki a fertőzőképes lárva. A fertőzés mindig az ilyen
lárvákat tartalmazó, embrionálódott petékkel történik,
melyeket a sertés a takarmánnyal, az ivóvízzel, a malac az anyja
csecsének szopásakor, a ketrecek, ólak, etető edények
felületének nyalogatásakor vesz fel.
Az állat vékonybelében a felvett petéből kiszabadul az ébrény,
mely befúrja magát a bél falába, és abból többnyire a
vérárammal eljut a májba, majd a tüdőbe, onnan pedig a gégébe
és a torokba.
Ezután az állat lenyeli és a férgek ily módon kerülnek a
végleges helyükre a bélcsatornába. A véráramba került lárvák
a vemhes állat magzataiba is bejuthatnak, és ilyenkor méhen belüli
fertőződés történik. Ahhoz, hogy kifejlődjön az ivarérett
orsógiliszta, mintegy 8-9 hétre van szükség.
Az orsóféreg főként a malacokban és a hízókban élősködik. A
malacokban a nevelés későbbi időszakában a fertőződés esélyei
csökkennek, mert öt hónapos kor után bizonyos fokú immunitás
(=védettség) alakul ki a férgekkel szemben. Idősebb kanokban és
kocákban már csak néhány féreg található. Ezek az állatok
azonban az orsóférgek „csendes” hordozóivá válnak, és azok
petéivel folyamatosan fertőzik a környezetüket és főként a
malacokat.
TÜNETEK
Néhány kifejlett féreg bár elfogyasztja a költséges takarmányt,
még nem károsítja nagymértékben az állat egészségét.
Amennyiben azonban nagy számban fordulnak elő a gyomor
bélcsatornában a belekre gyakorolt közvetlen mechanikai hatás
révén, kezdetben csak megzavarják az emésztést, de később már
kiterjedt gyulladást okozhatnak.
Minél fiatalabb az állat és minél súlyosabb a fertőzés, annál
erőteljesebb tünetek mutatkoznak. A tüdőben vándorló lárvák
vérzéseket, és savós gyulladásos beszűrődést okozhatnak.
Kevéssel a születés után az erősen fertőzött malacokon
köhögést, hurutos tüdőgyulladást, esetleg tüdő- és
mellhártyagyulladást lehet észlelni.
Kevésbé súlyos fertőzésnél a tüdőbeli folyamatok elkerülik a
figyelmet, viszont a malacok rosszul fejlődnek, pocakosodnak,
soványak, fejük, fülük nagy, a bőrük ekcémás, kialakul az ún.
„csökött malac” szindróma.
Olykor az állatok étvágytalanok, vérfogyottak, időnként
hasmenés és hascsikarás mutatkozik. A bélsár gyakran puha és
benne időnként egy-egy giliszta is található.
Esetenként behatolhatnak az epevezetőbe, és az epe ürülésének
a megakadályozásával sárgaságot okozhatnak. Sok féreg esetén a
gyomor kiürülésének akadályoztatása miatt gyomortágulat, sőt
bélelzáródást követő elhullás is bekövetkezhet.
A GAZDASÁGI VESZTESÉG
1. Egy kg testsúlygyarapodásra számítva 250-270 g-mal több
takarmányra van szükség a fertőzött sertések esetében, ami
megdrágítja a sertéstartást.
2. A napi súlygyarapodás mintegy 72-117 g-mal kisebb, így kb.
18-36 nappal elhúzódik a hizlalás időszaka.
3. Fertőzöttség esetén romlik a hús minősége.
4. Sertésekben a májkárosodást leggyakrabban a máj szövetében
vándorló orsóféreglárva okozza. Sokszor megfigyelhetőek a
csillag formájú, sárgásfehér hegesedések a májon. Sokan
egyszerűen csak tejfoltnak hívják. Ha sok ilyen folt látható, a
vágóhídon a májat elkobozzák, mint emberi fogyasztásra
alkalmatlant. Amennyiben számuk kevesebb „megfaragják”, vagyis
a fehér foltokat tartalmazó részeket kivágják. Sokszor igen
tetemes mennyiséget tesz ki a vágóhídon elkobzott, megsemmisített
máj.
5. Jelentős az ellenálló-képesség csökkenése miatt fellépő
vagy súlyosabbá váló egyéb betegségek (circovírus okozta
senyvesség, PRRS, sertés-dizentéria stb.) kártétele is.
6. Nem elhanyagolható a vakcinás oltásokra adott elégtelen
immunválasz sem.
ORVOSLÁS
Az orsóférgesség kezelésére számos jó hatékonyságú
készítmény van forgalomban (Interzol, Levamizol, Flubenol stb.),
melyek vénykötelesek, és az állatorvos utasítása szerint kell
alkalmazni.
A malacokat általában 50-60 napos korban szoktuk féregteleníteni,
majd a kezelést 2-3 hét múlva megismételni. A kocákat az ellés
előtt 2-3 héttel ajánlott féregteleníteni. Egyesek azt ajánlják,
hogy a kocák kezelése 10 nappal a fedeztetés előtt, majd 10
nappal a fialás után történjen. Ily módon ugyanis az utódok
fertőzési esélyeit a minimálisra lehet csökkenteni. Nem sokat ér
a gyógyszeres féreghajtás, ha nem rendezzük a higiéniás
körülményeket (rendszeres trágyaeltávolítás stb.).
Számos külső és belső parazita elleni kezelésre alkalmazható
injekciós készítmény is, így többek között az IVOMEC inj.,
melyből 1 ml mennyiséget kell 25 ttkg-ra számítva a bőr alá
fecskendezni. Nemcsak a férgeket hajtja el, de pl. a rühatkákat is
elpusztítja.
AZ EMBER IS MEGBETEGEDHET
Kovács professzor szerint a háziállatok orsóférgei majdnem
kivétel nélkül helmintozoonózisok (=emberre átterjedő
betegségek). Stoll mintegy 650 millióra becsüli a földkerekségen
az orsóférgekkel fertőzött emberek számát.
Igaz, hogy az emberi fertőzést az A. lumricoides okozza, de a
sertés orsóférge is okozhat az emberben egészség-károsodást. A
lárvák vándorlása az emberben is ugyanúgy történik, és
bizonytalan hasi panaszokat, görcsöket, étvágytalanságot,
hányingert, nyugtalanságot, nehéz légzést stb. idézhet elő.
OSTORFÉREG (Trichuris suis)
Fehér színű kb. 3-5 cm hosszúságú féreg, melynek első
hosszabb része vékony, a hátsó rövidebb része pedig vastag. A
féreg az első vékonyabb részével fúródik be a vastagbél
nyálkahártyájába, mintha a bél üregében ostort képezne. Innen
származik a neve is. A bélben vért szív, azzal táplálkozik.
A bélsárral a külvilágra kerülő petékben 3-4 hét múlva
alakul ki a fertőzőképes lárva. Miután a malacok felveszik
ezeket a fertőzőképes petéket, a lárvák kiszabadulnak a
petékből és a vékonybél hátsó részében a bélbolyhok közé
fészkelődnek be.
Néhány hét múlva kiszabadulnak és megkezdik vándorlásukat a
vastagbél lumene felé. Azt elérve 6-7 hét múlva ivarérett
féreggé válva megkezdik a peték termelését. Legfeljebb 4-5
hónapig maradnak életben.
TÜNETEK
Az ostorférgek gyakrabban a hízókban és többnyire csak kis
számban fordulnak elő (10-15 db/sertés). Súlyosabb fertőzések
esetén az állatokban átlagosan 200 db is lehet, kivételesen
azonban akár 3-4000 darab is.
Súlyosabb esetekben az állatok a fejlődésben elmaradnak,
vérfogyottá válnak, lesoványodnak. A klinikai tünetek
étvágytalanságban, véres-nyálkás hasmenésben nyilvánulnak
meg.
Orvoslásra az orsóférgességnél ajánlott gyógyszerek
alkalmazhatók. Az emberi fertőzés lehetőségéről megemlítem,
hogy egyik alkalommal egy gazda elkeseredetten keresett fel azzal,
hogy 4 éves unokáját súlyos hasi görcsökkel egy pécsi kórházba
vitték, ahol Trichuris suis fertőzöttséget állapítottak meg. Ez
volt a kórház elbocsátó papírján is. Utasították, hogy
sürgősen keresse fel az állatorvost, mert a fertőzöttség az
állatoktól származik. A sertéseit ezt követően
féregtelenítettük.
GÓCOS VASTAGBÉLFÉREG (Oesephagostomum dentatum)
8-15 mm hosszúságú, apró, fehér férgek, életciklusuk egyszerű
és közvetlen. A bélsárral kiürülő féregpetékből körülbelül
egy hét múlva kiszabadul a fertőzőképes lárva, mely akár
hónapokon keresztül is életben maradhat a mezőn, a kifutókban
vagy az istállóban.
A lárvák a felvételt követően a vastagbélbe kerülnek, és ott
jellegzetes gócokat alakítanak ki. Két hónap elteltével
elhagyják ezeket a gócokat és a vastagbél lumenében (üregében)
férgekké válva elkezdik a petetermelést. A féreg főként a
kocákban és a kanokban élősködik, de a fertőzöttség gyakori
lehet a malacokban és a hízókban is.
TÜNETEK – ORVOSLÁS
A legjelentősebb kártételt a féreg lárvái okozzák, melyek
befészkelik magukat a vastagbél falába. Itt gócszerű fészkeket
hoznak létre, melyekben később elhalnak a szövetek.
Amikor a férgek elhagyják ezeket a gócokat és visszakerülnek a
vastagbél lumenébe, sajtszerű, elhalt anyaggal telt, illetve már
esetleg elmeszesedett hegek maradnak vissza. A fertőzés alattomos
jellegű, és megbetegedésre utaló tünetek legtöbbször nem
láthatók.
Súlyos fertőzések azonban hasmenést vagy éppenséggel
bélsárpangást okoznak, és a testtömeg-gyarapodás csökkenését,
valamint takarmány-pocsékolást. Az állatok lefogynak és az ivari
ciklus zavarai is tapasztalhatók.
A férgek átlagos száma sertésenként a néhány darabtól
átlagosan 700 darabig változhat, olykor azonban akár a 4000
darabot is elérheti.
Gyógykezelésre a FLUBENOL 50% gyógypremix, a FLUBENZOL 5%
gyógypremix vagy az INTERZOL 6,75% por is alkalmazható számos
egyéb antiparazitikum mellett, melyek kiválasztása és rendelés
állatorvosi feladat.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. novemberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése