Levelek Németországból (3.)

29 publikációm jelent meg a Magyar Állatorvosok Lapjában, melyekben bizonyára érdembeli megfigyelések és kísérletek is voltak, mert 24 országból (többek között az USA-n és Kanadán kívül Mexikóból és még Argentínából is) 121 intézet kért azokból lenyomatot.

 

 

Képek a belvárdgyulai Vörös Istálló sertéstelepéről

Furcsa eset történt az ósdi patkányparadicsomban,

az ún. Vörös Istállóban, mely az akkori székhelyközségemtől néhány km-re, egy ősrégi istállóban létesített tsz-tulajdonú sertéstelep volt.

A korszerűtlen intézmény egy igazi patkánytanya volt, ahol az összefurkált épületben nem is tudtunk védekezni ellenük. A dolgozók az elemózsiájukat a pihenő szobában nem rakhatták az asztalra vagy a szekrénybe, hanem a plafonhoz erősített spárgára kellett akasztaniuk.

Nos, ebben a szobában éppen a heréléshez készítettem elő a műszereimet, amikor az összefurkált plafon egyik nyílásán leesett egy patkány, és a véletlenek sorozataként éppen rajtam landolt, mi több, egyenesen az orvosi köpenyem tátongó méretes zsebébe ugrott. Nagyot kiáltottam! A hangomra odaszaladt az egyik gondozó (aki a képen a heréléshez a malacot fogja). Ő már teljesen közömbös volt a patkányokkal szemben, és szemrebbenés nélkül benyúlt a zsebembe, megfogta az általam rettegett rágcsáló farkát, és vagy három ízben a kőlaphoz vágta, mire az egyszeriben kimúlt.