2015. február 15., vasárnap

A sertések férgessége 2.


A SERTÉSEK HELMINTÓZISAI (férgessége) II.
Lapunk előbbi számában olvashattuk, hogy a sertésekben számos parazita is megtelepedhet, melyek nem egyszer veszteségessé teszik a sertéstartást. Tudvalévő, hogy ezek a férgek többnyire a béltartalomból veszik fel a táplálékukat, elvonva abból mindenekelőtt a vitaminokat, az aminosavakat és az ásványi anyagokat, melyek pedig alapvetően fontosak az állatok fejlődéséhez, termeléséhez. Mindemellett a férgek zavarják a tápanyagok felszívódását és toxinokat is termelnek.
Nagyon fontos tudni, hogy a helmintózisok egy része az állatról emberre terjedő betegségek közé tartozik, és súlyosan veszélyezteti az ember egészségét.
Az előbbiek során szó volt az orsóférgességről, az ostorférgességről és a gócos vastagbélférgességről, ezúttal pedig szót ejtünk a sertések fonálférgességéről, a tüdőférgességről, a trichinellózisról és a sertésborsókáról.
A SERTÉSEK FONÁLFÉRGESSÉGE (strongyloides ransomi)
Okozói a hajszálvastagságú, 2,5-4,4 mm hosszúságú, alig látható fonálférgek (1. sz. KÉP), melyek a 2-4 hetes malacokban okoznak súlyos megbetegedést, mely során súlyosabb esetekben a malacoknak 75%-a is elpusztulhat. A paraziták ivarérett egyedei a vékonybél elülső harmadában a nyálkahártya felületén tartózkodnak.
FEJLŐDÉSMENET
A féregpopuláció parthenogenetikus (=szűznemzés útján szaporodó) nőstényekből áll, tehát nincs szükségük párosodásra, így a sertésben nem is találhatók meg a hím férgek.
A lerakott petéknek rendkívül rövid (néhány óra-3 nap) időre van szükségük ahhoz, hogy a fertőzőképes lárva kikeljen belőlük.
Az idősebb sertésekből ürülő és 25°C-nál magasabb hőmérsékleten fejlődő lárvákból létrejöhet egy szabadon élő váltivarú generáció is, amelynek utódai szintén fertőzőképes lárvákká fejlődnek. Ez az ún. szabadonélő nemzedék, mely a fertőzés forrása, különösen a kifutókban élő kocák esetében. A malacokban a nőstény féreg élettartama nagyon rövid. A férgek átlagos napi petetermelése 200 darab, bár egyes irodalmi források szerint a nőstények naponta mintegy 2000 petét is rakhatnak.
A Strongylus fertőzések főként a szopós és választott malacokban fordulnak elő. A fertőzést a kocák tartják fenn. Rossz higiéniai körülmények, nedves meleg, szalmás fiaztatók a legjobb táptalajai a féregfertőzésnek.
A FERTŐZŐDÉS
A malacok fertőződése többféle módon is bekövetkezhet, nevezetesen a szájon át, a sértetlen bőrön keresztül, a méhben, vagy akár már az első szopás során a föcstejjel is.
A szabadon élő lárvák könnyen áthatolnak a has alján a bőrön keresztül. A bőrön át bejutott lárvák bekerülnek a vér- és nyirokáramba, majd a tüdőbe jutva az állat felköhögi azokat és lenyeli, melyek a vékonybélbe kerülve ott ivarérett nőstény férgekké alakulnak át.
A méhbe jutott lárvák a magzatok tüdejébe hatolnak. Megszületésüket követően tovább folytatják a vándorlást és a vékonybélben ivarérett nőstény férgekké válnak.
A föcstejjel – akár már az első szopáskor felvett – fertőzőképes lárvák a vékonybélben tovább fejlődhetnek és vándorlás nélkül is ivarérettekké válhatnak.
A férgek rövid életciklusa következtében a szopós malacokban 2-4 nap alatt már ivarérett fonálférgek találhatók, melyek petét raknak. A fertőzés és újrafertőzés gyorsan zajlik a kocák és malacok között. Amint arról már szó esett, a malacok akár 75%-a is elpusztulhat.
TÜNETEK
A bántalom klinikai lefolyása a fertőzöttség mértékétől és az állatok korától függ. A malacok föcstejjel való fertőzése után a tünetek leghamarabb a 2. héten jelentkeznek, a fejlődésben visszamaradás, lesoványodás, bágyadtság, sápadt nyálkahártyák, hasmenés, súlyos vérfogyottság, majd a teljes legyengülés után rendszerint 2-4 hetes korban kezdődnek az elhullások.
A fertőzőképes lárvák a behatolásukkor vérzéseket okoznak a bőrön. A lumbális (ágyéki) részek izomzata gyenge, megérintéskor a malacok élesen visítanak.
A lárvák apró vérzéseket okozva a tüdőt is károsítják. A felnőtt férgek a malacokban a gyomor és bélcsatorna gyulladását okozzák. A leggyakoribb tünetek a hányás, görcsölés, nyálkás sárgás hasmenés.
A lesoványodott malacok elpusztulnak, de ha sikerül átvészelni a bántalmat, visszamaradnak a fejlődésben.
ORVOSLÁS
A megfelelő higiéniai körülmények megteremtése mellett a fonálférgek elhajtására többféle készítmény is kapható. Példaként néhányat felsorolunk. FLUBENOL 50% gyógypremix, FLUBENZIM 5% gyógypremix, FLUMIXAN 5% por stb. A gyógyszerek vényre kaphatók, és a mellékelt utasítás szerint kell azokat alkalmazni.
TÜDŐFÉRGESSÉG
A bántalom legeltetett vagy füves kifutón tartott sertésekben világszerte előfordul, főként azokon a vidékeken, ahol a „legeltetéses” sertéstartás elterjedt. A vaddisznókban különösen gyakori.
A betegség okozója egy metastrongylus apri nevű, kifejlett állapotában 1,5-4,5 cm-es szürkésfehér színű féreg, mely a légutakban élősködik.
A FERTŐZŐDÉS
A metastrongylusok fejlődése közvetett, ugyanis a féregpetéket a földigiliszták veszik fel, melyekben 10-20 nap alatt alakulnak ki a fertőzőképes lárvák. A giliszták életük végéig megőrzik szervezetükben a fertőző tüdőféreglárvákat.
A sertés a giliszták elfogyasztása útján fertőződik, amikor is a tüdőféreglárvák a tüdőben vándorolva gyulladásos folyamatot okoznak.
TÜNETEK – ORVOSLÁS
Az első tünetek a giliszták felvétele után 4 hét múlva jelentkeznek. Az előbb szórványos és gyenge köhögés – különösen az állatok meghajtása után – ismétlődővé és erőteljessé válik. A légzés nehezített, savós orrfolyás jelentkezhet. Csökken az étvágy, az állatok fejlődése lelassul, majd fokozatosan lesoványodnak.
Boncoláskor a férgeket a bronchusokban (hörgő) szabad szemmel is felismerhetjük. Az orvoslás a fonálférgesség során leírtak szerint történhet.
TRICHINELLÓZIS
Igaz, hogy a sertés vékonybelében élősködő apró, mindössze 1,4-4,8 mm hosszú Trichinella spiralis ivarérett példányai a sertésben klinikai tüneteket nem okoznak, mégis az egyik legjelentősebb parazitaként tartják számon, mert az ember egészségét nagy fokban veszélyeztetik.
A trichinellózisra nemcsak a sertés, de az ember is fogékony, valamint a vaddisznó, a róka, az egér, a patkány, a kutya és macska stb. is.
FEJLŐDÉSMENET
A vékonybél nyálkahártyáján tartózkodó apró férgek (béltrichinellózis) nőstényei elevenszülők, egy nőstény bizony akár ezernél is több ébrényt szülhet.
Az ilymódon élveszületett lárvák a vér- és nyirokáram útján bejutnak az izmokba, befurakodnak az izomrostokba, összecsavarodnak, majd körülöttük tok képződik (izomtrichinella).
Az izomtrichinellákat tartalmazó „hús” elfogyasztása után azok bekerülnek a fogékony állat vagy az ember vékonybelébe, majd az emésztőnedvek hatására a tok feloldódik és a fiatal trichinellák szabaddá válnak.
Ezek kiszabadulva azonnal befurakodnak a bélnyálkahártya bolyhai közé, és rövidesen elérik az ivarérettségüket. Kifejlett férgekké alakulva a vékonybélben kopulálnak („párosodnak”). Miután pedig a nőstények elevenszülők, egy-egy nőstény akár ezernél is több ébrényt produkálhat, és újra megkezdődik az életciklusa az előbbiekben leírtak szerint.
A FOGÉKONYSÁG – RÉSZLEGES FOGÉKONYSÁG
Az izomtrichinellák nem képesek minden szervezetben kifejlődni. Teljes fogékonyságról akkor beszélünk, amikor a gazdaszervezetben nemcsak a béltrichinellák, de utódaik, az izomtrichinellák is képesek szabályszerűen kifejlődni és életben maradni.
Arról már volt szó, hogy fogékony az ember, a sertés, a vaddisznó, a róka, az egér, a patkány, a borz, a kutya és a macska, ugyanakkor például az egypatások, a kérődzők és a madarak csak részlegesen fogékonyak, mert a béltrichinellák ugyan képesek bennük megtelepedni, de az izomtrichinellák nem, vagy legalábbis nem mindig tudnak kifejlődni.
FERTŐZŐDÉS
Magyarországon az ember trichinellás fertőzöttségének a forrása legtöbbször a vaddisznó vagy a házi vágások során leölt sertések húsa, illetve az ezekből készült kolbász.
LEIDY volt az első, aki Amerikában 1846-ban megtalálta a sertéshúsban az izomtrichinellákat. Több adat is van az európai országokból és az USA-ból is a trichinellózis megállapításáról, de 1959-ben a moszkvai vágóhídon is fertőzöttnek bizonyult a levágott sertések 0,27%-a.
A sertések rendszerint a vadonélő húsevők, főként rókák hulláinak, hullarészeinek az elfogyasztása után fertőződnek. Elejtett állatok nyers húsát ezért tilos a sertésekkel feletetni.
Sokan a sertések fertőzöttségét a patkánytól is származtatják, meg a konyhai és vágóhídi hulladékoknak tulajdonítják. Ismételten megemlítem, hogy a sertések fertőzöttsége általában nem jár klinikai tünetekkel.
AZ EMBER MEGBETEGEDÉSE
Emberben a tünetek a fertőzött élelmiszer elfogyasztása után 5-8 nappal kezdődnek, legtöbbször hányással, majd láz, szédülés, bágyadtság, hasi fájdalmak és hasmenés is jelentkezik.
Súlyos esetben a betegség 2-3 hetében szemhéj- és arcödéma (vizenyős beszűrődés), majd bőrkiütések, izzadás, izom- és ízületfájdalom mutatkozik.
Az ember gyomrában a felvett izomtrichinellák mésztokja feloldódik, és a szabaddá vált lárvák a bélnyálkahártya bolyhai alá jutnak (béltrichinella). Ezek bélhurutot vagy bélgyulladást idézhetnek elő, de a súlyos, olykor halálra vezető megbetegedést valójában a bélben ivaréretté vált nőstényektől született, a vér és nyirokárammal az izmokba jutott és ott betokolódott lárvák idézik elő (izomtrichinellák).
Nemcsak izomfájdalmak, hanem rágási, nyelési nehézségek is jelentkezhetnek. Súlyos esetekben a fertőzést követő 2-7 hét múlva beállhat a halál. KASSAI felhívja a figyelmet, hogy a háztáji gazdaságokban, különösen a vadászok, vadőrök, gyepmesterek stb. által nevelt sertések húsát ajánlatos trichinellák szempontjából megvizsgáltatni. Ezzel kapcsolatban megjegyzem példaként, hogy anno az edelényi járásban egy vaddisznótól fertőzött sertésből származó húskészítmény fogyasztása után 10 ember betegedett meg és került kórházba.
A trichinellózis nemcsak azért veszélyes betegség, mert hosszadalmas, nagyon súlyos tünetekkel, szinte elviselhetetlen fájdalommal jár, de már a betegség megállapítása és gyógykezelése is súlyos nehézséget okoz.
MEGELŐZÉS
1. A levágott sertés húsának trichinella vizsgálatával.
2. Legfeljebb csak alaposan megfőzött moslékkal etethető a sertés.
3. Tudni kell, hogy a pácolás, füstölés, sózás nem öli meg az izomtrichinellákat, csak ha a húst 10 percen át 60°C-ra felhevítjük, vagy 3 napig -15°C hőmérsékleten fagyasztjuk.
4. Különösen vigyázni kell a vaddisznóhús elkészítésekor.
5. Lehetőleg kerüljük az ismeretlen eredetű húst vagy húskészítményt.
SERTÉSBORSÓKA (Cysticercus cellulosae)
A sertésborsóka az ember vékonybelében élősködő horgasfejű galandféregnek (Taenia solium) lárvaformája. Ovális alakú, áttetsző folyadékkal telt hólyag, mely a sertés különféle szerveiben és szöveteiben, mindenekelőtt az izomzatában fordul elő. A sertésben a kifejlett féreg nem található meg, csak a lárvaformája (borsóka). A galandféreg végleges gazdája ugyanis az ember.
FEJLŐDÉSMENET
A T. solium leggyakoribb köztigazdája a sertés. A sertés felveszi a lárvát tartalmazó petéket, az azokból kiszabaduló onkoszférák átfúrják a bél falát, a vér- és nyirokárammal bejutnak a különféle szervekbe (izomzat, tüdő, vese, máj, agyvelő stb.), és ott 70-90 nap alatt borsókává fejlődnek.
Az ember rendszerint a borsókás sertéshúsnak vagy húskészítménynek a nyersen való fogyasztásával fertőződik.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. decemberében.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése