Támadnak a kullancsok

ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG

TÁMADNAK A KULLANCSOK

Amióta megkezdődött a kullancsszezon, szinte záporoznak a kérdések az állatorvoshoz, hogy miként kell a kullancsot az állatból – leggyakrabban a kutyából és macskából, de nem ritka a szarvasmarha, ló vagy juh kullancsossága sem – a legegyszerűbben eltávolítani, vagy éppenséggel a kullancsok megtelepedését megelőzni. Milyen betegségeket terjeszt a kullancs, milyen tünetek alapján lehet azokat felismerni?

Való igaz, hogy a kullancs közel 200 fertőző betegség terjesztésében játszik szerepet, melyek közül néhány súlyos veszélyt jelent úgy az emberre, mint a háziállatainkra is. Bár legfontosabb a kullancsveszély elhárítása, a kullancsok fertőzésközvetítő szerepének a kiiktatása, de ugyanakkor fontos ezen betegség tüneteinek a megismerése is, mert ezeknek a fertőző betegségeknek a gyógyítása csak akkor lehet eredményes, ha az első jellemző tünetek megjelenésekor mielőbb kérjük az állatorvos segítségét.

A KULLANCSOKRÓL

Ezek a legnagyobb atkák, melyek részint a vérszívásuk, többnyire azonban a betegségek terjesztése révén okoznak bajt. A kullancsok pókszabású, egységes testű (fej-tor-potroh egybeolvadt), 4 pár lábú, fajonként különböző alakú és színű élősködő atkák.

A hím kullancsok kisebbek, mint a nőstények. Éhes állapotban a kullancsok kisebbek és különösen laposabbak, míg vérrel teleszívva magukat, főként a nőstények, erősen elgömbölyödnek és a borsó nagyságot is elérhetik.

A vérrel teleszívott nőstény lehull a gazdaállatról, és a talajba lerakja 1000-5000 petéjét. A petékből kikelt lárvák a gazdaállatokra tapadnak, és vagy ezen érik el teljes fejlettségüket (egygazdás kullancsok), vagy pedig egyszer (kétgazdás kullancsok), vagy kétszer (háromgazdás kullancsok) újabb gazdát keresnek maguknak (rágcsálók, madárfiókák stb.), ahol vért szívnak, majd a kifejlett kullancs támadja meg az embert és háziállatainkat.

HOGYAN TÁMADNAK?

A szemmel rendelkező, látó kullancsok a gyepi növénytársulásokat lakják, és a fűszálak árnyékos fonákján megkapaszkodva lesből várják áldozatukat. A gyepen bóklászó emberre vagy háziállatra alulról kapaszkodnak fel. Különösen honosak a legelőkön, kertekben, parkokban. Ilyen pl. A Dermacentor marginatus.

A szem nélküli, vak kullancsok a lombos erdők lakói. Az elülső lábukon levő ún. Haller-szerv segítségével tájékozódva felmásznak a cserjék vagy facsemeték, bokrok leveleinek árnyas fonákjaira, ágaira, és fejjel lefelé, hátulsó lábpárjukkal kapaszkodva várják, míg ember vagy állat ér a közelükbe, és fentről vetik rá magukat. Áldozatukat elülső lábaikkal elkapva rajta maradnak, majd a vékonyabb bőrrészeket felkeresve, szájrészeikkel mélyen a bőrbe fúrva magukat vért szívnak. Minthogy a szájrészek visszafelé álló fogakkal vannak ellátva a kullancsot nehéz leválasztani.

BETEGSÉGEKET TERJESZT

Amikor a kullancsok, vagy fejlődési alakjaik olyan vadon élő állatokból szívnak vért, melyek valaminő az emberre vagy a hasznos háziállatainkra is veszélyes kórokozóval fertőzöttek – ezek lehetnek vírusok, baktériumok, rickettsiák vagy paraziták – a kórokozó mikróbák nemcsak a kullancsok bélcsatornájába kerülnek, de bejutnak a nyálmirigyeibe, petefészkeikbe és a kiválasztó szerveikbe is.

Ezután az éhes kullancsok a vérszívásuk során a nyálukban levő mikróbákat bejuttatják az áldozataikba is. Azonban az elmondottakból következik az is, hogy a fertőződött kullancs ürüléke, vagy éppenséggel maga az elpusztult parazita akkor is tovább közvetítheti a fertőzést, ha a kullancs tetemét vagy ürülékét beszáradva és porral keveredve belélegzi az állat vagy ember (pl. Kullancsencephalitis), de az is előfordulhat, hogy valamely állat elfogyasztja a kórokozót hordozó kullancsot és a béltraktuson át fertőződik (tularaemia).

Megjegyzem, hogy a természetben legelő juh, kecske vagy tehén nyers teje is fertőzött lehet a kullancs által a kérődzőkbe juttatott kórokozóktól.

Táplálékszerzés céljából a szezon napjainak reggelein és délutánjain aktívak a kullancsok, ugyanis a napfényt kerülik, mert a tűző napsugarak kiszárítanák és elpusztítanák őket. Ezért áldozataikon is a napfénytől rejtett, izzadt-párás testrészek hajlatait, redőit keresik fel vérszívás és megtelepedés céljából.

A KULLANCS ELTÁVOLÍTÁSA

A legtöbb kérdés azzal kapcsolatban vetődik fel, hogy milyen módon lehet a kullancsot a megtámadott állatból eltávolítani.

Ezzel kapcsolatban két szabályt kell figyelembe venni:

1. A kullancsot minél előbb el kell távolítani, hogy minél kevesebb kórokozót juttathasson be az áldozatába. Ehhez tudni kell, hogy a kullancs megtelepedését követően 4-6 óra múlva juttat vírustartalmú váladékot a bőrbe.

2. A kullancs eltávolítását nagyon körültekintően kell végezni, nehogy a nyakában gyöngyfüzérszerűen húzódó és kóranyaggal telt nyálmirigyek megnyomásával még több fertőző anyagot préseljünk az áldozatba.

Régebben azt ajánlották – és sokan ma is azt a módszert követik -, hogy a kullancsot olajjal, zsírral, ragasztóval bekenik, vagy akár egy csepp petróleumot cseppentenek rá, mire a kullancs a bőrt egy idő múlva elengedi vagy legalábbis könnyen ki lehet húzni.

Kiderült azonban, hogy ez a módszer nagyon ingerli a kullancs nyálmirigyeit, vagy éppenséggel agóniás haláltusát okoz, miközben a kórokozókat a gazdaállat vérébe öklendezi. Mai ismereteink szerint ez a módszer nem ajánlható.

Olymódon is el lehet távolítani a vérszívót, hogy csipesszel vagy két ujjal megragadjuk, majd tekerünk rajta 180 fokot és várunk, míg szívócsövén levő kampók rögzítő hatása megszűnik. A kullancs tehát magától leválik a bőrről, nem kell letépni.

A kullancs eltávolítása legcélszerűbben a külön e célra gyártott speciális kullancs-csipesszel vagy kullancseltávolító kanállal történhet, mely egyszer használatos műanyag eszköz, mellyel egyszerűen, óvatosan ki lehet tekerni a bőrből a kullancsot anélkül, hogy beszakadna a szájszerve.

A kullancs-lárvákat és nimfákat (fejlődési alakok), mivelhogy ezek alig rögzülnek a bőrbe, egy homorú hegyű 20 G-s injekciós tűvel lehet könnyedén kipöccenteni a bőrből. A kullancscsípés helyét mindig fertőtleníteni kell (alkoholos Betadine-os ecsetelés stb.).

VÉDEKEZÉS

A legcélszerűbb védekezési mód a kullancsok távoltartása kedvenc állatainktól. Ma már többféle olyan készítmény is kapható, melyek akár a bőrre cseppentés, vagy az állat lemosása útján hosszabb ideig is távol tartják a vérszívókat.

Így többek között a FRONTLINE SPOT ON a kutya vagy a macska bőrére cseppentve 3 hónapig távol tartja a kullancsokat, de ugyanígy alkalmazva az EXSPOT 4 hetes védelmet nyújt. A NEO-STOMOSAN-os fürdetésre a vérszívókkal ellepett állatról néhány óra alatt lehullanak a kullancsok, de további 2-3 napos védelmet is nyújt ez a lemosás. Mindezzel kapcsolatban ki kell kérni az állatorvos véleményét.

LEGGYAKRABBAN TERJESZTETT BETEGSÉGEK

1. Babeziózis a csípés után 10-20 nap után jelentkezik lázzal, bágyadtsággal, elesettséggel, vérfesték-vizeléssel. Túl heveny esetben akár 3-4 nap múlva elhullást okozhat.

2. Lyme borreliózis főként emberben, de kutyában, lóban és szarvasmarhában is előfordul. A kullancs-csípés után 1-4 hét után jelentkezik. Az általános tünetek és izületi gyulladás mellett jellegzetes körkörös bőrpír mutatkozik.

3. Kullancsencephalitis-t a kullancs által közvetített vírus okozza. Elsősorban az ember betegsége, de az állatot is megbetegítheti. Az emberen a csípés után 7-10 nap múlva lázzal, fejfájással, influenzaszerű tünetekkel jár. A viraemia (=a vieus megjelenése a vérben) időszakában a fertőzött állat a tejjel is üríti.

4. A Q-láz az emberben és a háziállatainkban aszerint alakul ki, hogy a kórokozó a tüdőt, a májat vagy az ivarszerveket támadja-e meg.

A bántalmak észlelésekor sürgősen orvoshoz, állatorvoshoz kell fordulni!

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2004. júliusában.)