2013. augusztus 19., hétfő

Miért nincs elegendő teje az anyanyúlnak?


Teszi fel a kérdést Karcagról egy elkeseredett Olvasónk, aki már azon gondolkozik, hogy felhagy a nyulászkodással, pedig ez nagyon hiányozna a megélhetésükhöz – írja levelében.
Tekintettel arra, hogy a kérdés nagyon gyakran felvetődik a nyulászok részéről, Lapunk hasábjain igyekszem összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat.
Előre kell bocsátani, hogy a tejtermelő képesség az anyanyulak egyik legfontosabb értékmérő tulajdonsága, hisz a szopós nyulak 15-20 napos korukig kizárólag anyatejet fogyasztanak, megfelelő fejlődésük kizárólag az anya tejtermelésének a függvénye.
A kisnyulak naponta általában csak egyszer, a hajnali órákban szopnak, és e 3-5 perces szopás alatt veszik fel a szükséges tejmennyiséget, mely testtömegük 15-20%-át is kiteszi.
MIKOR BESZÉLHETÜNK HYPOGALACTIÁRÓL?
A hypogalactia (olv. hipogalakcia) valójában a tejmirigy szekréciós tevékenységének vagy a tej leadásának csökkent volta, mely számos okból bekövetkezhet.
Mindenekelőtt meg kell említeni a hiányos vagy hibás takarmányozást, a megfelelő vízellátás hiányát, a tejmirigygyulladást, valamint a pszichés okokat, stressz-hatásokat, a vemhességi toxikózist, a magzat- vagy magzatburok-visszatartást, valamely lázas állapotot és így tovább.
A hypogalactia során a szopós állatok gyengén fejlődnek, ha az almot megbolygatjuk feltűnően sírnak, a bőrük petyhüdt, ráncos tapintatú, sápadtan szürke színű és magas az elhullás aránya.
MI LEHET A TEJHIÁNY OKA?
1. Az anyanyúl csak akkor tud elegendő mennyiségű és minőségű tejet termelni, ha az igényeinek megfelelő takarmányt, fehérjéket, aminosavakat, vitaminokat, ásványi sókat, tehát kalciumot, foszfort, konyhasót és nyomelemeket kap.
Ahhoz hogy jobban megértsük, hogy mennyire fontos az anya igényeinek megfelelő takarmányozása, figyelembe kell vennünk, hogy egy anyanyúl három hét alatt a testtömegével csaknem azonos mennyiségű tejet termel, hisz a napi laktálás (=tejtermelés) a szoptatás 17-21 napja között a 200-250 grammot is eléri.
Ha a testarányokat és a tejtermelést tekintve összehasonlítást teszünk a tejelő tehén és a szoptatós anyanyúl között, arra az eredményre jutunk, hogy egy tehénnek naponta 200 liter tejet kellene termelnie ahhoz, hogy elérje egy anyanyúl teljesítményét.
Mindemellett a tej minőségében is óriás különbség van a szarvasmarha és a nyúl között. A nyúl teje – mely tejfelszerű sűrűségű – háromszor annyi zsírt és négyszer annyi fehérjét tartalmaz, mint a tehéntej.
2. A tejtermelés akkor is csökken, ha nem kap az anya elegendő vizet. Sok szakember elsősorban vízhiánnyal magyarázza a tejtermelés csökkenését. Tudni kell, hogy egy közepes nagyságú nyúl éves átlagot tekintve naponta egynegyed liter vizet igényel, ami az ellés előtt egy literre, a szoptatós anyáknál pedig – a fiókáira is figyelemmel – akár két literre is emelkedik.
3. Előfordulhat, hogy az anya nem hajlandó szoptatni a kicsinyeit. Tapasztalatok szerint eredményes lehet ilyenkor, ha kényszerítjük az anyát. Ez olymódon történhet, hogy az anyát szorosan lefogjuk, és a fiókákat egyenként a csecsbimbóhoz helyezzük.
Egy-két eredményes kísérlet után az anyanyúl érzékeli, hogy a szopás után a tejtől feszülő csecsbimbók megkönnyebbülnek, és a továbbiakban már magától is szívesen „elfogadja” a kicsinyeit.
4. Egyes ideges anyák esetében szerepet játszhatnak pszichés okok, a különféle zavaró tényezők, stressz-hatások is.
Nemegyszer megállapítható volt az egerek, patkányok, kutya vagy macska zavaró hatása.
5. Természetesen a tejhiány adódhat abból is, hogy valóban gyenge az anya tejtermelése, vagy mert túl sok a fióka.
Való igaz, hogy ha több a fióka, a tejtermelés is növekszik, de miután a növekedés üteme nem azonos a létszám gyarapodásával a népesebb almokban az egy fiókára jutó tej mennyisége csökken.
6. A környezeti hőmérséklet ugyancsak jelentősen befolyásolja az anyanyúl tejtermelését. Úgy találták, hogy az anyanyulak a laktáció minden szakaszában 15°C-on termelik a legtöbb tejet.
Hazai vizsgálatok szerint 20°C felett hét fióka szoptatása esetén minden Celziusz-fok környezethőmérséklet-emelkedéssel a nyulak napi tejtermelése a laktációs csúcs idején átlag 7,7 grammal csökken. Ez azt jelenti, hogy például 23-25°C hőmérsékleten minden alomból egy kisnyúl csak alomtestvérei terhére juthat tejhez.
A kisnyulak szopás alatti viselkedéséből megfigyelték, hogy a jobban tejelő csecseken általában az erősebb, nagyobb testtömegű fiókák helyezkednek el, a gyengébbeknek pedig az utolsó csecsek jutnak.
AZ ANYANYÚL TEJMIRIGY-GYULLADÁSA
A tejhiány gyakori és olykor nagyfokú veszteséget előidéző oka az anyanyúl tejmirigy-gyulladása, mely nemcsak az anya súlyos megbetegedésével és elhullásával, de az alom kipusztulásával is járhat. A tovaterjedés veszélye további veszteségeket okozhat. Mindezek megelőzésére és a kór mielőbbi felismerésére különös figyelmet kell fordítani.
A tejmirigyek megbetegedésének megelőzése érdekében ajánlatos az ellést követő első néhány napban rendszeres fészekvizsgálatot végezni, mely során az anyák tejmirigyeit is alaposan meg kell figyelni, áttapintani.
MI OKOZZA?
A tejmirigygyulladás általában baktériumok hatására alakul ki. A tejmirigy az első laktálásig steril, kórokozóktól mentes. Az ellés után azonban a tejelés megindulásakor és szoptatáskor a környék mikroflórájából (az anya bőrének, emésztőcsövének, orrüregének, hüvelyének, kötőhártyájának és tartózkodási helyének, valamint a gondozók kezének mikroflórájából) egyes baktériumok bejuthatnak a tejutakba és tejmirigygyulladást indíthatnak meg.
A kórokozó virulenciája (=megbetegítő-képessége), a fertőzés mértéke, az állatok ellenálló-képessége, a higiéniás körülmények különbözősége szerint a fertőzöttség eltérő súlyosságú következményekkel járhat.
Amikor kimutatható ugyan a kórokozó, de semmiféle klinikai tünet nincs, néma fertőzöttségről beszélünk, máskor hevenyen akár 2-4 nap alatt zajlik le a bántalom vagy éppenséggel idült formában mutatkozik.
A FERTŐZÉS
A leggyakoribb kórokozó a Pasteurella multocida, de előidézhetik a Staphylococcus aureus, az E. coli, a Streptococcus fajok stb.
A fertőződés bekövetkezhet a bimbócsatornán át, a csecsbimbó és a tőgy bőrének sérülésein, de akár a vér és nyirokáramon keresztül is. Elősegítik a fertőzést a pihenődeszka egyenetlen felületei, a drótháló, a ketrecből kiálló szögdarabok, de akár a durva alom által okozott sérülések és így tovább. A szennyes környezet, a sötét, nedves, piszkos ketrec ugyancsak melegágya lehet a fertőzésnek.
TÜNETEK
Heveny esetben az állat lázas, bágyadt, étvágytalan. A tejmirigy megnagyobbodott, tömött tapintatú, fájdalmas. A tőgy bőre kipirult, néha szederjes színt ölt. Az anyaállat nem vagy csak nagyon rövid ideig szoptat és nyugtalan. A tejmirigyek tenyérrel való átsimításával a bántalom könnyen felismerhető. Az alom gyengén fejlődik, illetve a tejhiány miatt elpusztul.
A mastitis (=tejmirigygyulladás) olykor tályogképződéssel járó formában jelentkezik. A tályogok gyorsan nagyobbodnak, majd olykor kifakadnak. A baktériumok betörhetnek a véráramba és sepsist (=vérmérgezés) okozhatnak.
ORVOSLÁS
A betegség gyógykezelése antibiotikumokkal történhet (penicillin, streptomycin, Gentamycin stb.), helyileg pedig tőgykenőcsöt kell alkalmazni. A beteget a társaitól el kell különíteni, és biztosítani kell számára az optimális tartási, takarmányozási és higiéniás körülményeket.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. márciusában.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése