Törökország III/3

UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBA, A NAPFÉNY ORSZÁGÁBA

Vendégségben

A városban egy család meghívott vacsorára. Szívesen vették, hogy lefényképeztem őket. "Insallah"-hal köszöntöttek, melyet veztőnk lefordít, azt jelenti, hogy "ahogy Allah akarja" vagy másképpen "Isten kezében vagyunk".

Miután levettük a cipőinket, invitálnak, hogy üljünk le a szőnyegre. Se szék, sem pedig asztal nincsen a szobában! Nagyon kényelmetlenül érezzük magunkat, mert nem tudjuk, hová is helyezzük a lábunkat. Itallal kínálnak. Tolmácsunk segítségével szó esik a lakosság anyanyelvi megoszlásáról, melyből csaknem 30 millió török, több mint 2 millió kurd, 365 ezer arab, valamivel kevesebb, mint 50 ezer görög és 33 ezer örmény. Leszögezik, hogy ők kurdok és szeretnének önálló államot.

A beszélgetés során szó esik arról, hogy a magyarok számos török ételt fogyasztanak, melyek eredete tehát Törökországból származik. Vezetőnk sorolja: joghurt, töltött káposzta, töltött paprika, roston sült húsok, pörköltfélék, tarhonya, a félhold alakú kifli...

Elmondják, hogy a törökök vajjal főznek vagy olajjal, a zsírt és a disznóhúst nem ismerik. A lakosság fő tápláléka a juh, de a marha és a borjúhús is állandóan szerepel az étlapokon. Sok a szárnyasétel, főleg a csirke és a tyúk, de nem ritka a kacsa vagy a galamb sem. Több tengeri vagy édesvízi halat fogyasztanak.

És középen, a szőnyegen tálalnak! Tejfölt, túrót, apró sülthúsokat kapunk. Kenyér nincsen, de mindenki helyére tesznek kanalakat és egy szelet lepényt.

Nagy bajban vagyunk, mert nem tudjuk, hogy miként is fogjunk hozzá a lakomához! A lepényszeletre rátesszük a túrót meg a húsdarabkákat, ezt pedig megöntözzük tejföllel. Hoztak még uborkasalátát is, abból is mérünk rá. Azután minden csurog-csepeg! Elkerülhetetlen, hogy ügyetlenül össze ne kenjük magunkat. Már nem is a finom falatokra koncentrálunk, hanem arra, hogy miként is fogyasszuk, hogy a lehető legkevesebbet maszatoljunk. Már egymást se merjük nevetni, főként pedig fotózni a nagy igyekezetünkben. Becsületükre legyen mondva, a háziak nem lepődtek meg esetlenségünkön még csak egy mosoly erejéig sem (talán ők is így esznek?)... Hát eképpen végződött a vacsora olyan nagy malackodással, amit egy életre nem fogok elfelejteni!

Büszkén mutatták meg a hálószobát, ahol a díszes ágynemű és a gyönyörű szőnyegek voltak felpolcolva.

Kimentünk az udvarba, ahol az aprójószág etetése folyt.

Sertések nincsenek, a hazatérő juhoknak és kecskéknek készítette a kiegészítő abraktakarmányt a fiatalasszony. A kiskérődzőket a gyerekek hajtották ki a legelőre, most várja haza azokat a háziasszony.