2014. április 13., vasárnap

A malacok felnevelési betegségei (streptokokkózisok)



A SERTÉSEK STREPTOKOKKÓZISAI

A Streptococcus (olv. streptokokkusz) suis okozta megbetegedés világszerte előforduló bántalom, mely hazánkban is gyakori és nagyon súlyos gazdasági veszteséget okozhat már a szopós malacok között is, melyek fiatal korban a kocától fertőződnek. Az enterális (béllel kapcsolatos) kórképek mellett (pl. coli stb.) a felnevelés időszakában gyakorta fordulnak elő a streptococcusok okozta kórképek, melyek a veszteségek elkerülésére sürgős gyógykezelést igényelnek. A továbbiakban erről a megbetegedésről, a felismeréséről, a gyógykezeléséről és a korszerű védekezésről adunk ismertetést.

EGY ESET A MINDENNAPOS GYAKORLATBÓL

Egyik alkalommal S. János H-i gazda arra kért, hogy nézzem meg a sertésállományát, mert valaminő baj ütötte fel a fejét. Elmondta, hogy minden évben vásárol 90-100 választott malacot hizlalásra. Nem szokott különösebb gondja lenni velük. A napokban azonban észrevette, hogy néhány malac lesántult, megsápadt, az ízületei megduzzadtak. Csontlágyulásra gondolt, ezért adott nekik Jolovitot (vitaminkészítmény), de másnapra csak romlott az állapotuk, sőt újabb betegeket is észlelt hasonló tünetekkel, két malac már el is hullott, melyek előbb nem is látszottak betegnek.
Megérkezésemkor a gazda által hűen leírt kép fogadott. Már 14 beteget át is helyzett egy másik istállóba, elkülönítőbe. Mindenekelőtt megmértük a beteg, bágyadt, étvágytalan, sántító állatok lázát. Valamennyi lázas volt, a hőmérő higanyszála 41 °C körüli értékeket mutatott. A lázas állapot és az a tény, hogy a kór terjedő tendenciát mutatott, valaminő fertőző betegségre utalt.
Mindkét elhullott állatot felboncoltam, és mindkettő boncolási képe hasonló volt: a máj teleszórva apró, sárgás, elhalásos gócokkal, a szíven és a vesén pedig vérzéseket találtam.
A klinikai tünetek és a boncolási kép alapján streptococcosisra gondoltam, és a beteg állatoknak antibiotikum (Tardomyocel) injekciót és ADE vitamint adtam, az egész állománynak pedig antibiotikumos premixet kevertettem a takarmányba.
A betegek hamarosan láztalanná váltak, s már csak néhány újabb megbetegedés történt, de azok a malacok, melyek átestek a betegségen, a fejlődésükben elmaradtak az egészséges társaikhoz képest.
A biztonság kedvéért küldtem vizsgálati anyagot a laboratóriumba is, és a visszaérkezett eredmény valóban streptococcusos fertőzöttséget állapított meg.
A gazda kára elsősorban nem az elhullásokból adódott, hanem egyrészt abból, hogy több állat is visszaesett a fejlődésben, melyeket már nem tudott meghizlalni, másrészt a gyógykezelés költségeiből. Az eset azt bizonyítja, hogy a betegség észlelésekor ajánlatos minél előbb az állatorvos segítségét kérni, mert a gyors beavatkozással csökkenteni lehet a veszteséget!

MIT KELL TUDNI A KÓROKOZÓRÓL?

A streptococcusok gömb alakú, egy mikrométer átmérőjű baktériumok, melyek rövidebb vagy hosszabb láncokat képeznek. A sertés környezetében nagyon elterjedt kórokozók, de megtalálhatók az ember és az állatok szájüregében, az emésztőcsatornában, a légutakban, a húgy- és nemi szervek nyálkahártyáján, sőt egyes fajok a tejben, egyéb állati és növényi eredetű élelmiszerekben és a szennyvizekben is.
Megjegyzem, hogy a Streptococcus pyogenes human pathogen, emberekben heveny vagy idült lefolyású betegségeket (torokgyulladást, mandulagyulladást, gennyesedéseket, sepsist stb.) idézhet elő, egyes fajai pedig szerepet játszanak a fogszuvasodásban.
Tudni kell, hogy a streptococcusok egy része fakultative pathogen, tehát olyan mikroorganizmus, mely az egészséges állatok egyes szerveiben normális körülmények között is megtalálható, de betegséget csak csökkent ellenálló képességű szervezetben tud előidézni.
Más része viszont szaprofita, tehát kórokozó képességgel nem rendelkezik.

NEM KELL BEHURCOLNI

Az elmondottakból következik, hogy a kórokozót (streptococcusokat) adott esetben nem kell behurcolni, a jelenlévő baktériumok a szervezet ellenálló képességének a csökkenésekor betörhetnek a szervezetbe, és megbetegedést idézhetnek elő.
A folytonos állatpasszázs (egyik állatról a másikra) következtében a törzsek virulenciája (megbetegítő képessége) szelekció révén mindinkább emelkedhet, és ekkor már önálló, nem egyszer súlyosabb járványok előidézéséért is felelőssé tehetők.
Főként fiatal malacokban olykor tömeges megbetegedés következhet be.
Kóroktanilag fontos, hogy a streptococcusok túlnyomó többsége a gennykeltők csoportjába tartozik, melyek az állatokban és az emberben egyaránt gennyesedéssel járó különféle helyi folyamatokat, ritkábban generalizált (a kóros folyamat kiterjesztése az egész szervezetre) fertőzéseket hoznak létre. Bár a streptococcusok okozta gennyesedés minden korú sertésben előfordulhat, a septikaemiával (vérfertőzés, népies nevén vérmérgezés) járó formában, nagyobb számban az 1-4 hetes korú malacok szoktak megbetegedni (VARGA).

A KÓROKOZÓ ELLENÁLLÓ KÉPESSÉGE

A streptococcusok ellenálló képessége meglehetősen magas. Hetekig képesek életben maradni a bőrön, a nyálkahártyákon, a kóros anyagokban, a porban, a levegőben.
A gennykeltők 60 °C hőmérsékleten percek alatt elpusztulnak, a formalin 3 %-os oldata 30 perc alatt, a klórlúg 3 %-os, a szervesjód-tartalmú fertőtlenítőszerek 0,5 %-os oldata pedig 10 perc alatt elöli ezeket a mikroorganizmusokat. Gyors, hosszú hatású fertőtlenítő szer többek között például a MULTICIDE, mely a Streptococcus fajok ellen 1:500 hígításban alkalmazható, és hideg vízben is oldható.

HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZŐDÉS?

Amint már szó esett a S.suis természetes körülmények között is megtalálható a felső légutakban, az emésztőrendszerben és a genitális traktusban. Ez magyarázza a baktériumot ürítő állatok magas arányát és az összes fertőzési módot. Általában feltételezik, hogy a megfelelő immunrendszerrel rendelkező állatok nem betegednek meg egy potenciálisan virulens S.suis törzzsel való fertőződés esetén sem, míg a károsodott immunrendszerű egyedekben klinikai tünetekben megnyilvánuló betegség alakul ki.
Hogyan juthat be a kórokozó az állat szervezetébe? Bejuthatnak szájon át vagy akár belégzés során is a torok nyirokszövetein át, sőt a köldökzsinóron keresztül is. Utat nyithatnak a kórokozó behatolásának a bőr és nyálkahártya különféle sérülései is. Gondoljunk csak arra, hogy a betonpadozaton és fémrácsokon milyen gyakoriak a bőrsérülések, de fertőződhetnek a malacok akár a szemfogaik lecsípése során is.
A fertőződést követően a malacok ellenálló képességétől és a baktériumtörzs virulenciájától függ, hogy a fertőzésnek egyáltalán lesz-e következménye, tehát csupán egy helyi gennyes folyamat jön-e létre, vagy egy generalizált, a szervezet más részeire is kiterjedő fertőzés, septikaemia alakul-e ki.





KLINIKAI TÜNETEK ÉS TENNIVALÓ KORCSOPORTONKÉNT

I.) Szopós malacok streptococcusai

Szopós malacokon három különböző formában jelentkezhez a bántalom: septikaemia („vérfertőzés”), Meningitis (agyburok-gyulladás) és ízületgyulladás.
A szopós malacok nagyon gyakran a saját anyjuktól, más malacoktól (társaiktól) és a környezetből fertőződnek. A tonsillákon (=mandulákon) kívül gyakran ürülnek streptococcusok a méh-, hüvelyváladékkal vagy a tejjel, a megbetegedett szervek váladékával vagy feltört illetőleg felnyitott tályogok tartalmával.
Több szerző is felhívja a figyelmet (LEMONT), hogy ez a típus emberi fertőzéseket is okoz, következésképpen nem tartják kizártnak, hogy a sertésállományokba baktériumhordozó személyekkel is bekerülhet a fertőzés.
Az előbbiek során olvashattuk, hogy a fakultative pathogén Streptococcus törzsek többnyire csak valamilyen okból csökkent ellenálló képességű állatokban idéznek elő megbetegedéseket vagy károsodott szervben és szövetben elváltozásokat, valamint ennek megfelelő klinikai tüneteket, de a fiatal szopós malacokban egy masszív fertőzés esetenként különösebb ellenálló képesség csökkentő tényező nélkül is akár tömeges megbetegedéshez vezet.

MELYEK A HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK?

1. Fehérjeszegény táplálék például a koca részleges tejhiánya esetén (MMA-szindróma stb.)
2. Hiányos vas- és A-vitamin ellátottság.
3. Stresszhatások.
4. Kedvezőtlen higiéniás körülmények, fertőtlenítés hiánya.
5. Zsúfoltság.

TÜNETEK

A beteg malacok lázasak (40-42 °C), étvágytalanok, bágyadtak, szőrük fénytelen, a bőrük sápadt. Olykor hasmenés is jelentkezik. Egy-egy alomban a malacok megbetegedése többnyire gyorsan követi egymást, és általában az alom nagyobb részét érinti.
Szopósmalac-korban az ízületgyulladás a leggyakoribb kórforma. Az állatok egyik-másik ízülete megduzzad, fájdalmas, ezek az állatok nehezen mozognak, sántítanak. Nem egyszer bekövetkezik a hirtelen halál. (KÉP)



Az agyvelőbe jutott streptococcusok változatos idegrendszeri tüneteket okoznak, melyek mozgászavarban, úszómozgásban, támolygásban, nyelési zavarokban, görcsökben, fogcsikorgatásban, nystagmusban (szemteke-rezgés) manifesztálódnak (KÉP). Az agyvelő-megbetegedések az esetek többségében szepszishez (vérfertőzés) csatlakoznak. Kezelés nélkül az állatok a klinikai tünetek megjelenése után 4-5 órával elhullanak (CSOMÁN).




VÉDEKEZÉS – GYÓGYKEZELÉS

1. A hajlamosító tényezők kiküszöbölése.
2. A megfelelő vas- és vitaminellátás.
3. Antibiotikumos kezelés – a kezelő állatorvos előírása szerint (injekciós vagy peros /szájon át történő/ formában az egész érintett állománynak.
4. Sorozatunk előbbi részében részletesen olvashattunk a kocák fertőzést közvetítő szerepéről (MMA-szindróma, méhgyulladás esetén gennyes hüvelykifolyás, tőgygyulladás stb.). Ilyen esetekben feltétlenül fontos a koca megfelelő gyógykezelése (antibiotikum stb.) – a kezelő állatorvos ajánlása szerint.
Észak-Amerikában – ahol a betegség nagyon gyakori – a bántalom megelőzésére a S.suis megfelelő törzseit tartalmazó inaktivált vakcinák is forgalomban vannak.

II. Választott malacok és süldők streptococcosisai

A bántalom főként ízületgyulladásban jelentkezik. Fiatalabb sertéseken sokízületi, idősebbekben egyetlen ízületre korlátozódó formában zajlik le, amely fibrines gennyes jellegű.
Az agyhártya- és agyvelőgyulladás során egyensúlyi zavarok, kényszermozgások, görcsök, a fej oldaltartása stb. mutatkozhat. Az idegrendszeri tünetek fellépésekor gondolni kell esetleg más vírusos bántalmak fellépésére (pl. Aujeszky-féle betegség, vírusos agyvelőgyulladás stb.).
Összefoglalásként a S.Suis legjellemzőbb klinikai tünete a meningitis (idegrendszeri tünetek), az ízületgyulladás, endocarditis (szívbelhártya gyulladás), tüdőgyulladás, fejlődésben való visszamaradás és hirtelen elhullással járó septikaemia. A betegség legkorábban felismerhető és legjellegzetesebb klinikai tünete a 40-42 °C-os láz.
A betegség gyógykezelése során az előbb elmondottakat kell figyelembe venni. Csupán példaként említem meg a hatékony antibiotikum injekciók közül a GENTAMOX injekciót, mely gentamicint és amoxicillint tartalmaz, a NAXCEL szuszpencziós injekciót stb., melyek az állatorvos ajánlása szerint alkalmazhatók.
Úgy a bántalom kezelése, mint megelőzése céljából alkalmazhatjuk a SURAMOX néven forgalomba került amoxicillint tartalmazó gyógypremixet, mely szájon át adandó, tehát a takarmányba kell keverni a mellékelt utasítása szerint. A készítmény számos egyéb baktérium ellen is hatásos.

III. Felnőtt és tenyészsertések stretococcosisai

Tenyészkocákon meglehetősen gyakran észlelhető streptococcusok okozta TŐGYGYULLADÁS. Ez a rosszabb malacnevelő képesség miatt a koca kiselejtezésének is gyakori oka szokott lenni.
Amikor a baktériumok a bimbócsatornán keresztül jutnak a tőgybe általában egy-egy tőgyszakasz, amikor a vérárammal, akkor több, a nyirokrendszer útján történt fertőzésnél pedig egy vagy több tőgyszakasz betegedhet meg. Általában láz, bágyadtság és étvágytalanság mellett olykor súlyos helyi tünetekben zajlik le a megbetegedés. A tőgy bőre meleg, piros, a tőgyszakasz tömött, duzzadt, esetleg fájdalmas. Máskor az általános állapot alig zavart, és csak a tőgygyulladás előbb leírt helyi tünetei észlelhetők.
A streptococcusok a koca VETÉLÉSÉBEN is szerepet játszhatnak. Ilyenkor általában a magzaton és a magzatburkokon a sápadtságon kívül jellegzetes elváltozások nem mutatkoznak.
A GENNYES BŐRGYULLADÁSOK, FURUNKULÓZISOK és SEZÉSEK után nehezen gyógyuló elváltozásokból ugyancsak gyakran kimutathatók a streptococcusok akár színtenyészetben, akár pedig más baktériumok társaságában.
Hazai szerzők (TANYI, KUDRON) laboratóriumi vizsgálataik során nem egyszer megtalálták a streptococcusokat idült SZÍVBELHÁRTYA-, VESEMEDENCE-, HÚGYHÓLYAGGYULLADÁSOK, GENNYES MÉH- és MÉHKÖRÜLI GYULLADÁSOK esetében, valamint az izomzatban és belszervekben tünetmenetesen előforduló magányos TÁLYOGOKBAN is.
A TÜDŐ streptococcusos fertőzöttsége többnyire egyéb eredetű tüdőfolyamatokhoz másodlagosan társul, ennek jellegét a gennyesedés irányában befolyásolja és tályogképződést okoz.
Sok állat kerül selejtezésre vagy kényszervágásra a hátulsó testfél gyengesége vagy bénulása miatt. Ezen elváltozások kóroktanában ugyancsak jelentős szerepe van a streptococcusoknak, melyek gyakran okoznak CSIGOLYA-ELVÁLTOZÁSOKAT.
Ennek tünetei rendszerint hirtelen jelentkeznek többnyire annak következtében, hogy a csigolyák az elváltozások miatt összeroppannak vagy rendellenes helyzetbe kerülve nyomják a gerincvelőt. Ezért mutatkozik a bántalom gyakrabban a búgatások, súlymérés stb. esetén.


VÉDEKEZÉS

1. Hatékony antibiotikum injekció
2. Gyógyszeres premix a takarmányba
3. Megfelelő ellenálló képesség biztosítása (malacoknak fehérje, vas, vitaminok stb.)
4. Higiéniai szabályok betartása, tisztogatás, fertőtlenítés stb.
5. Bőrsérülések elkerülése, hibás padozat megszüntetése
6. MMA-szindróma, tőgygyulladás, méhgyulladás időbeni kezelése
7. Visszaeső kocák leselejtezése (baktériumhordozás stb.)

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2013. decemberében.)

A malacok felnevelési "betegségei" 6. (A koca ellési agresszivitása) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése