2014. április 19., szombat

Az anyakoca tejhiánya (Echerchia coli)

Előbbi bejegyzéseinkben elmondtuk, hogy a tenyészkoca megfelelő tejtermelése a malacnevelés, következésképpen a sertéstartás jövedelmezőségének is egyik nagyon fontos feltétel. Szó esett arról is, hogy tejhiány esetén a malacok – ha nem avatkozunk közbe – az ún. eléhezési szindrómában (hipoglükémia) elhullanak.
Ugyanakkor azt is elmondtuk, hogy ha a malac nem kapja meg az első napokban megfelelő mennyiségben az anya föcstejét – mely nemcsak a nélkülözhetetlen tápanyagokat, de a különféle bántalmakat kivédő ellenanyagokat is tartalmazza – nemcsak  fejlődésben marad vissza, de gyakran a különféle kórokozók által kiváltott bántalmak (kóli-hasmenés, streptokokkózis stb.) áldozatává is válik. Felsoroltuk azokat az okokat, körülményeket és bántalmakat, melyek a koca tejhiányát okozhatják, ugyanakkor ismertettük a malacok anya nélküli felnevelésének a tennivalóit.
Folytatva sorozatunkat, a továbbiakban azokat a leggyakrabban előforduló bántalmakat, azok megelőzésének és orvoslásának a lehetőségeit ismertetjük, melyek a malacok (gyakran újszülöttek) egészségét a leggyakrabban veszélyeztetik. Ezúttal az egyik leggyakoribb és legtöbb veszteséget okozó ún. coli-hasmenés oktanát, leküzdésének lehetőségeiről és orvoslásáról fogunk szót ejteni.
SERTÉS ECHERICHIA COLI OKOZTA BETEGSÉGEI
A bántalom a világon mindenütt előfordul. A sertésekben az E. coli okozta betegségek az újszülött illetve a választott malacok coli-hasmenés és az oedema-betegség formájában jelennek meg. Ritkán azonban kialakulhatnak egyéb kórképek is, így mastitis (tőgygyulladás), metritis (méhgyulladás), kocákban szórványosan vetélés stb.
Csak a teljesség kedvéért említem meg, hogy az E. coli baktériumok bizonyos szerocsoportjai megbetegíthetik az embert is, újszülöttekben enteritist (bélgyulladás), septikaemiát (vérfertőzés), gyermekekben és felnőttekben enteritist és húgyúti fertőzéseket, ritkán egyéb kórképeket idéznek elő.
Az Escherichia coli Gram-negatív, rendszerint körülcsillós, spórát nem képező pálcika alakú 2-3 um hosszú baktérium. A születéskor és az azt követő napokban szájon át jutnak be a bélcsatornába, ahol megtelepszenek.
Fakultatíve patogének, általában csak megfelelő hajlamosító tényezők hatására okoznak megbetegedést. Az enterotoxinokat termelő (ETEC) törzsek idézik elő a szopós kori és választás utáni coi-hasmenést.
A baktériumok szennyvízben, bélsárban hónapokig életképesek maradnak, de beszáradva valamint az általában alkalmazott fertőtlenítőszerek hatására rövid időn belül elpusztulnak.
Az E. coli okozta enterotoxaemia 1-6 napos korban a leggyakoribb, de a választásig valamint 4-8 hetes korban bármikor előfordulhat, újszülött malacokban pedig a fertőződés akár már az élet első óráiban bekövetkezhet.
Előre kell bocsátani, hogy a malacok hasmenését számos tényező is elősegítheti (baktériumok, vírusok, trepanomák, gombák, takarmányozási hibák stb.), de a leggyakoribb oka a coli-baktériumok okozta bántalom.
Sertésekben az E. coli baktériumok gazdaságilag is jelentős három kórképben:
1. az újszülött malacok coli-hasmenésében
2. a választott malacok coli-hasmenésében
3. az ödémabetegség előidézésében játszanak szerepet.
1. AZ ÚJSZÜLÖTT MALACOK COLI-HASMENÉSE
A betegséget az Escherichia coli nevű, világszerte nagyon elterjedt baktérium okozza, de a bántalom fellobbanását tulajdonképpen azok a coli-törzsek váltják ki, amelyek képesek a bélflórában uralkodóvá válni, a vékonybél felső szakaszában is tömegesen elszaporodni, enterotoxint termelni és toxémiás folyamatokat előidézni. Ezek az ún. enteropathogén coli-törzsek.
A FERTŐZŐDÉS
A fertőződés már az elléskor illetve az azt követő órákban, napokban megtörténik a bélsárból és a környezetből. A malacok minden esetben a szájon át veszik fel a környezetükből a kórokozó csírákat. Az újszülött malac már közvetlenül a megszületése után is – a szopási ösztöntől indíttatva – előszeretettel nyalogatja a padozatot, a koca testfelületét, és mindent, ami a környezetében van. Pedig mindezek még a megfelelő higiéniás viszonyok esetében is óhatatlanul fertőzöttek a kórokozókkal, a coli-bacilusokkal.
A gazdák számtalanszor felvetik a kérdést, hogy ezek a coli-csírák hogyan kerülnek a malacok környezetébe, sőt a koca tőgyére is? Az anyakocák bélsarukkal és váladékaikkal kisebb-nagyobb mértékben, mennyiségben rendszerint ürítik a kórokozókat. Sorozatunk előbbi írásaiban olvashattuk, hogy számos koca hüvelyéből ürülhet gennyes váladék, ez a hüvelyváladék pedig az E. coli baktériumok tömegét tartalmazhatja.
MIÉRT NEM BETEGSZIK MEG MINDEN ÚJSZÜLÖTT A FERTŐZŐ KÖRNYEZETBEN
Többször is felvetődött a kérdés, hogy amennyiben az újszülött malacok környezete ilyen nagy mértékben fertőzött coli-csírákkal, vajon miért nem betegszik meg minden újszülött malac? Azért, mert az a tény, hogy föllép-e valamely alomban a coli-hasmenés, számos tényezőn múlik. A bántalom jelentkezését valamely alomban mindenekelőtt a szervezet ellenálló képessége és a kórokozó virulenciája közötti „egyensúlyi helyzet” szabja meg. Ezt az egyensúlyt pedig számos olyan tényező alakítja ki, amelynek befolyásolására lehetőségünk van a hajlamosító körülmények kiiktatásával.
MI HAJLAMOSÍT A BÁNTALOMRA?
1. Az alacsony születési súly. Az újszülött malac csak megfelelő fejlettség és jó ellenálló képesség esetén képes a környezet fertőzésének ellenállni. Ugyanakkor a magzat fejlődésében döntő szerepe van az anya takarmányozásának. Különösen a vemhesség utolsó harmadában fogyasztott takarmány mennyisége és főként minősége fontos a vehem építése, valamint a föcstej (kolosztrum) mennyisége, minősége és ellenanyag-tartalma szempontjából.
Különösen jelentős a takarmány fehérjetartalma, ezen belül az életfontosságú, ún. esszenciális aminosavak jelenléte, de nem kevésbé fontos a megfelelő vitamin- és karotinellátás, valamint a nyomelemek biztosítása sem.
2. A betegség jóval gyakrabban mutatkozik az előhasi kocák malacaiban, valamint azokéban, melyeket túl korán vettek tenyésztésbe (ezek malacainak többnyire alacsonyabb is a születési súlya). A kocasüldők a felvett fehérje egy részét a saját, fejlődő szervezetükbe építik be, így a kolosztrumuk is kevesebb fehérjét, ezen belül kevesebb gamma-globulint és ehhez kötődő ellenanyagot tartalmaz. Az elmondottakból következik, hogy kevesebb A-vitamint tud tartalékolni, márpedig a tejjel kapott A-vitamin és karotin növeli a bélhám ellenálló képességét, és enek kapcsán jelentős szerepet játszik a kismalacok védelmében a coli-csírák ellen.
3. Hasonló okok szerepelnek az anyakocát ért betegségek esetében. Itt főként az anyagcserezavarokat (pl. csontlágyulás), a mikotoxikózisokat (penészes takarmány), a parazitás bántalmakat, és a fertőző betegségeket kell megemlíteni (pl. leptospirózis stb.).
4. A higiéniás körülmények ugyancsak nagyon fontosak a bántalom jelentkezése szempontjából. Ezzel kapcsolatban nemcsak a tiszta száraz alomra, a mindennapos gondos takarításra kell gondolni, hanem az ellés levezetésének a higiéniájára is (alapos kézmosás, fertőtlenítés, alaposan megtisztított és fertőtlenített eszközök és helyi körülmények stb.).
A malacok az ellés során már akkor – tehát még az első szopás előtt – megfertőződhetnek, mielőtt a föcstej ellenanyaga némi védelmet nyújthat számukra.
5. A föcstej felvételének zavarai. Feltétlenül gondoskodni szükséges arról, hogy asz újszülött malacok minél előbb és minél többet szopjanak a föcstejből, s ezáltal minél korábbi és minél hathatósabb védelmet nyerjenek a kórokozók ellen. A születés utáni első 12 órában mintegy 150, az első 24 órában pedig körülbelül 250 gramm föcstejet kell a malacnak szopnia ahhoz, hogy a későbbi életét alapvetően meghatározó specifikus ellenanyagokhoz jusson.
6. Nem egyszer azzal a panasszal fordultak hozzám a gazdák, hogy mitévők legyenek az ún. lábszétcsúszásos (splayleg) malacokkal? Ezeket úgy tudjuk a csecsre helyezni, hogy a lábaikat ragtapasszal összeragasztjuk oly módon, hogy az 5-6 cm kitérést tegyen lehetővé. Saját tapasztalatom szerint is az érintett állatok felét sikerül ily módon megmenteni.
7. Vashiányos, anémiás, sápadt malacok sokkal hajlamosabbak a bántalomra. A vaspótlás sarkalatos kérdése a sertés nevelésének. Egyes adatok szerint minden harmadik 3-6 hetes malac elhullásának valamilyen köze van a vashiányhoz, noha a betegség önmagában ritkán súlyos annyira, hogy a malac elhullását okozná. Nagyon sok ebben az életkorban fellépő betegség (bélgyulladás, streptococcosis, tüdőgyulladás, ízületi betegségek stb.) hátterében ott van a vashiány. Az elhullásoknál is nagyobb a gazdasági kártétel, nevezetesen hogy a vashiányos malacok takarmányértékesítése rossz, fejlődésükben lemaradnak és a vágósúlyt is később érik el.
Tudni kell, hogy a környezetéből vastartalmú anyagokat felvenni nem képes malac saját minimális vastartalékából (kb. 50 mg) és az elfogyasztott kocatej kicsi vastartalmából (1-2 mg/liter) nem képes fedezni a szükségletét az optimális fejlődéshez. A szopós malacok 3-4 hét leforgása alatt 100-200 mg-nyi vashiányba kerülnek, ami anémia kialakulásához vezet. A tünetek: a bőr és a nyálkahártyák halványak, szapora nehezített légzés, a kutrica fala tárgyainak nyalogatása.
A vaspótlás szükségessége tehát nem kérdés, a megoldása pedig lehetséges szájon át adott vagy injekciós készítményekkel, melyek vény nélkül kaphatók az állatpatikákban. Itt kell megjegyeznem, hogy a malacanémia megelőzésére a kocák parenterális vaskiegészítése nem használható, mivel ezen a módon sem a megszületett malac vaskészletét, sem pedig a koca tejének vaskoncentrációját nem lehet elégséges módon növelni. Egyetlen út a malac kezelése valamely vaskészítménnyel.
Számos vaskészítmény van, melyeket az állatorvos vagy a patikus ajánlása szerint kell alkalmazni. Csupán példaként említem meg, hogy olyan vaskészítmény is kapható, amely a vas mellett A-vitamint, D3-vitamint és E-vitamint is tartalmaz. Ez a FERRIADE A.U.V. inj. 200 ml, melyből 2-4 napos korban 2 ml mennyiséget kell a nyak elülső felébe injiciálni.
8. A coli-hasmenésre hajlamosító tényező a zsúfolt, hideg, nedves istálló. A legkedvezőbb teremhőmérséklet télen 16-18°C, a malac pihenőterében azonban 26-30°C hőmérsékletet kell biztosítani. A koca vízigényének szükséges kielégítéséről az előbbi cikkeinkben részletesen szóltunk.
9. Évtizedeken át szokás volt a csecsbimbók sérülésének, majd a kannibalizmus (fül- és farokrágás stb.) megelőzésére a farok és foglecsípés. A 32/1999. III.31. FVM rendelet azonban egyértelműen kimondja, hogy „Sem a farokkurtítás, sem szegletfogak lecsípése nem lehet automatikus rutinszerű tevékenység. Ezeket csak abban az esetben lehet elvégezni, ha egyértelművé válik, és bizonyítékkal alátámasztható, hogy a kocák csecsbimbója e nélkül sérül, vagy a malacok egymás fülét, farkát rágják, sértik”.
A BETEGSÉG TÜNETEI
A bántalom sokszor a születést követő 1-2 nap múlva kezdődik. A beteg malacok bágyadtak, étvágytalanok, bőrük szürkésfehér, szőrzetük fénytelen, hasmenésesek, a bélsár sárgás színű, hígan folyó.
A részleges védettséggel rendelkező almokban a betegség esetenként a 4-6. napon kezdődik, és ezekben általában enyhébben zajlik le. A coli-hasmenés miatti összes elhullás 80%-a az első hétre esik. Nagyon súlyos esetekben akár igen gyors elhullás is bekövetkezhet. Olyan eseteket is leírtak, amikor a malac már a hasmenés megjelenése előtt elhullott a betegségben.
Az elhullott malacok dehidráltak (kiszáradás), a gyomruk esetenként emésztetlen tejet tartalmaz, a fundusi tájékon ( a gyomor legtágabb, egyben a legmélyebb része) a nyálkahártya kipirult és a nyálkaréteggel fedett, a vékonybélkacsok erezetesen belövelltek. A belek fala petyhüdt, sárgás folyadékot tartalmaz (KÉP).
GYÓGYKEZELÉS
Alapvető szabály, hogy a hasmenés fellépésekor vagy a betegség megjelenésének az észlelésekor azonnal gyógykezelni kell a malacokat a coli-csírákra hatékony gyógyszerekkel. Miután a baktériumok tömege a bélcsatornában található, a gyógyszert elsősorban per os, tehát a szájon keresztül ajánlatos adni, és 3-4 napon át az egész almot kezelni kell, per os vagy parenterálisan („injekciós”) folyadék illetve elektrolitterápiával együtt a kezelő állatorvos utasítása szerint.
Tájékoztatásul elmondom, hogy a gyógyszer-érzékenységi vizsgálatok alapján kiválasztott számos hatóanyag alkalmas per osvagy parenterálisan alkalmazva a coli-csírák elpusztítására (amoxicillin, amoxicillin+klavulánsav, apramicin, enrofloxacin, flumekvin, gentamicin, kolisztin, neomicin, spektinomicin, szulfonamid+TMP) (dr. BIKSI).
Azt pedig, hogy melyiket alkalmazzuk, a kezelő állatorvos egyrészt a gyógyszerérzékenységi vizsgálatok alapján, a helyi körülmények ismeretében és a jelenleg forgalomban lévő, tehát kapható gyógyszerek alapján válassza ki.
Csupán példaként említem meg, hogy a coli-hasmenés esetén alkalmazható enrofloxint tartalmazó Baytril 0.5% valamint az oxitetraciklint és neomicint tartalmazó NEO-TE-SOL pulv. – többek között – ma is forgalomban van. De a számos hatásos gyógyszer közül a megfelelő kiválasztása és rendelése a kezelő állatorvos feladata.
A betegség megelőzésére szóba jöhet a kocák vakcinázása is. A kocákat a vemhességük utolsó harmadában kétszer egymás után kell oltani. Az anyakoca így képessé válik a kolosztrum révén védettséget nyújtani a malacoknak a bántalom ellen.
A betegség elleni védekezés egyébként az előbbiekben már felsorolt ún. hajlamosító tényezők kiiktatásával történhet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése