Kóstolók I. (Európa, Afrika)

Ezúttal a szerző olyan képeit válogattuk össze, ahol valami tájjelegű ételt vagy italt kínálnak, amit a turisták megkóstolhatnak. Ha a címként jelölt ország vagy város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik. Nem egy így megnyitott fejezet több képet és részletesebb leírást is tartalmaz a témában.

Madeira (2003.) 

.

.

És most menjünk be egy borpincébe, ahol a világhírű Madeira-bor készül! Az igazi négyféle ízváltozatban kerül forgalomba, négyféle szőlőfajtából készül, nevezetesen az édes, félédes, száraz és félszáraz szőlőfajtákból. Bizonyára kíváncsiak - főként talán elsősorban férfitársaim -, hogy milyen módon készül ez a világhírű nedű. Elmondom. A kiforrt Madeirát hónapokon át lassan hevítik, majd tankba vagy hordóba töltve érlelik tovább. Egymás mellett állnak itt a hatalmas hordók, melyekre a fajta mellett azt is ráírják, hogy hány esztendős. És ugyan mibe kerül egy jó teli palack? Mindössze 4-5 Euróba, de ha a 20 éves vagy akár korosabb borból kívánsz vásárolni, bizony 50 Eu-t vagy akár többet is fizethetsz érte... Csoroghat a nyál! Következik a borkóstolás. Akármelyik fajtából, amelyik nem volt több 3 évesnél és amelyik ízlett, abból lehetett kérni annyit, amennyit csak kívántál, vagy úgy érezted, hogy még megtarthatod emberi méltóságodat. Tehát asztalhoz ültünk és előbb mindenkinek hoztak két pohár mustrát: egy édeset és egy szárazat. Amikor megkóstoltad, amelyik megtetszett, abból kérhettél a pultnál korlátozás nélkül - grátisz. Mit mondjak? Kimondhatatlan jókedv vett erőt a társaságon - honleányainkon is.

.

.

Németország (1958) 

.

.

A mühlbergi tejüzemben nagy örömömre tejjel kínáltak bennünket. A társaság derültségére egyik kollégámmal azon frissiben bevettünk két üveggel egymás után. Max Hünniger, akit később közelebbről is megismertem, tartott előadást. Megtudtuk, hogy ez az üzem egy TBC-mentes központban van, és 20 ezer liter tej feldolgozására képes. 1 liter tejért általában 62 pfenniget fizetnek, de az ár a tisztaság, zsírszázalék és TBC-mentesség figyelembevételével alakul. Tudvalevő, hogy Németországban még fennáll a tejbeadási kötelezettség, az ezen felüli a szabad tej. A négy fejőgéppel felszerelt autót Nyugat-Németországban gyártják. A kocsi beáll a paraszt udvarába vagy akár a legelőre, megfeji a sterilitás legszigorúbb betartásával a teheneket, közben egy órához hasonló leolvasószerkezet mutatja a fejt tej mennyiségét.

.

.

Spanyolország (1993.) 

.

.

Tanulmányutunk programja a vágóhídon folytatódik. Itt kerül feldolgozásra a szövetkezeti tagos sertésállománya. Minden sertésen megjelölik, hogy ki volt a tulajdonosa, mikor vágták, mekkora súllyal, milyen a minősége, mert attól függ az ára is. Az ibér vörös sertés olyan zsíros, mint a mangalica. A szalonna lefejtése után tengersóba betemetve konzerválják a sonkát. Hatalmas sóhegyekben érik a hús. A füstölés ismeretlen errefelé, Európa déli részén. Óriáshalomban ezrével szellőznek, érnek tovább a sonkák a megfelelő hőmérsékletre beállított termekben. Az érés és konzerválás hosszú hónapokat, akár másfél évet is igénybe vesz, míg végül a sonka piacra kerül, ahol jó borsos áron, 2200 pesetáért mérik kilóját. Így kerül világpiacra a híres spanyol unikum. Megkóstoltuk, és úgy találtuk, hogy a magyar módszerrel készült pácolt sonka legalább olyan kellemes zamatú - hungarikum.

.

.

Jugoszlávia (1968) 

.

.

Az utcán forgatják nyárson a bárányt. Annál jobban ízlett a dalmát vörösbor, amit literenként 3 dinárért kínáltak. Valóban jó zamatú, sűrű, igazán príma ital volt. Hogy hol lehetett kapni? Először is a piacon mindenütt. A városokban pedig ott, ahol a kapu felett zöld gallyakat láttál kiakasztva. Ezek borkimérést jelentettek. És ha beléptél? Néhány percig nem láttál semmit és senkit a nagy füstben, majd hamarosan kibontakoztak a félhomályban a lócákon zsúfoltan ülő munkásfejű emberek, akik gyakran emelgették vörös- vagy fehérborral teli, nagyhasú, "sörös" kriglijüket. A sarokban két csapravert hatalmas hordó állt. Egyikben a fehér-, másikban a vörösborral. Itt vételeztem én is vörösbort, amit mértékkel, nyugodtan ittam szódával az étkezés után (- és vezetés közben).

.

.

Hollandia (1986) 

.

.

Megszámlálhatatlanul sok kis sajtüzem van Hollandiában. 10 liter tejből lesz 1 kg sajt. Majd a sajtolás során kinyomott friss levet ugyancsak friss tejjel keverik össze - halljuk a magyarázatot. Ily módon egy sárgás színű, hűsítő ital keletkezik, a rivella. Ajánlom mindenkinek. A tikkasztó hőségben mindennél többet ért. Meg lehetett kóstolni! Nem vágja földhöz az embert, de az ember sem vágja földhöz a rivellát - mondja tréfásan a gyártást vezető hölgy.

.

.

Egyiptom (1971) 

.

.

Megkínáltak egy kókuszszörppel, teával és a vízipipával, amibe tiszteletemre valamilyen kábítószert tehettek. Órákig különösen kellemes érzés uralt utána. Miután pénzt nem fogadtak el (bár igen szegények lehettek), adtam 4 doboz cigarettát, ami itt komoly értéket képvisel, nevezetesen 1 fontot, hivatalos árfolyamon 70 forintot!

.

.

Egyiptom (1988) 

.

.

A hagyományos arab kávéházakban csak férfiak szórakoznak, az európai jellegű vendéglőkben már nőket is lehet látni. És hogyan múlatják itt az időt az igazhitűek? Rendületlenül szívják a vízipipát és társasjátékokat játszanak. Legkedveltebb a dominó. Mit fogyasztanak közben? Természetesen erős teát vagy törökös kávét. Igaz, hogy nem ízlett, de frissítő hatású volt a sötét vagy speciális cukor nélküli zöld tea, mely hűsítő hatását fokozza a beledobott friss, fodormenta-ág íze, illata. Persze ha van pénzed, jéghideg vagy forró teát is ihatsz, teafagylaltot is kaphatsz az Indiai Teaház légkondicionált helyiségeiben. De a nálunk szokásos presszót errefelé hiába keresed.

.

.

 Marokkó (1997.)

.

.

A marokkói étel mellől sohasem hiányozhat a kessra, a lapos, kerek búza- vagy árpacipó. Ez a kenyerük. Megkóstoltuk, valóban jóízű. A szomszédban az atyafi pasztillát árul, mely a kenyerükhöz, a kessrához hasonló, félig sós, félig édes nyers tészta. Mit tagadjam, ezt már nem kóstoltuk meg, nehogy valamiféle "úti bajunk" legyen belőle, itt pedig nem könnyű illemhelyet találni.

.

.

 Tunézia (1993.)

.

.

Lépten-nyomon találkozunk az utcán olyan sütödékkel, melyekben a szemed előtt rendelésedre készül a sültbárány, és néhány perc múlva fogyaszthatod is. Ugyancsak közkedvelt étel a kuszkusz, ami búzaszemekből főzött kása, amit gyúrható masszává főznek, párolt zöldség, hal vagy hússal.

.

.

Tunézia (1993.) 

.

.

Megkóstolom én is a pálmamustot, mely módfelett kellemes ízű üdítőital. Valójában a szőlőmusthoz hasonló. Ennek erjesztése után így készül a pálmabor, ami bizony nem olcsó ital. Egy két decis palack ára 8 dollárba került (akkori áron tessék számolni!).

.

.

Tanzánia (1987.) 

.

 .

Lacikonyhák egész sora váltja fel a bazárokat, úgy látszik, nemcsak Európában, de a világon mindenütt ott gyülekezik a legtöbb ember, ahol enni-inni lehet. A zanzibári vendéglők nyílt sátrak vagy még nyíltabb tűzhelyek, melyek körül nagy csoportok verődtek össze.
A mohamedán vendégek számára szolgáló konyha rituális! Csupa olyan étel kapható, mely a Korán előírásainak szigorúan megfelel. Ezt kielégítendő a rituális étlap szegényes és főként főzelékfélékből áll. A legsűrűbben kért és kínált ételek a köleskása, kukorica főve, sülve, darálva és pogácsaként. Továbbá a kunde, a bab is nagyon kapós. Óriási nagy szemekben egyszerűen megfőzve és behintve borssal, hagymaszeletekkel keverve fogyasztják.
A nem mohamedánok konyháján nagy szerepet játszanak a szárított, sült vagy füstölt halak. Igen kedvelik a kalangét, mely erős fűszer. Az étkezés a piacon meglehetősen olcsó még akkor is, ha isznak hozzá egy pohár tembót, mely kókuszpálmából készült borféleség vagy egy pohár pombét, mely kásaféléből készült házisör. A vendéglőben bizony egy üveg gyári sör 50 shillingbe kerül, egy nagy csokis fagyiért 160 shillinget is elkérnek.