2014. október 10., péntek

Kóstolók II. (Amerika, Ázsia)

Ezúttal a szerző olyan képeit válogattuk össze, ahol valami tájjelegű ételt vagy italt kínálnak, amit a turisták megkóstolhatnak. Ha a címként jelölt ország vagy város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik. Nem egy így megnyitott fejezet több képet és részletesebb leírást is tartalmaz a témában.
.
.
Egy nagy teriméjű cserjét keres és egy levelet tép lé a tolmácsunk:
-Tessék megkóstolni! Nagyon híres levél!
Bizony igen rossz ízű, keserű volt. Pedig ez a közkedvelt coca-cola egyik alapanyaga. Minden honfitársunk megkóstolta. Ingyen adta a nagy brazil erdőség...
.
.
Peru
.
.
 Az utcai kifőzdében nem kapható a nemzeti eledel, a pachamancha, de egy vendéglőben megkóstolhattuk. Készséggel elmondták, hogyan készül. Mindenekelőtt kecske vagy bárányhús kell hozzá. Ezt jól megfűszerezve a fogyasztás előtt két nappal kövekkel kirakott 2-3 méter mélységű gödörbe helyezik, mellé darabokra vágott csöves kukorica, hüvelyes nagyszemű bab és yuka-gyökér kerül, majd az egészet izzó kövekkel borítják. Nem szeretném, ha kedves vendéglátóim megtudnák, de nekem nem nagyon ízlett. A feketekávé viszont annál finomabb volt...
.
.
.
.
És milyen italokat kínáltak a bárban? Nemzeti italnak számít a maguey gumójának nektárjából készült tequilapálinka. Megmosolyogtuk a tequilaivás szertartását, amire külön felhívták a figyelmünket. Az ökölbe szorított bal kéz hüvelykujja tövére csipetnyi sót kell hinteni, azt lenyalni, majd egyszerre lehajtani az erős nedűt, melynek átható aromája van. Szokás utána egy kis pohár erősen megborsozott paradicsomlevet fogyasztani. Sokszor megcitromozzák, de olykor még a sörbe is nyomnak kevés citromot. Ezeket az ínyencségeket nem kóstoltuk meg.
.
.
.
.
A mozgó éttermekben a kúpkalapos vendégek körülülik a szakácsnőt, és buzgón kanalazzák a levest, pálcikára bűvészkedik a rizst, szopogatják az apró csigákat. Kedvenc étel pedig a cukornád! Darabokra vágva is árusítják a gyerekek favoritját.
.
.
.
.
Előre kell bocsátanom, hogy az összes szeszes ital drága, viszonylag a sör a legolcsóbb és a kvasz. Annál olcsóbbak viszont az úgynevezett hűsítő italok és a gyümölcsszörpök. A gyümölcsszörp nem édes, és ezért nekem nem ízlett, de még mindig jobb volt, mint az úgynevezett kvasz, amit - bár nagyon szomjas voltam és már kifizettem érte egy egész rubelt - mégsem bírtam meginni. A kvaszt, amit az utcákra húzatott kis kétkerekű kocsikból mérnek, a sörhöz hasonló konzisztenciájú, hideg, habzó ital, amíg meg nem kóstolod, majd meggebedsz érte a moszkvai hőségben, ha látod, hogy milyen jóízűen isszák...
.
.
.
.
Kéregetők hada lepte el a vonatunkat egy-egy állomáson. Ők már ismerik a járművek érkezését, és csapatostul várják, hogy befusson egy-egy megállóra. De elözönlötték az árusok is a kocsit, akik főként sült halat és gyümölcsöt kínáltak megvételre.
.
.
.
.
Megnézem, hogy mit lehet kapni az utcai kifőzdében. A sok-sok kis edénykében rizs és számtalan számomra ismeretlen mártás. Nem merem egyiket sem megkóstolni, pedig szívesen kínálják meg nagyon olcsó is...
.
.
.
.
Ismét egy jurtatáborhoz értünk, és ezúttal nagyobb szerencsénk volt, mert meghívást kaptunk egy teára és egy kis beszélgetésre, amiből sok olyan dolgot megtudtunk, amiről a hivatalos kísérőnk nem beszélt. Sajnos egy kis probléma is akadt, mert megkínált teával a (képen látható) mongol háziasszony. Egy jókora darab kínai préselt teából letört egy részt, majd tejben megfőzte, miután egy famozsárban összezúzta. Kevés juhfaggyút tett bele, kissé megsózta és kedvesen elénk tette. A kínok kínját álltam ki, amíg megittam a facsészéből! Azt már előbb olvastam, hogy a teázás szertartás. Ha csak egy percre is megállsz egy sátornál és beinvitálnak, meg kell innod a teát, mert ha enélkül távozol, halálosan megsérted a házigazdát! Az olyan ember pedig, aki nem kínálja meg teával a vendéget, nem is megy emberszámba. A bajt fokozta, hogy a teát megsózták! Még az volt a szerencse (ha volt is ebben valami jó), hogy kortyokban erőszakoltam le ezt a szörnyű nedűt, mert egyébként utána töltötték volna, ne legyen üres az ibrik, a kitöltött italt pedig nem illik otthagyni. Sóvárogva néztem egy kannában fekete teát is, amit vízben főztek, nem juhfaggyút, hanem kevés vajat tettek bele, de hát errefelé azt csak maguk isszák, a vendéget kizárólag fehér teával illik megkínálni. Közben a bográcsban elkészült a feketeleves. Úgy készül, hogy amikor forr a víz, bedobják az üstbe az apróra vágott, jó zsíros juhhús darabokat, majd vadhagyma kerül bele, és ha megfőtt, hozzátesznek metélt tésztát. Jóízűen ettem belőle, ha hiszik, ha nem.
.
.
.
.
Miután pedig a gyárban is megnéztük a feldolgozás folyamatát, jöhetett a kóstoló! Első osztályú teából kapjuk. A csinos ceyloni hölgy szívesen kínálta a fenséges nedűt, egyik csészét a másik után, mi pedig valóban nagy élvezettel fogyasztottuk, közben pedig hallgatjuk az előadást.
A tea élvezete nemcsak egy páratlan örömforrás, de békét és megnyugvást hoz az emberben. Elűzi a zavargó gondolatokat, megnyugtatja és megtisztítja az elmét. Ugyanakkor nagyon egészséges, meghosszabbítja az életet, és segít a mostanság oly gyakori rákbetegség megelőzésében.
A szigetországban 3-6 csészével szokás naponta fogyasztani ezt a nagyszerű zamatú italt. A teaivás igazából egy szertartás! Közben nem illik beszélgetni, az utolsó hörpintéskor szürcsölni kell, amivel azt fejezik ki, hogy valóban jólesett a teázás élménye.
Meg kell mondanom, hogy a magyar csapat a kóstolás folyamán bizony nem tartotta be ezeket a szabályokat. Honleányaink miközben egymás után hajtották le a különböző fajtájú, zamatú, színű és illatú nedűt, élénk csevegés és hangoskodás közepette dicsérték vagy bírálták a nemes italt minden különösebb áhítat nélkül.
Lehet, hogy ezen mosolygott a teát kínálgató csinos leányzó?
.
.
.
.
Péntek este van: beállt az ünnep! A Sonesta hotel igazgatója koktélpartira invitál. Ide át kell öltözni! Erről jut eszembe, hogy bármennyire is nagy meleg volt, a rövidnadrág a bőröndben maradt. Izraelben nem viselik. Húst és tejterméket egyszerre fogyasztani tilos. Nem egyszer nekünk is választani kellett: vagy-vagy. Így szolgálnak ki a vendéglőben. A kétféle étel fogyasztása közötti várakozási idő 6 óra. Készül a nem mindennapi koktél. Egészségünkre!
.
.
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)