2014. október 23., csütörtök

NDK-tanulmányút VI/1

TANULMÁNYÚTON NÉMETORSZÁGBAN (1968)
Tapasztalatcsere-látogatáson a Német Demokratikus Köztársaságban a Rottmerslebeni Termelőszövetkezet meghívására
Arendsee-i hajókirándulás 



Büszkén mutatták a kis mesterséges tavat, amelynek partján a téesz is birtokol egy lakókocsit, és a tagok felváltva üdülnek itt a nyári szezonban. Kényelmes, igazi víkendházzá alakítják át a járgányt. Tavasszal kivontatják a tó partjára, ősszel a garázsba húzatják.






A tavat még abban az időben létesítették, amikor a nagy autóutak épültek. Innen termelték ki a földet, majd a "kráter" helyén tavat alakítottak ki. 





A parton számtalan sátor és gyékénybódé áll. Még hintázni is lehet...





Induláskor a kormányos ízetlen mesét mondott. Nem veszít semmit, aki nem ismeri, nem írom le.




Bármilyen meleg is volt a parton, a víz meglehetősen hidegnek bizonyult. Csupán két útitársunk merészkedett hozzávetkőzni a fürdéshez, B. úr és O., de ahogy félszemmel figyeltem őket, csak térdig jutottak. Ezzel szemben lemaradtak a sétahajózásról.





 Sétahajóval körüljártuk a tavat. Marosiék mellett (is) ültem.





A parton végig árnyas sétány. Itt élt évekig a vízi ember elzárva a világ zajától.





Ősemberként ruházkodott, és abból élt, amit éppen összehordtak neki az emberek - kultúra és munka nélkül, közadakozásból. A kezdetleges kalyibája romjai ma is jól láthatók. Érdekes, hogy elnyűtt három feleséget és több gyereke is volt. Harmadik neje ma is él.





A csónak is állja a versenyt!




G. kisasszony olvasást színlel az imbolygó hajón. Nem csoda, az imént kiselőadást tartott a fényképezés hiábavalóságáról.





Szépen összejöttek: Monika papája, mögötte W. úr, mellette pedig O. Ilikével a vizet bámulnám, de fotóznak.





A Hotel Reichshofban ebédeltünk. Úgy alakult, hogy én vezettem a csapatot. Elöl állok.




Emléktárgyakat is vásárolhattunk (volna).





A hőség meg az üveg sör - elbágyasztott. Igen jó hangulatban tértünk haza. A kocsiban tetőfokára hágott a jókedv! Ismét felhangzottak a német dalok és a magyar nóták. Á. barátom, a hásságyi állategészségügy egykori képviselője e jókedv leple alatt és a még jobb kedv reményében hazáig szorongatta a molett szőke Fraut - a német-magyar barátság szimbólumaként, de mire hazakísérhette volna, úgy berúgott a kocsmában, hogy őt is a komája vitte haza hajnaltájban. Magam lefeküdtem aludni, hogy pihenten kezdjem a következő napot. Mit csináltak a többiek? Mayer bá' megivott egy plusz stb. korsó sört a kocsmában. Á. és még a csoport többi tagja ugyancsak betért valamilyen névnapot ülni. B. úr és O. már élelmesebbek voltak, mert ők elmentek Monika ablaka alá megnézni a kivilágított törpéket. A hölgy az emeleti hálószobából csókot dobott nekik, és csak itthon tudták meg, hogy W. úr szobája szembe nyílott Monikáéval... Kapott is tőle hazatértünk után hamarosan egy nagyon szép képeslapot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése