Ezúttal a szerző olyan képeit válogattuk össze, melyeken a világ különböző
országaiban férfiak és nők a mezőgazdaságban, a földeken dolgoznak - természetesen a
jegyzeteket sem hagytuk el. Ha az
ország, táj, város
nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes
fejezet, melyben a fotó szerepel, megjelenik.
.
.
A Tetet bár a falvakban is ünnepelik, itt teljesen nem állhat le a munka. A 3 napos eszem-iszom pótlásáról gondoskodni kell!
.
.
.
.
A gyermekláncfűnek van egy távoli rokona, a gumifa. A pöttöm növény és a
trópusi éghajlaton 15 méterre is megnövő szálfa nemigen hasonlít
egymásra, de valamiben megegyezik: fehér színű nedvük tartalmazza a gumi
alapanyagát, a kaucsukot - persze nem egyforma mértékben. A 30-as
években a franciák telepítették be Dél-Vietnamba a gumifát, az autóipar
fejlődésével. A kedvező éghajlat és az olcsó munkaerő kifizetődővé tette
a hatalmas ültetvények telepítését. Az egymástól 4-5 méter távolságra
négyzetesen ültetett fákat a munkások 3 naponként éles késsel spirálisan
megmetszik. A vágás legalsó pontjába vékony vaslemezt döfnek. Ez
biztosítja, hogy a tejfehér latex, a fa könnye egy csuporszerű edénybe
csöppenjen. A latex gumitartalma csak 30 százalék, egy fa egy héten
mindössze néhány deka termést hoz, de ez az erdő is több millió fából
áll.
.
.
Vietnam
.
.
Vietnam
.
.
A táj sík vidék, nem éppen változatos, de a haragoszöld rizsföldek
számunkra mégis kellemes, érdekes látványt nyújtanak. A földeken folyik a
munka. A lányok, asszonyok csúcsos, fehér kalapja már messziről
feltűnik.
..
.
.
A
téeszben évente egyszer aratnak, és hektáronként 7 tonna rizst
termelnek. Jól tudom, hogy évezredek óta vízben palántázzák, nevelik
errefelé az életet adó rizst, ám amikor meglátjuk combig vízben a
kitartóan hajladozó munkásokat, teljes elismeréssel kell adóznunk. Utunk
során nem kizárólag a ragyogó napsütésben, de a szitáló esőben,
nyirkos hidegben is ugyanúgy láttam őket dolgozni, és soha egyetlen
szóval sem panaszolják a munkakörülményeiket.
.
.
.
.
A háború bizony sok kárt okozott,
mert a falvak lakosságát, ahol szimpatizáltak az északiakkal,
koncentrációs táborba zárták, és nem sokat törődtek azzal, hogy parlagon
maradtak az értékes rizsföldek. A vízátemelés
többnyire itt is kézi erővel történik. Sokáig elnéztük ezt a rendkívül
nehéz munkát, amit oly kitartóan és gyakran nők végeznek. Délen már több
traktorral is találkoztunk, ezek főként a szántást végzik, és
nagymértékben megkönnyítik a rizsmunkások igen kemény munkáját. Sok
helyen bivaly dolgozik. Egész nap a vízben szántani - talán csak az
tudja igazán értékelni, aki ezt a mi földjeinken víz nélkül már
megpróbálta.
.
.
.
.
A
rizsaratás és -cséplés idején éjszaka is folyik a munka. Az aratás
kalákában történik. Összesegítenek egyik parcelláról a másikra.
Megjegyzem, hogy az anyós és a meny között soha nincsen súrlódás! Így is
lehet élni...
.
.
.
.
Előkészítik a rizsföldet. A nagy hőségben a ceyloni atyafi
leghűségesebb és leghasznosabb segítsége a bivaly. Jól látható, hogy az
egyik táblában már zöldell a növény, a másikban pedig készítik is elő a
talajt a következőre. Folyamatos a termelés!
.
.
.
.
És íme a technika csodája, a rizs csépélésének ceyloni módszere, amihez
nem kell drága üzemanyagot vásárolni. Gyakorlatilag semmiféle anyagi
befektetést nem igényel. A termés az útra kerül, majd az elhaladó
járművek - akár akarják, akár nem - kicséplik a rizsszemeket. Most már
csak össze kell söpörni és a szeméttől "kiszitálni". Mint látjuk, ezt is
nagyon egyszerű módszerrel végzik.
.
.
.
.
A
termő fák kötelekkel vannak összekötve, hogy a szüretelők át tudjanak
menni egyik fáról a másikra. Ehhez nem kis bátorság és ügyesség kell.
Ahhoz pedig, hogy könnyebb legyen a fákra felmenni, a törzsére lépcsőket
erősítettek. De nézzünk csak fel a fára!
Ez már igazi akrobata mutatvány. Még a hátunk is megborzad! A szüretelő
atyafi éppen átmegy az egyik fáról a másikra a kötélen! Leszedi, majd
ledobálja a gyümölcsöt. És mekkora egy kókuszdió? Hozzávetőleg 30 cm
nagyságú. Elugrunk a fa alól, nehogy a fejünkre koppanjon. Elmondják,
hogy érési ideje majdnem egy egész esztendő. A szállodánk kertjében a
legkedvesebb szórakozásom volt, hogy egy bottal levadásztam néhány
kókuszdiót, majd nagy nehezen a bicskámmal felvágtam, és kiittam a levét.
Nem szóltak érte, gondoltam, hogy szabad. Csak a nejem figyelmeztetett
állandóan, hogy ne szórakozzak vele, mert bizonyára tilos. Ám úgy
véltem, az is benne van a szállodai nem kevés árban: az a néhány
gyümölcs, amit levertem, aligha rendítette meg a hatalmas szálló
rentabilitását. Ellenben engem nemcsak szórakoztatott, de nagy
élvezettel szürcsöltem ki belőle a csodás ízű kókusztejet.
.
.
.
.
Rengeteg a kókuszpálma, mely a vidék egyik leghasznosabb pálmafája.
Termése a kókuszdió, 7 hónap alatt érik meg, évente 4-5-ször szedik. Az
éretlen dió teje édes, frissítő, összehúzó hatású. Nagyon kellemes
innivaló, erjedve pedig erős szeszes ital. Az egészen érett kókuszból
olajat sajtolnak.
Héja szépen fényezhető és olyan kemény, hogy akár esztergályozni is
lehet. Belőle különféle edényt, lámpát, kanalat, gombot stb. készítenek.
A fa meghasítása során nyert sebből nedű folyik, mely megerjesztve a
kedvelt pálmabor. És még sok mindenre hasznosítható a kókuszpálma.
Éppen szüretelik. Hatalmas gúlát raknak a diókból, majd feldolgozzák.
Ugye, senki sem csodálkozik, hogy ilyen biztonságosan őrzi a fekete
"szekrény" az értékes termést?
.
.
.
.
Szállodánk, a 4+1 csillagos Whitesands Beach több hatalmas épületből állt közvetlenül a tengerparton. Ezek egyikében laktunk. Gondosan karbantartják a szállók környékét, gazolják a gyepet, palántálják a virágokat, akármilyen meleg is van.
.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése