A juhok ketózisa

ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG

A JUHOK KETÓZISA (Ellési toxikózisa)

Az előrehaladottan vemhes anyajuhok súlyos betegsége, mely a hibás takarmányozás kapcsán alakul ki és aggasztó tünetekkel és nagyon gyakran a beteg állatok olykor gyors elhullásával jár.

A kórfolyamat lényege, hogy az energiában hiányos takarmányozás folytán a vércukorszint a normális érték alá csökken, ketonanyagok halmozódnak fel a vérben (ketózis), mely következtében encephalopathia (=a központi idegrendszer bántalma) és a máj zsíros elfajulása következik be.

MÓCSY professzor közlése szerint olyan állományokban, ahol a betegség jelentkezik, egészen 60%-os elhullás is előfordulhat. A bántalom okozta súlyos veszteségre utal, hogy az egyik hazai juhászatban a 760 anyajuhból a betegség következtében a várható ellések előtt 10-14 nappal 118 anyajuh hullott el ketózisban.

Az elhullott állatok kórboncolásakor a legfeltűnőbb lelet a máj elzsírosodása volt (GAÁL-FEKETE).

MI OKOZZA?

Előre kell bocsátani, hogy szinte kizárólag csak a vemhes anyajuhok betegednek meg, különösen gyakran pedig a kettes és hármas ikerellők. Hazánkban a juhketózis az ikerellésre hajlamos juhfajták elterjedésével vált jelentős károkat okozó bántalommá.

A betegség fellépésével akkor kell számolni, ha a juhokat a vemhesség utolsó harmadában silányan takarmányozzák, úgyhogy sem a könnyen felszívódó szénhidrát mennyisége, sem pedig a szénhidrátképzés szempontjából, mint tartalékanyag felmerülő fehérje, nem elegendő.

A koplalás alatt a vércukortartalom lassan csökken, a vér ketonanyag-tartalma pedig a koplalás második napjától kezdve rohamosan emelkedik.

Az energetikailag elégtelen takarmányozás (a szénhidrátokban és esetleg fehérjékben szegény eleség) folytán a juh vércukorszintje csökken, majd a máj glikogénkészlete kimerül. Ha ugyanis a szénhidrátfelvétel csak átmenetileg is zavart szenved, a szervezet legfontosabb glikogénraktára, a máj gyorsan kiürül, az energia-szükséglet fedezésére pedig nagy tömegű zsír mobilizálódik, és a szervezetben a ketonanyagok felhalmozódnak, és a máj zsíros infiltrációja (=beszűrődése) következik be.

A ketózis komplex oktanában a glükóz (cukor) relatív hiányának van szerepe, ami a vemhes juhokban a magzatok fejlődéséhez szükséges. Egy ötvenkilós anyajuhnak mintegy 7,5g gyorsan mobilizálható glükóztartaléka van a testfolyadékokban. Ugyanakkor a magzatok számától függően a vemhesség utolsó szakaszában naponta 32g Hexóz (főleg Glukóz) transzportálódik az anyából a magzatba. Fentiek alapján érthető, hogy a glükóz hiánya esetén reálisan számolni lehet ketózis kialakulásával.

Míg a tehenek ketózisa – melyről egy előbbi Lapszámunkban részletesen olvashattunk – általában jól kezelhető, elhullást ritkábban okoz, addig az anyajuhok ketózisa (vemhességi toxikózisa) súlyos, legtöbbször elhullásra vezető betegség. A különbség valószínűleg azzal magyarázható, hogy az anyajuhokban ugyan a ketonanyagszint emelkedése a vérben általában mérsékeltebb, viszont a máj elváltozásai a betegség klinikai tüneteinek megjelenésekor már súlyosabbak, mint a ketózisos tehenekben. Ezért kell időben figyelni a bántalom fellépésére.

A BETEGSÉG TÜNETEI

Általában a vemhesség negyedik, ötödik hónapjában levő megbetegedett anyajuhok a nyájtól elmaradnak, és látászavarokat mutatnak. Jellemző, hogy a ketózisban beteg juh nem mozdul meg akkor sem, ha ember vagy a kutya közeledik hozzá.

A mozgásra késztetett birka botorkál, mindennek nekimegy. A hodályban – ha akadályba ütközik – megáll, homlokát nekitámasztja valaminek, és tartósan ebben a helyzetben marad.

A betegek étvágytalanok, nem kérődznek és a bendőmozgásuk is renyhe, a bélsár száraz és bűzös, kemény nyálkával vagy véres nyálkával bevont. A lélegzés szapora, a szívműködés gyenge.

Az idegrendszeri tünetek már a betegség első napjaiban felléphetnek. Egyik-másik beteg a fogát csikorgatva, szaporán és nehezítetten lélegzik, az arc és a fej izmainak fibrilláris rángása figyelhető meg.

A betegség előrehaladtával a rángógörcsök a nyak és a fej izmaira is kiterjednek. Olykor a fogcsattogtatás, az ajak rángógörcse, nyálzás, körbejárás, a nyak oldalirányú elcsavarodása is megfigyelhető. Az elfekvő állat a fejét oldalra fordítja, lábaival időnként úszó-kúszómozgásokat végez. Máskor a juhok csak lógatják a fejüket vagy rázzák, néha azonban hátraszegezik.

A rohamokban mutatkozó rángógörcsök után az állatok nyugodtan fekszenek, vagy éppenséggel mozognak, de teljesen vakok. Testtartásuk rendellenes, gyakori a csillagvizsgáló fejtartás, a talajon tág- vagy szűk állás. Az összerendezetlenül mozgó állatok gyakran elvágódnak.

A ketózis során a hőmérséklet normális, gyakori a savós-nyálkás orrfolyás, olykor pedig a kilehelt levegő acetonszaga kórjelző értékű.

Az első tünetek megjelenése után a betegek 3-4 nap alatt kómába (=eszméletlenségbe) juthatnak, a depressziós állapotban azonban 3-4 napig is elélhetnek. Ha a vemhes beteg anya magzata elhal, a tünetek súlyossága csökken. Az elhalt magzat rothadása azonban rövid időn belül a betegség súlyosbodására, majd gyors elhullásra vezet. Ha beteg állatból a magzatot császármetszéssel eltávolítjuk, a teljes kórkép kifejlődése esetleg megakadályozható.

KIVÁLTÓ OKOK

1. Amikor a takarmány energiában elszegényedik, és ez egy darabig így is marad.

2. Gyakori ok a takarmányszállítás és az etetés akadályozottsága (vemhes juh szállítása, hóesés következtében a külvilágtól elzárt juhnyáj stb.).

3. Hideg, nedves időjárás során a juhok nem legelnek, és szénhidrátigényük kielégítetlen marad.

4. Szokatlan takarmányok étvágycsökkentő hatása folytán.

5. Amikor a késői berregtetésű anyák tél végi legeltetésekor még nem találnak annyi takarmányt, mely a vemhes állat fokozott igényét kielégítené.

6. Zsúfoltság során fellépő hormonális zavar.

7. Szűkös elhelyezés, mozgáshiány súlyosbíthatja a kórképet.

GYÓGYKEZELÉS

1. Glukocorticoidok applikálása, mely állatorvosi feladat.

2. Szénhidrátokban gazdag takarmány etetése, cukorrépaszelet, állatonként fél liter melasz adagolása.

3. Propionát tartalmú gyógyszerek, pl. Ruminogén alkalmazása.

4. Esetleg 100-140ml glicerin egyenlő mennyiségű vízzel szájon át adva, vagy gyűjtőérbe szőlőcukor oldat infundálása, szájon át pedig naponta 2-3x30g szőlő(burgonya)cukor adagolása a gyógyulásig.

MEGELŐZÉS

A vemhes anyajuhok célszerű takarmányozásával a ketózis megelőzhető. Különösen veszélyes a vemhesség második fele.

Ekkor a takarmányt úgy kell összeállítani, hogy az anyajuhok a jó minőségű szálastakarmányon kívül legalább 10% fehérjét tartalmazó abrakot is kapjanak. Ebben az időben az abrak naponkénti mennyiségét egy-másfél kg-ra felemelni.

A hirtelen takarmányváltoztatást, az energiában gazdag takarmány átmenet nélküli megvonását feltétlenül kerülni kell. A vemhes juhok szállításakor szálas és szénhidrátdús takarmányt kell velük etetni.

Amint arról már az előbbiek során is szó esett, a mozgás hiányának is fontos szerepe van a bántalom kialakulásában.

Főleg az ikervemhességre hajlamos anyák között javasoljuk az ellés előtt 3-4 héttel a vizelet szúrópróbaszerű vizsgálatát a ketonanyagok kimutatására. E célra többek között a gyors reagens csíkok használhatók (pl. Ketostix, Ames stb.). Ha a juhnyájban ketózis mutatkozik, azonnal alkalmazni kell a fentebb elmondottakat, mielőtt a nagyobb veszteség bekövetkezne.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2006. januárjában.)