Hogyan hőmérőzzük állatainkat?

AZ OLVASÓ KÉRDEZTE, AZ ÁLLATORVOS MEGVÁLASZOLJA

Hogyan hőmérőzzük az állatainkat?

Kovács Sándor I.-i olvasónktól az alábbi levél érkezett az Agro Napló szerkesztőségébe:

„Tisztelt Doktor úr! A leadásra való hízóim közül egy nem evett és gyakran elfeküdt. Azt hittem, hogy bezabált, mert a füle nem volt hideg. Úgy gondoltam, nem lázas.

Mivel másnap sem evett, úgy határoztam, hogyha estig sem lesz jobban, szólok az állatorvosnak. A következő napra azonban elpusztult.

Hívtam az orvost, aki felboncolta és orbáncot állapított meg. Azt tanácsolta, ha nem eszik a sertés, legjobb azonnal megmérni a hőmérsékletét, és ha lázas azonnal állatorvost kell hívni. Ilyen módon a sertésem megmenthető lett volna.

Szeretném megkérdezni a doktor úrtól, hogy mennyi az állatok rendes hőmérséklete és miként kell szabályosan végezni a lázmérést.

A válaszát várom az Agro Napló Olvasó kérdezte rovatában.”

Úgy gondolom, hogy Olvasónk által felvetett téma valóban közérdeklődésre tarthat számot, hiszen a kérdést a mindennapos állatorvosi gyakorlatban is nagyon sokszor felteszik a gazdák. Ám azért is fontos – amint azt levélírónknak tanácsolta az állatorvos –, ha háziállataink viselkedése megváltozik, pl. étvágytalanná, bágyadttá stb. válnak, bizony ajánlatos azonnal lázat mérni, mely eredménye nagyon fontos tájékoztatást nyújt az állat állapotát illetően.

Az orvos is ezzel kezdi a betegvizsgálatot, de már a betegbejelentés során is az első kérdése az állatorvosnak, hogy milyen tüneteket észlel a gazda és hogy mennyi a láza az állatnak.

Egyébként a hőmérsékletmérés az orvosi diagnosztikában már másfél évszázada, az 1850-es évektől kezdve kiterjedten alkalmazott módszer.

Sok gazdatársunk a fülek vagy a bőr megtapintásával próbálja megállapítani, hgoy lázas-e az állata. Igaz, hogy lázas állapot esetén a testhőmérséklet eloszlása is zavart és a környéki testrészek hűvösek, ez a módszer azonban semmiképpen sem helyettesíti a hőmérőzést.

Mennyi háziállataink normális hőmérséklete?

Minden egyes állatfajnak meghatározott belső hőmérséklete van, amely normális körülmények között is bizonyos határértékek között ingadozik az alábbiak szerint:

Állatfaj	Normális testhőmérséklet °C-ban
Ló	37,5-38,0
Szamár	37,5-38,5
Bivaly	37,5-39,0
Juh	38,5-39,5
Macska	38,5-39,5
Nyúl	38,5-39,5
Tengerimalac	38,5-39,5
Szarvasmarha	38,0-39,0
Öszvér	38,0-39,0
Sertés	38,0-40,0
Kutya	38,0-39,0
Kecske	38,5-40,5
Madár	39,5-42,0

Mitől lehet hőmérséklet-ingadozás?

Tudni kell, hogy az egészséges állatok hőmérsékletét is megváltoztathatja számos külső és belső tényező:

1. A fiatal állatok hőmérséklete mindig magasabb, mint az időseké, a vemhesé is több, mint az üresé, a nőivarúaké pedig némileg alacsonyabb, mint a hímeké.
2. A nap egyes szakaszaiban ugyancsak néhány tizedfokos ingadozást mutat, ugyanis délután és este magasabb, mint reggel, éjjel pedig a legalacsonyabb. Az eltérés 0,5-0,8°C között ingadozik.
3. Az evés, sok hideg víz itatása, az ellés, a meleg párás környezet, a közvetlen napfény-hatás, az izgalom ugyancsak hőmérséklet-változást idéz elő, melynek értéke akár egy-másfél fok is lehet.
4. Az állatok adásvétele során is jól hasznosítható tény, hogy a beteg állat hőmérséklete a mozgás hatására jelentősen emelkedik, és tartósan ezen az értéken is marad. Például az egészséges ló hőmérséklete 20-30 percnyi ügetés után 1-2°C-kal emelkedik ugyan, de 1-2 órás pihenés után a normálértékre tér vissza. Ugyanakkor a beteg, tüdőtágulatos, „kehes” lóé órákig magasabb szinten marad.

Hőemelkedés – magas láz – kórosan alacsony hőmérséklet

Hőemelkedésről akkor beszélünk, ha a hőmérséklet csak néhány tizedfokkal emelkedik a normális fölé.

A 0,5-1,0°C közepes, míg a 2°C fölötti értékek magas lázat jelentenek.

Meg kell jegyeznem, hogy a magas hőmérséklet és a lázas állapot nem azonos fogalom, mert a láz valójában egy szindróma, tünetegyüttes, melynek csak egyik, de legfontosabb és pontosan mérhető összetevője a magas hőmérséklet.

Kórosan alacsony hőmérsékletről akkor beszélünk, ha az a normális értéknél már 1-2 fokkal kisebb. Oka a hőcentrum kimerülése, a hőszabályozás súlyos zavara, mely nemegyszer a beteg életének közelgő megszűnését jelzi. Szubnormális hőmérséklettel kapcsolatosak pl. a súlyos toxikus megbetegedések, gyomor-bélgyulladás, mérgezések, a vérkeringés elégtelenségével járó állapot stb.

Mikor jön létre a láz?

Akkor, ha lázkeltő anyagok jutnak a szervezetbe (pl. baktériumok, vírusok stb.), melyek izgatják a hőcentrumot, de ugyanakkor a hőmérséklet-emelkedés mellett a lázas állapot, a szindróma egyéb tünetei is jelentkeznek, így az étvágytalanság, bágyadtság, gyengeség, hidegrázás stb.

Eszerint tehát a magas hőmérséklet lázas állapot nélkül is jelentkezhet, például a hőguta vagy napszúrás során, a lázas állapot azonban mindig hőmérséklet-emelkedéssel jár. Számos fertőző betegség jár lázas állapottal, így többek között Olvasónk esetében fellépett sertésorbánc is.

Hogyan mérjük?

Háziállataink belső hőmérsékletét is a gyógyszertárakban kapható orvosi hőmérővel mérjük a végbélben!

A hőmérőt először lerázzuk, majd a szappannal csúszóssá tett vékony, higanyos részét óvatosan, fúró mozgással bevezetjük a végbélbe és 5 percig ott tartjuk.

A hőmérőzés során az állatot megfelelően rögzíteni kell, és kellő óvatosságot kell tanúsítani, hogy a balesetet elkerüljük!

A ló fejét kötőfékszárral vagy kantárral egy segédkező rögzíti, ugyanakkor a bal elülső lábát felemelve tartja. Bal kezünkkel félrevonjuk az állat farkát és jobb kezünkkel óvatos, fúró mozgással a végbélbe vezetjük a hőmérőt.

A szarvasmarhát orrszorítóval rögzíthetjük.

A sertést álló helyzetben az orrára tett hurokkal fogjuk, és a hőmérőt kissé felfelé irányítva óvatosan „fúrjuk be” a végbélnyílásba.

A kisállatokat ugyancsak álló helyzetben kell rögzíteni, és a legcélszerűbb az asztalon hőmérőzni. Ezúttal csak a műszer higanyos részét toljuk a végbélbe.

Ügyelni kell, mert ha a kutya hirtelen leül, a hőmérő eltörhet, és ezzel végbélsérülés jöhet létre.

A művelet során fogni kell a hőmérőt, nagy állatok esetében azonban annak végére szalagot vagy spárgát kötve az állat farkához köthetjük.

Tehát a hőmérőt 4-5 percig tartjuk a végbélben, majd az eredmény leolvasása után letisztogatjuk, és főként fertőző betegségek után fertőtlenítő oldattal le is mossuk.

Ha háziállatunk viselkedése betegségre ad gyanút, egyik első feladatunk legyen, hogy megmérjük a testhőmérsékletét, ami máris értékes tájékoztatást nyújt!

A sertést a hőmérőzés során orrszorítóval rögzítjük, majd a hőmérőt óvatos fúrómozgással kissé felfelé irányítva vezetjük be a végbélbe.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából az Agro Napló 2000/9. számában.)