2013. július 17., szerda

Bécs-Párizs III/10b

 BÉCS-PÁRIZS 1970.
Louvre (2)




Ingres (1780-1867): A fürdőző Valpincon
A turbános nőalak festménye megihlette Man Ray-t, aki a fotójának az Ingres hegedűje (1924) címet adta, s szintén egy turbános, ruha nélküli hölgyet ábrázol.





Antonio Allegri da Correggio (1494-1534): Vénusz és Kupidó egy szatírral (1528)





J. Louis David (1748-1825): A szabinok (1799)





J. Louis David: VII. Pius pápa megkoronázza Napóleont.
A nagy forradalmár festő lepaktál Napóleonnal, aki megrendeli a képet. Jozefint megfiatalította, a lánya mögötte idősebbnek látszik. Anyja már nem is élt. A pápa arca savanyú ábrázatot mutat.





J. Louis David: A Horatiusok esküje
A római történelem azon  epizódja, amikor 3 ifjú másik 3 ifjú ellen köt szövetséget. A kép már a maga korában nagy sikert aratott. Mintha csak egy színpadon egy tragédia egy jelenetébe csöppentünk volna...





Veccelli Tiziano (1488-1576): I. Ferenc király
Bár sosem látta az uralkodót  és miniatürről festette a művész a képet, az pedig annyira megtetszett a királynak, hogy udvarába hívta az alkotót.





Le Titien (1477-1576): Lány a toalett tükörnél (Jeune fille au miroir)





Le Titien: Sírbahelyezés
A szürke szín külöleges kifejezőerővel bír, akárcsak a halott test csüngő ujjai.





Franz Hals: A cigánylány (1628)
Mindent nyújt, kedves arc. A megrendelésre készült dámaképei ellenben ridegek és utálatosak.





Rembrandt (1606-1669): Önarckép
Az öreg festő önarcképe egy megöregedett, nyomorgó Rembrandtról.





Theodore Gericault (1791-1824): A Medúza hajótörése.
A halottak szürkesége és élethűség jellemzi az alkotást.





Ciceri: A Makkabeusok





És fájó szívvel és lábakkal búcsút vettünk a Louvre-tól.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése