2013. július 18., csütörtök

A kiskérődzők parazitózisai (paklincs, tetü, kullancs, rüh)


KISKÉRŐDZŐK (JUHOK, KECSKÉK) PARAZITÓZISAI 4. RÉSZ
Ismeretterjesztő sorozatunk előbbi részeiben ismertettük azokat a parazitákat, melyek a kiskérődzők szervezetében élősködnek, és súlyos veszélyt jelentenek az állatok egészségére, termelőképességére.
Ezúttal azokról az ektoparazitákról fogunk szót ejteni, melyek a gazdaállat bőrén, bőrében, szőrén élősködnek, és vérszívásukkal, a gazdaállat izgatásával, téteményképessége csökkentésével és az egészsége károsításával okoznak súlyos gazdasági veszteséget.
PAKLINCSOSSÁG (Melophagosis)
Hazánkban is a juhok legelterjedtebb és leggyakoribb ektoparazitózisa. Vérszívásukkal nemcsak nyugtalanítják az állatokat, de a fiatal juhok fejlődését is visszavetik, rontják a gyapjú minőségét, olykor súlyos gazdasági veszteséget okozva.
A KÓROKOZÓ
A juhpaklincs vagy juhcsimbe (Melophagus ovinus), mely kecskén és szarvasmarhán is képes megtelepedni zsákszerű, lágy potrohú, kullancsszerű, 4-6 mm hosszú, sárgás vörösbarna színű, szárnyatlan parazita (1. KÉP).
A paklincs egész fejlődése a gazdaállaton megy végbe. A nőstény által lerakott, és tapadós anyaggal körülvett lárva a gyapjúban rövid idő alatt kerekded, ovális, 3-4 mm átmérőjű, barnás színű bábbá alakul, melyeket a gyapjúszálakhoz ragaszt. Ezekből 3-5 hét alatt kikel a juhcsimbe, mely néhány nap alatt ivaréretté válik és párosodik. Egy-egy nőstény 4-5 hónapig tartó élete folyamán 10-15 utódot hoz létre.
A paklincsok a juhok gyapjúval fedett testfelületén, leginkább a mellkas és a has két oldalán, a bőr felületén élősködnek. A parazita leginkább közvetlen érintkezés útján jut át egyik állatról a másikra. A gyapjú között igen gyorsan mászkáló juhpaklincs élettartama a juh bőrén 4-5 hónap, a juhról eltávolítva azonban rövid ideig, legfeljebb 8 napig marad életben.
TÜNETEK
A súlyosan fertőzött juhok és kecskék nyugtalanok, gyakran vakaróznak, testüket nyalják, harapdálják, kiálló tárgyakhoz dörzsölik. A gyapjú vagy szőrzet nyáltól és a paklincsok ürülékétől szennyezett. A bőrön apró, olykor vérző szúrások, másodlagos sérülések nyomai láthatók. Elsősorban a bárányok és a kecskegidák lesoványodnak, vérfogyottá válnak, majd emiatt olykor elhullanak.
A paklincsosságra hívják fel a figyelmet az állandó vakaródzás, a kisebb-nagyobb gyapjúhiányos területek, a rovarok ürülékével és a vérrel szennyezett gyapjú.
Ugyanakkor, ha a bőrt alaposabban megvizsgáljuk, ott csípésre és vakaródzásra utaló nyomokat találunk, de a gyapjú között a gyapjúszálakhoz ragasztott bábok, bábhéjak, sőt a kifejlett rovarok is megtalálhatók.
ORVOSLÁS – VÉDEKEZÉS
Számos olyan rovarölő készítmény kapható (pl. NeoStomosan), melyek az állatorvos utasítása szerint alkalmazhatók. Megjegyzem, hogy a kezelést 4-6 hét múlva meg kell ismételni, mert a bábokat vegyszerrel nem lehet elpusztítani. A nyírt és nyíratlan juhokat elkülönítve kell tartani!
TETVESSÉG
A kiskérődzők szőrtetvei mintegy 1,5 mm hosszúságú, szárnyatlan, lapos testű rovarok. Fejük nagy és mindig szélesebb, mint a tor. Juhokban gyakori a Bovicola bovis (2. KÉP), kecskéken pedig a B. caprae nevű szőrtetű.
A szőrtetvek hámpikkelyekkel, hám- és szőrtörmelékkel, valamint mirigyváladékokkal táplálkoznak. A szőrtetvek állandó mozgásukkal viszketést, nyugtalanságot okoznak. Ürüléküknek, petéiknek a bőrön való felhalmozódása pedig a gazdaállat bőrének normális funkcióját zavarja.
Az erős viszketés miatt az állat állandóan vakaródzik, a szőrét, bőrét rágja, a szőr ezeken a területeken kihull, megritkul. A tartósan fennálló tetvesség kondícióromlással jár. Az élénken mozgó tetvek szabad szemmel jól láthatók a széthajtott szőrzet között. A szőrszálakon egyesével helyeződő serkék lupéval felismerhetők.
A valódi vérszívó tetvek (3. KÉP) pl. juhokon a Linoghnatus pedalis, kecskéken pedig a L. Stenopsis, ugyancsak szárnyatlan, lapos testű rovarok, szájszervük szúrásra és vérszívásra berendezett.
Kártételük kétirányú, egyrészről a tetvek előidézte viszketés és nyugtalankodás, másrészről a vérszívással előálló vérveszteség. A tetvek a szőrszálak között legtöbbször már akár szabad szemmel is felismerhetők.
Elpusztításuk a juhpaklincsok esetén alkalmazott szerekkel történhet.
KULLANCSOSSÁG
Nagytestű atkák, melyek részint vérszívásuk, részint pedig egyes betegségek okozóinak (vírus, protozoon, bakterium) átvitele révén károsítják a gazdaszervezetet.
A kullancsok számos faja az erdős, bokros helyen legelő vagy járó állatokat támadja meg. A kullancsok fejlett hátipajzzsal, nagy tapogatókkal és kifejlett korban négy pár lábbal rendelkeznek. Éhes állapotban kisebbek és laposak, míg a vérrel teleszívott nőstények az egy cm-t is meghaladják, s csaknem gömb alakúak. Juhokon, kecskéken megtapadási helyük a válltájék és a nyakél. Rendszerint a bőrbe befúródva találhatók.
A kullancsok a gazdaállatból a szájszerveiket a bőrbe fúrva szívnak vért. A nőstények egy-két hétig, a hímek és a fiatalok rövidebb ideig maradnak a gazdán. Minthogy a szájrészek visszafelé álló fogakkal rendelkeznek, a kullancsot nehéz eltávolítani. A kullancsok kórtani jelentősége kettős, egyrészt a betegségek terjesztői, másrészt pedig az állatból vért szívnak.
Juhokon gyakori a Dermacentor marginatus (4. KÉP), mely a talajra rakja a petéit, majd a kikelő lárvák apró emlősökön (egér, ürge, vakond stb.) vért szívnak, vedlenek, majd kialakul a kifejlett kullancs.
A kullancs faj az egyik terjesztője a juhok babesiosis nevű betegségének, mely lázzal, vérfogyottsággal, sárgasággal stb. járnak.
A juhokat és a kecskéket megtámadó Ixodes ricinus (5. KÉP) nevű kullancs egy nagyon súlyos betegségnek, a kullancsencephalitisnek a vektora, mely az emberben lázas általános tüneteket, olykor pedig súlyos idegrendszeri bántalmat okoz. Bár juhokban és kecskékben a klinikai tünetekkel járó megbetegedés ritka, a kórokozó vírus a kullancs csípése során a megtámadott állat tejébe is bekerülhet, és az ilyen tejet fogyasztó embert is megbetegítheti. Nemrégiben egy kecskefarmról származó fertőzött tejtől hazánkban is több ember betegedett meg.
A KULLANCSENCEPHALITIS (Agyvelőgyulladás)
A kullancsencephalitis elsősorban az ember súlyos betegsége, de a flavivírus iránt az emberen kívül a háziállatok, a vadon élő kérődzők, a rágcsálók és számos madárfaj is fogékony.
A vírus a kullancsok és az adott területen élő rágcsálók között cirkulál. Mivel a kullancs a vírus valódi, biológiai vektora, benne a vírus el is szaporodik, az utódokba is átjut és éveken keresztül fennmarad.
Juhokban és kecskékben a fertőződés a kullancsok vérszívásakor jön létre, a nyári, őszi hónapokban erdős-bokros területen való legeltetés során. A kullancscsípést követően a juhban és kecskében viraemia alakul ki, amikor a vírus bejuthat a tejbe is, és néhány napon át ürülhet. Az ember a fertőzött, nyers tej fogyasztása után betegedhet meg. A tej forralásakor a vírus megsemmisül.
TÜNETEK
A juhok és kecskék többnyire tünet nélkül átvészelnek, és az ellenanyagok megjelenésével a vírustól is megszabadulnak. Ha tünetek egyáltalán kialakulnak, a juh és a kecske a nyájtól lemarad, kényszermozgások, görcsök, reszketés mutatkozik, az állat összeesik, nyálzik, a nyál gyakran habos, az állatok görcsök között kinyújtott végtagokkal elhullanak.
A boncolás során érdemleges kórbonctani elváltozások nem láthatók, az elhullott állaton azonban nagy számban találhatók kullancsok.
Az ember megbetegedése során a főbb tünetek: influenzaszerű állapot, láz, hányás, fejfájás, szédülés, bénulás, izom- és ízületi fájdalom stb.
JUHRÜHÖSSÉG
A háziállatok közül a juhok rühösségének különösen nagy a gazdasági jelentősége az értékes gyapjúban okozott veszteség miatt. Ugyanakkor fontos tény, hogy valamely egészséges juhállományba már egyetlen megtermékenyített nőstény atkával behurcolható a rühösség akár közvetlen módon is (felszerelési tárgy, ember keze vagy ruhája, kutya szőre, alomszalma stb.), de kivételesen egerek, patkányok, sőt legyek is elszállíthatják, ha atkák másztak rájuk.
A rühösség állat-egészségügyi jelentőségére utal az a tény, hogy az érvényben levő Állat-egészségügyi Szabályzatban felsorolt bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegségek között szerepel a juh és a kecske Sarcoptes és Psoroptes rühatkák okozta fertőzöttsége.
A bántalom zoonózis, az emberre átkerült atkák nem képesek ugyan tartósan megtelepedni, de hólyagos bőrgyulladást és heves viszketést okoznak.
A KÓROKOZÓ
Juhokon és kecskéken a rühösségnek három formáját ismerjük, a Sarcoptes, a Psoroptes és a Chorioptes rühatkák által okozott fertőzést (6. KÉP). A rühatkák kb. 1 mm hosszúságú paraziták, melyek a környezetben kb. 16 napig képesek életben maradni.
Szaporodásuk tojásdad petékkel történik, amelyekből 2-3 nap alatt kikel a lárva, melyből vedlés után a nympha, majd még két vedlés után kifejlődik a kész atka.
A nőstény férgek csak testmelegen raknak petéket, de az embrió fejlődéséhez is a bőrfelület melegére van szükség. A bőrről lekerült peték 10-16 nap alatt elpusztulnak.
A Sarcoptes atkák a fedőszőrrel borított testrészeken élnek, itt befurakodnak a hámba, ahol fiatal hámsejtekkel és az ezek közé szivárgó nyirokkal táplálkoznak.
Ahol befurakodnak, ott apró göb, s ennek tetején kicsiny, savós hólyag keletkezik. Az atkák mozgásuk és anyagcseretermékeik révén izgatják a bőrt, és ez nemcsak az állatot készteti vakaródzásra, de pörkök keletkezésére vezet, majd a szőr kihull és idővel a bőr megvastagszik.
A Psoroptes atkák nem furakodnak be a bőrbe, hanem a bőr felszínén, továbbá azon pörkök alatt és pörkökben élnek, amelyek a szúrásuk keltette izgalom következtében a bőrön keletkeztek.
Szövetnedvet és vért szívnak. A szúrás nyomán először piros göb, majd pörköcske támad, a bőr pikkelyezik, a gyapjú kihull. Az atkák mindig a pörkök széle, tehát az ép bőr felé vándorolnak, és így terjed a rühösség mind nagyobb területre.
A Psoroptes rühatkák egyes törzsei a juhok és kecskék külső hallójáratában is képesek megtelepedni külső hallójárat-gyulladást okozva, melyre az állatok gyakori fejrázása hívja fel a figyelmet.
A Chorioptes atkák, melyek az ún. „lábrühösséget” okozzák, szintén a bőr felületén élnek, táplálékuk a még el nem szarusodott hám.
TÜNETEK
A bántalomra a vakaródzás, a gyapjú/szőrhullás és a bőrgyulladás jellemző. A Sarcoptes rühatkák a feji részen, a Chorioptesek a lábvégek, olykor a herezacskó bőrén okoznak bőrelváltozásokat, ami termékenyítési zavarokkal járhat. A Psoroptes rühatkák a gyapjúval, hosszabb szőrrel borított testrészeken telepednek meg.
A betegség azzal kezdődik, hogy a rühatka szúrása nyomán a bőrön gombostűfejnyi sárgás göb vagy pedig apró, lapos, gyöngyházfényű, savós beszűrődés támad, amelynek tetején a kilépett savó mézsárga, könnyen letörölhető, apró pörkökké szárad. Minthogy a juh a viszkető helyet rágja és nyalja, a kezdeti elváltozásokat a gyapjú nyálas, kuszált helyein, valamint ott kell keresni, ahol a bundából egyes fürtök kilógnak. Amint a folyamat terjed a háton, ágyékon, a törzs oldalain, mind nagyobb területen meglazul és kihull a gyapjú.
Az állatok nyugtalanok, a rühösség formájától függően a fejüket rázzák, testrészeiket nyalják, harapdálják, kiálló tárgyakhoz dörzsölik. A gyapjú nyáltól csapzott, majd fürtökben lóg.
Súlyos esetekben a gyapjú jóformán az egész birkáról elhull és az állat lesoványodik. A beteg bőrterület vakarására a juh az ajkait emelgeti, rágómozgásokat végez, hátulsó lábaival kapar és nekidől a vakaróeszköznek. Ahogy mondják, a juh levetkőzik, a bőr megvastagszik, ráncolt, merev, testszerte horzsolás vagy kaparás miatti felhámsérülések találhatók.
Kedvezőtlen tartási és takarmányozási körülmények hajlamosító tényezőként szerepelnek és súlyosbítják a betegség lefolyását. Főleg fiatal állatoknál gyors kondícióromlás és senyvesség következhet be.
ORVOSLÁS – VÉDEKEZÉS
Az állatok rühösség elleni kezelése gyógyszeres fürösztéssel vagy akár injekciós készítmény alkalmazásával is történhet.
Példaként említem többek között a DECTOMAX injekciót, mely egyidejűleg hatékony a tüdő- és bélférgességre is. Hatástartama a rühatkák ellen 41 nap, így a rühatkák teljes ivari ciklusát (mintegy 2 hét) lefedi. Adagja 50 ttkg-ra 1 ml állatorvosi alkalmazással.
A rühösség, ha elhatalmasodik, nagyon súlyos gazdasági veszteséget okozhat, a betegség elleni védekezés nagyon fontos feladat.

 (A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. nyarán.)

5 megjegyzés:

  1. Köszönöm az infot! Kàr h fotok nincsenek, hogy nèz ki a kàrosodàs...

    VálaszTörlés
  2. Kedves Doktor Úr! Érdeklődni szeretnék, hogy jelenleg fejés alatt álló kecske állományt hogyan lehetne kezelni. Haszbáltam Eprecis nevezetű féreghajtót de egyenlőre nem vàlt be sajnos. Tud olyan szert javasolni amit fejés alatt is lehetne használni?
    Előre is köszönöm!
    Üdv.: Kovàcs Krisztina

    VálaszTörlés
  3. Vannak juhok birkák és egésznapos vakarozas stb ezekre szeretnék irtó szert vasarolni valamiben ampulas irtoszert hogy kipusztuljanak belőlük meg rendelni hogy házhoz szaszállítás lehetséges e ez a szer ..... köszönöm

    VálaszTörlés
  4. Kedves Dr Úr!!! Nekem vannak sok állatainak és sok benukb a juhok birkák stb és nagyon sokat vakaroznak nyalogasak magukat egyaltaegy nem bírnak a börokbe meg mamaradni hogy tud e nekem segiteni hogy minden szert tudok vásárolni vagy meg rendelni hogy házhoz kapjanak mert voltam sok patikában és nem tudták segiteni . Koszonetettel Farkas Klára

    VálaszTörlés