A sertés ileitise

ÚJABB SÚLYOS GAZDASÁGI VESZTESÉGET OKOZÓ BÁNTALOM A SERTÉS ILEITISE

Valójában egy régen ismert és világszerte elterjedt betegségről van ugyan szó, de hazai viszonyok között csak az utóbbi időben került megállapításra. Az ILEITIS tulajdonképpen emésztőszervi kórkép, mely legtöbbször nem jár kifejezett klinikai tünetekkel, de a téteményképesség csökkenése, a megnövekedett takarmányigény, az állatok méretbeli szórtsága, a sertések egyik legfontosabb emésztőszervi bántalmává teszik.

Ezt bizonyítja a súlyos gazdasági hatása, mivelhogy az általa okozott kár, a fertőzés súlyosságától függően sertésenként 350 forinttól akár 5500 forintig is terjedhet (VÉCSEI 2006).

ELTERJEDTSÉGE

A betegség világszerte, így Amerikában, Ázsiában és Ausztráliában is elterjedt, Európában pedig valószínűleg a leggyakoribb emésztőszervi betegségnek minősül.

Egyes felmérések szerint hazánkban is a sertéstelepek legnagyobb részében az ILEITIS betegség jelenti az egyik legnagyobb gazdasági veszteséget. E felmérések szerint a hazai telepek 96%-a fertőzött az ILEITIS okozójával, függetlenül attól, hogy a telepen milyenek a higiéniai körülmények.

Amint a mellékelt térkép mutatja hasonló a helyzet Európa más országaiban is. A bántalom elterjedtségét igazolja például, hogy a Skandináv országokban a sertéstartásban felhasznált antibiotikumok mennyiségének több mint 60%-át az ILEITIS elleni védekezés teszi ki.

Felvetődik a kérdés, hogy amennyiben ilyen nagymértékben elterjedt bántalomról van szó, miért nem diagnosztizálják gyakrabban a sertéstartó-telepeken?

Mindenekelőtt azért, mert bár az ILEITISnek számos formája létezik, ezek közül igen gyakran a láthatatlan, mindössze csak a termelési adatok romlásában manifesztálódó formája van jelen az adott telepen. Ilyenkor semmiféle konkrét betegségre utaló klinikai tünet nem hívja fel a figyelmet arra, hogy e veszteségek hátterében valójában egy kórokozó baktérium lappang. És ez egy nagyon fontos gyakorlati probléma!

A diagnosztikai eszközök tökéletesedésével az ILEITISnek a „láthatatlan” formája is mind gyakrabban és mind szélesebb körben válik nyilvánvalóvá. Az elmondottakból következik tehát, hogy a téteményképesség csökkenésekor erre a fertőzöttségre is gondolni kell, mielőtt a nagyobb gazdasági veszteség bekövetkezne. Ma már a baj gyógykezelésére és főként megelőzésére megfelelő gyógyszerek állnak rendelkezésünkre.

MI OKOZZA?

A betegség okozója egy a beteg sertésnek bélhámsejtjeiben intracellulárisan (=sejten belül) szaporodó pálcika alakú baktérium, a Lawsonia intracellularis. A kórokozó iránt nemcsak a sertés, hanem más fajok (hörcsög, nyúl, ló, szarvas, strucc) is fogékonyak.

A klinikailag beteg sertések a kórokozót a bélsárral ürítik. A fertőződés a bélsárból szájon át történik. A vékonybélben és olykor a vastagbélben is az első szövettani elváltozások a mesterséges fertőzést követő 8-10 nap múlva észlelhetők.

A kórokozóval fertőzött éretlen enterocyták (=bélsejtek) proliferálódnak (=sejtsarjadzás), a sejtproliferációt degeneratív és reparatív folyamatok (fibrinkiválás a nyálkahártya felszínén, mélyreható necrosis (=elhalás), vérzések stb.) kísérik.

Attól függően, hogy ezek közül melyik jut túlsúlyra, a betegség kórbonctani képe más és más.

Leggyakrabban a 6-20 hetes sertések betegszenek meg, de idősebb állatokon is jelentkezhet. A klinikai tünetek lehetnek enyhék vagy akár ki sem alakulnak. Gyakori, hogy az elváltozásokat csak az állatok levágása után észlelik.

A beteg állatok a súlygyarapodásukban visszamaradnak, étvágytalanok, időnként hasmenésük van. Elhullások is bekövetkezhetnek.

A regionális ILEITIS során előfordulhat, hogy a bél fala perforálódik (=átfúródik), ilyenkor hashártyagyulladás vet véget az állat életének. A proliferatív haemorraghiás (vérzéses) eneteropathia (=bélbántalom) során a bélsár a hozzá keveredő vér miatt fekete, miközben az állat anémiássá (=vérszegény) válik.

KÓRFOLYAMAT

Amint arról már szó esett a baktériumok a fertőzött állatok bélhámsejtjeiben élnek, és a fertőzött bélsárral jutnak el más egyedekbe. A megfigyelések igazolják, hogy már egy gramm fertőzött bélsár elegendő egy másik állat fertőződéséhez.

Kimutatták azt is, hogy minél nagyobb a fertőző kórokozók száma, annál súlyosabb klinikai tünetek lépnek fel, és annál nagyobb mértékben romlanak a termelési eredmények.

A bélsárral a szájon át felvett LAWSONIA INTRACELLULARIS baktériumok amint bejutnak a bélhámsejtekbe, azokat rendellenes szaporodásra késztetik, mely következtében megvastagodik a bélfal, következésképpen romlik az emésztés hatásfoka, gyengül a növekedési erély, és nagyfokban romlik a takarmány értékesülése. Mindez a téteményképesség csökkenéséhez és a takarmány pocsékolásához is vezet.

KÓRFORMÁI

Annak függvényében, hogy kisebb vagy nagyobb számú kórokozóval történik-e a fertőződés, a betegség megjelenési formája is eltérő.

Súlyosabb fertőzés esetén kialakulhat a heveny kórforma, mely étvágytalansággal, hasmenéssel jár, mely lehet vízszerű vagy kevésbé híg, emésztetlen takarmányrészeket tartalmazó, tehénlepényhez hasonló.

A heveny vérzéses forma általában a hizlalási fázis későbbi szakaszában, illetve tenyészállatokon szokott előfordulni, és akár nagymértékű elhullással is járhat.

Mivel ezúttal a beteg állatok vékony- és vastagbelében vérzések léphetnek fel, a bélsár friss vagy emésztett vért tartalmazhat. Utóbbi a bélsarat kátrányszerűvé teszi.

Megfelelő gyógykezelés hiányában a bántalom ilyen formája akár gyors elhulláshoz is vezethet.

A SZUBKLINIKAI ILEITIS

Ezt a kórformát láthatatlan betegségnek is nevezik, mert az úgynevezett szubklinikai ILEITIS során a tünetek nagyon jellegtelenek, és főként csak a termelés hatékonyságának a csökkenésében mutatkoznak. Ez a magyarázata annak, hogy a szubklinikai (=klinikai tünetekben nem mutatkozó) esetekben többnyire fel sem vetődik annak a gyanúja, hogy a gazdasági veszteség oka valójában egy baktériumok okozta bántalom.

Az úgynevezett szubklinikai ILEITIS során a malacok jelentős része még emésztőszervi betegségre utaló tüneteket sem mutat, és csak azt látjuk, hogy bizonyos egyedek lassabban nőnek, mint a társaik.

Ez annak a következménye, hogy a bélben jelen lévő LAWSONIA a bél szerkezetének a megváltoztatásával rontja az emésztés hatásfokát. Ez a kórforma főként azzal okoz jelentős veszteségeket, hogy a jellegtelen tünetek miatt nem ismerik fel a gazdasági veszteség igazi okát, tehát nem diagnosztizálják a betegséget, esetleg más tényezőknek vagy bántalmak tulajdonítják a jelenséget, következésképpen nem történik meg a fertőzöttség okszerű kezelése. Emiatt súlyos termeléskiesés, gazdasági veszteség keletkezhet.

TÜNETEK

Az ILEITISnek számos tünete van:

1. A beteg állatok testtömeg gyarapodása jóval alatta marad az egészséges vagy egészségesebb társaiknál, így az állományban már fiatal kortól kezdve szétnövés figyelhető meg.

2. Az emésztési folyamatok romlása jellegtelen, visszatérő, szürkés hasmenéssel jár. A hasmenés lehet híg, vízszerű vagy kevésbé híg, emésztetlen takarmánydarabokat tartalmazó tehénlepényhez hasonló.

3. Heveny esetben a bélsár emésztett vagy friss vért tartalmazhat. Előbbi esetben fekete, kátrányszerű.

4. Lesoványodás, előtűnő gerincoszlop mutatkozik.

5. Kedvezőtlenül alakulnak a hizlalási eredmények.

GAZDASÁGI VESZTESÉG

1. A takarmány pazarlása. Amint már említettük, a rendellenesen megvastagodott bél nyálkahártyája az emésztés hatásfokát nagymértékben csökkenti. Szakirodalmi adatok szerint az ILEITIS 23%-kal ronthatja a takarmányhasznosítást. Ennek a magas takarmányárak idején különösen nagy figyelmet kell fordítani. Nem nehéz kiszámolni, hogy ha egy állat felnevelése során átlag 300 kg tápot eszik meg, a 23%-os romlás 60-70 kg plusz takarmány mennyiséget jelent (VÉCSEI).

2. Elhúzódik a hizlalási idő, a hosszabb elkészülési idő pedig növeli a hizlalási költségeket.

3. Nagymértékben megnehezíti az alapvetően fontos egyszerre telepítés és ürítés lehetőségét a sertéstartó telepeken.

4. Emelkedik a sertéskiesések, a kényszervágások és elhullások aránya.

5. A fajlagos mutatók romlása miatt nagyfokban csökken a sertéságazat nyereségessége. Egyes szerzők az ILEITIS-t – nagyon találóan – csendes profitrabló bántalomnak nevezik.

A FERTŐZÖTTSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA

A betegség diagnosztikáját nehezítette az, hogy a felhasznált módszerek (kórboncolás, kórszövettan, bélsár PCR) nem elég megbízhatóak. Sok esetben negatív eredményt adtak fertőzött állatok esetében is.

Az utóbbi időben kifejlesztett ILEITESZT egy szerológiai módszer, amelyen nemcsak a fertőzöttséget lehet kimutatni, hanem az áthangolódás időpontjának meghatározásával eldönthető, hogy melyik életkorban érdemes elindítani a kezelést.

E diagnosztikai módszer alkalmazásával kapcsolatban ki kell kérni a kezelő állatorvos részletesebb tájékoztatását. Annyit még megjegyzek, hogy az ILEITESZT forgalmazását Magyarországon is az Elanco Cég végzi.

GYÓGYKEZELÉS – MEGELŐZÉS

Bár számos hatóanyag mutat aktivitást laboratóriumi körülmények között a kórokozó baktériummal szemben, VÉCSEI szerint élő szervezetben ezek nem jutnak elég magas koncentrációban a fertőzés színhelyére, azaz a bélhámsejtek belsejébe.

Ezért a bántalom megelőzésére és gyógykezelésére a jelenleg piacon lévő készítmények közül a TILOZIN-t ajánlja, mert ez a hatóanyag – szerinte – olyan koncentrációban halmozódik fel a bélhámsejtekben, amely hatékonyan elpusztítja a kórokozót.

A bántalom megelőzésére, kezelésére a többféle tilozint tartalmazó készítmény közül megemlítjük a Tylan premixet, mely az első regisztrált készítmény a Lawsonia intracellularis okozta ILEITIS ellen.

A TYLAN G 100 GYÓGYPREMIX A.U.V. egy kilogrammja 100g tilozin-foszfátot tartalmaz.

A gyógypremix egyben jó hatással alkalmazható a sertés-dysenteria és az enzootiás pneumonia (=tüdőgyulladás) gyógykezelésére is.

A Lawsonia intracellularis okozta sertés ILEITIS kezelésére egy kilogramm premixet kell keverni egy tonna takarmányhoz, és 21 napig kell a gyógyszeres keveréket etetni a sertésekkel.

A gyógyszeres takarmány előállítása csak engedéllyel rendelkező takarmánykeverő üzemben történhet. A bőr kipirulását okozhatja, ezért a bőrrel történő közvetlen érintkezést kerülni kell. A termékkel végzett munka közben védőruha, kesztyű és porálarc viselése kötelező.

Élelmiszer-egészségügyi várakozási idő nem szükséges. A gyógypremix 25 kg-os kiszerelésben kerül forgalomba.

Amint már szó esett róla, a sertés proliferatív ILEITIS-e megelőzésére és gyógykezelésére más hatóanyagú készítményeket is ajánlanak.

Példaként megemlítem a LINCO-SPECTIN 880 gyógypremixet, mely linkomicin-hidroklorodot és spektinomici-szulfátot tartalmaz. Az ILEITIS megelőzésén és gyógykezelésén kívül ajánlják a sertés-dysenteria, a mycoplasma-pneumonia, valamint az E. coli és szalmonellák okozta hasmenés gyógykezelésére is.

A sertés ILEITIS-e megelőzésére 375 gramm, gyógykezelésére pedig 705 gramm LINCO-SPECTIN 880 gyógypremixet kell egy tonna takarmányba bekeverni, és három hétig kizárólagos takarmányként etetni.

Megjegyzem, hogy alkalmanként néhány kezelt sertésnél a kezelést követő két napon belül lágy bélsár és az anus (=végbélnyílás) megduzzadása jelentkezhet. Ritkán a bőr kipirosodása és ingerlékenység is előfordulhat. Ezek a jelenségek 5-8 napon belül változatlan kezelés nélkül megszűnnek. Élelmezés-egészségügyi várakozási idő 2 nap. A premix 1,5 és 25 kg-os kiszerelésben kerül forgalomba.

A munkavédelmi óvórendszabályokat ugyanolyan módon kell alkalmazni, mint a Tylan-gyógypremix esetében. A gyógyszerek rendelése és alkalmazásának előírása állatorvosi feladat.

Összegezve az elmondottakat, amint olvashattuk a proliferatív ILEITIS egy nagyon elterjedt és sokszor láthatatlanul, „lappangva” zajló súlyos gazdasági veszteséget okozó sertésbetegség.

A nem kielégítő termelési eredmények esetén időben kell ráfigyelni, diagnosztizálni és gyógykezelni, mert az előállítási költség nagymérvű csökkentésével jelentősen növelhetjük a sertéstartás jövedelmezőségét vagy esetenként kiküszöbölhetjük a veszteséget. Másként szólva elimináljuk a profitrablót!

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2006. novemberében.)