2013. június 17., hétfő

Lovasszobrok 1. (Amerika, Ausztrália)

Mennyi mindent rejtenek magukban a lovasszobrok általában? És egy-egy konkrét alkotás? Mesélnek történelmet, történeteket, közvetítenek művészetet, ízlést, technikát, látásmódot, sokszor attól függően, hogy a ló hány lába éri a talapzatot vagy lendül a magasba, jelentheti a szobor, hogy lovasa milyen módon halt meg. A művészettörténet pedig komolyan foglalkozik a lovasábrázolás történetével. Nekünk ez itt nem tisztünk, mi ismét csak ízelítőt adunk a szerző saját fényképeivel és jegyzeteivel Amerika és Ausztrália különböző országaiban kiállított lovasszobrokból a teljesség igénye nélkül. Ha az ország nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fotó szerepel, megjelenik.


.


.
.
E lovasszobor egy angol tábornok síremlékét jelzi, aki a II. világháborúban együtt harcolt az amerikaiakkal, és az volt az utolsó kívánsága, hogy az Arlingtoni temetőben helyezzék örök nyugalomra.
.
.
.
.
.
Buanos Aires nem sokban különbözik az európai nagyvárosoktól, csak az ezernyi kávéházból és mulatóból kiszűrődő argentín zene ad némi egyéni ízt a városnak.
.
.
.
.
.
.
Láttuk a földünk csodájának számító Iguazu vízesést, láttuk Dél-Amerika egyik legnagyobb városát, Buenos Airest, láttuk a világon egyedülálló Pampákat megismertük a híres gaucsókat. Utazzunk el most a Kordillerákba, Argentína egyik legcsodálatosabb üdülőhelyére, amit az ország Svájcaként is titulálnak, Bariloche-ba! Melegsége és varázsa többek között onnan ered, hogy az agyoncivilizáltságnak nyoma sincsen.
.
.
.
.
.
.
Canberrába, a fővárosba utazunk. Kicsit meglepődünk, mert egy zsivajgó, hatalmas épületekből álló nagyvárost vártunk, pedig az épületek majdnem elvesznek a parkok és ligetes utcák rengetegében. Több mint 2000 facsemetével ültették be Canberrát, köztük nagyon sokat az északi féltekéről szállítottak ide. Virágos parkok és szép szobrok díszítik a fővárost, mögöttem a spanyol lovag és szolgájának bronszobra.
.
.
.
.
.
.
Óriási szoborcsoporthoz érünk: ez a bandeiranték hatalmas emlékműve. Sao Paulo volt a banderianték "szülőanyja", innen indultak el az első és bátor kalandor csapatok az ország belseje felé. A város alapítását követő néhány év múlva itt tűzték ki az első zászlót, mintegy missziót hirdetve az emberek toborzására, a térség belseje megismerésére, meghódítására majd kizsákmányolására.
.
.
.
.
.
Santiago Közép-Chilének szinte a mértani középpontjában fekszik. Szépségében a nyugati parton levő valamennyi vetélytársát felülmúlja. Vezérek, államférfiak szobrai díszítik, szépítik a fővárost. Házai szelíden emelkedő dombokra, árnyas völgyekre épültek. A város hátterét az Andok fenséges csúcsai, félelmetes sziklafalai alkotják.
.
.
.
Peru 
.
.
.

Bemegyünk a városba: a San Martin téren vagyunk. És kinek a lovasszobra uralja a teret? San Martiné. Ő volt azon tábornokok egyike, akik végső csapást mértek 1824. augusztus 6-án a spanyolokra, és kivívták Peru függetlenségét.
.
.
.
.
.
.
És íme Simon Bolivar lovasszobra. Ő volt az, aki 5 dél-amerikai országot szabadított fel a gyarmati uralom alól. Venezuela is nemzeti hősének tekinti. Még a pénzét is bolivarnak nevezi.
De ki is volt Bolivar? 1783-ban Caracasban született. A jómódú család már 14 éves korában katonaiskolába adja a fiút, ahol kiváló szorgalmú és tehetségű katonatisztet nevelnek belőle. Ő űzte ki a fejvesztetten menekülő királyi hadakat 1821. június 24-én véglegesen Venezuelából. Ennek tiszteletére monumentális emlékmű épült. Spanyolországban folytatja a tanulmányait a fiatal tiszt, ahol továbbképzi magát, majd bejárja Olaszországot, és később Párizsban telepedik le. Itt aktívan részt vesz a város politikai életében.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése