A szerző saját fényképei Amerika különböző országaiból emberekről -
férfiakról és nőkről - jellegzetes, a helyre jellemző küllemmel:
ruházattal, népviselettel (a teljesség igénye nélkül)... Ha az ország
nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes
fejezet, melyben a fotó szerepel, megjelenik.
.
.
Szerencsénk volt, mert lehetőségünk
nyílt, hogy látogatást tegyünk a navaho indiánok között egy
rezervátumban. A fehérek letelepedése kezdetén bőven volt szabad
terület, és csak igen gyér volt a lakosság. A fehér ember cselt vetett
és némi ellenszolgáltatásért hatalmas területeket vásárolt meg az
indiánoktól, akiknek a legkevesebb fogalmuk sem volt arról, hogy
valójában mit is jelent a föld-magántulajdon.
.
.
.
Bemutatták a céllövő tudományukat; lőfegyverük a fúvócső volt.
Megcsodáltuk, hogy viszonylag akár nagy távolságból, milyen pontosan
eltalálták a faágak között az apró célpontot is, ezúttal a kistestű
madarakat. Odaadták a "puskát" egy vállalkozó útitársunknak, hogy
próbálja ki a lövészeti tudományát. A hallgatóság nem titkolt
derültségére alig tudta használni a "félelmetes" fegyvert - és persze
eredmény nélkül, mert mindig mellétalált.
.
.
.
.
Az indián őslakók jól felismerhetők. Az indián és eszkimó őslakók sok ezer éve az ázsiai földrészről vándoroltak át Amerikába. Az első európai telepesek megjelenésekor az indiánok és eszkimók együttes lélekszáma 200 ezer körül lehetett. A tüzes víz és a betegségek behurcolása és a préri feltörése, mely az ott élő törzseket a vadászattól fosztotta meg, következtében a lélekszámuk nagyfokban csökkent, de mostanság újból gyarapodásnak indult, így ma 300 ezer indián és 18 ezer eszkimó él Kanadában.
.
.
.
.
Az azték vagy másképpen mexika törzs 200 éves vándorlás után 1325 táján
érkezett a Mexikói-medencébe. A Texcoco partján élő törzsek, melyek már
előbb letelepedtek itt, hol szövetségben, hol harcban álltak egymással,
de nem nézték jó szemmel az érkezőket. Az aztékok - főpapi javaslat
alapján - 1345 körül letelepedtek és megalapították a Texoco-tó szigetén
városukat, Teochtitlánt. A vezető szerep rövidesen a kezükbe került, és a harcias aztékok
szövetségeseik segítségével 1440-ben már az egész Mexikói-medencét
uralták. Az aztékokról a krónikások, történészek és írók különféleképpen
ítélkeztek. Vannak, akik Közép-Amerika legmagasabb szintű kultúrnépének
tartják őket, mások a birodalomalapítási- és fenntartási erejüket
csodálják, ismét mások viszont elítélik vérengző emberáldozataikat.
.
.
.
.
Kirándulást teszünk a Pampákra. Argentína legjellegzetesebb tája a
pampa. De pampának nevezik itt kecsua nyelven a fűvel benőtt sík
területet, síkságot is. Az óriási pusztaságokon végtelennek tűnő
gabonamezők hajladoznak, a legelőkön félvad ménesek, hatalmas
marhacsordák kóborolnak. Olykor orkán erejű szelek vágtatnak végig a
síkságon. Ez lehűti a levegőt és heves zivatar jár a nyomában. Ez
elbágyasztja vagy éppenséggel mértéktelenül felizgatja a szervezetet.
Őrültek szelének nevezik, mely során az újságok gyakran írnak az
őrültek szele által kiváltott ámokfutásokról, vad késelésekről -
tájékoztat a vezetőnk.
.
.
.
.
.
Estefelé kiürül a beach, összeszedik a fürdőzők hagyatékát, hogy reggel újból tisztán, "üdén" várja a nap szerelmeseit.
.
.
.
Íme egy jellegzetes indián férfi. Az araucanok középtermetűek, izmosak, erősek, arcuk szabályosan kerek, szakáll nélküli.
.
.
.
Hát nem Panamában készül a híres
panama-kalap? Bizony ez Ecuadorban készül, de a legjobb piaca Panama,
ahol mindössze annyit tesznek, hogy megötszörözik az árát. Lépten-nyomon
ajánlgatták, árusítják, készítik. Elmondják, hogyan is készül.
Troquilla rostból fonják, és összegyűrhető akár zsebkendőnyire is, mégis
redőtlen, gyűretlen marad. Puha mint a selyem...
.
.
.
A lencsevégre kapott parasztasszony éppen a legelőre indul az állataiért...
.
.
.
.
Mint halljuk, a különböző falvakban más és más a népviselet. Ők könnyen
meg tudják különböztetni, hogy ki honnan érkezett a vásárra. Olyan sűrűn
üldögélnek egymás mellett, hogy alig tudunk közlekedni, pedig szigorú
szabály, hogy az áruson vagy az árun tilos átlépni.
.
.
.
A szállodába visszatértünkkor - utolsó nap lévén - eszünkbe jut, hogy
kellene néhány emléktárgyat venni nekünk is meg az otthoniaknak is.
Betérünk egy butikba, ahol az indián nő kedvesen szolgál ki bennünket.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése