Ha "kólikás" a ló

ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG

A lovas gazdák meglehetősen gyakran kérik az állatorvos sürgős segítségét azzal a panasszal, hogy „bekólikázott” a ló, nyugtalankodik, topog, a hasa felé nézeget, eldobta magát és mindenáron hemperegni akar.

A lovaknak számos emésztőszervi megbetegedése ismert, melyek közös velejárója, hogy az állatok feltűnő hasi fájdalomra utaló jelenségeket, kólikás tüneteket mutatnak. Ezeket a kórformákat kólikás betegségek néven foglaljuk egy csoportba.

A bántalom sokszor hirtelen, súlyos tünetekkel jelentkezik, és valóban gyors állatorvosi beavatkozást igényel. Fel kell azonban hívni gazdatársaim figyelmét, hogy addig is, amíg az állatorvos megérkezik, mit kell tenni, amivel esetleg csökkenthetjük a súlyos tüneteket, esetleg - szerencsés esetben - már gyógyulást is elérhetünk, vagy éppenséggel mit nem szabad tenni, mellyel a beteg állat állapotát súlyosbítanánk.

A kólikás betegségek jelentőségét amellett, hogy nagy számban és meglehetősen nagy gyakorisággal fordulnak elő, az is növeli, hogy közülük sok, csak igen nehezen vagy egyáltalán nem is gyógyítható, és így a lovak elhullásához vezető betegségeinek jelentős részét, egyes vélemények szerint mintegy felét teszik ki.

MIÉRT A LÓ A LEGÉRZÉKENYEBB?

A kólikás betegségek kialakulásában, gyakoriságában a háziállatfajaink közül a ló a legérzékenyebb. Erre bizonyos élettani és anatómiai jellegzetességei prediszponálják (= hajlamosítják).

Mindenekelőtt túlérzékeny a vegetatív idegrendszere, és már az időjárás-változásokra is heves görcsrohamokkal reagálhat.

Az anatómiai diszpozíciók közül meg kell említeni, hogy a ló nem tud hányni, viszonylag kicsiny gyomra van (gyomorterhelés, „megzabálás” stb. ), a vékonybél igen mozgékony, a vakbél nyílása szűk (bélsárpangás), a tágremese a hasüregben könnyen elmozdul (bélcsavarodás), a remese kanyarulatokat, természetes szűkületeket tartalmaz.

Az egyes kólikás betegségek gyakorisága évszak, takarmányozási körülmények, az állatok életkora, neme szerint is változik.

Így fiatalabb lovaknál inkább a bélgyulladás, idősebbeknél a bélsárpangás fordul elő gyakrabban, a hurutos bélgörcs vagy más kólikás betegség is lényegesen többször fordul elő az időjárás-változáskor, főként a légnyomás hirtelen esésekor.

MI OKOZHATJA A BAJT?

Mindenekelőtt takarmányozási, tartási hibák, parazitózisok, meteorológiai tényezők stb. Nézzük a leggyakoribbakat a teljesség igénye nélkül:

1. Az állatok túletetése, főként abrakkal, kukoricával, zöldtakarmánnyal.

2. A romlott, befülledt, gombákkal szennyezett vagy fagyott takarmány.

3. Homokkal szennyezett takarmány! (homokkólika)

4. Ha a rostokban gazdag takarmány cellulóztartalma lényegesen magasabb a szükségesnél (bélsárpangás alakul ki).

5. Ha nem tartjuk be az etetési, itatási időket.

6. Amikor a lovakat az etetés után túl gyorsan állítják munkába.

7. Okozhatja a rossz fogazat következtében rosszul megrágott vagy éppenséggel a rosszul előkészített takarmány, például a túl rövidre szecskázott széna.

8. Olykor takarmányrészekből vagy szőrből ún. konkrementumok vagy bélkövek alakulhatnak ki, melyek elakadhatnak a bélcső nyílásaiban, természetes szűkületeiben, és azok elzáródásával válthatnak ki kólikás tünetekkel járó betegséget.

9. Hasi görcsöket válthat ki a meteorológiai frontok átvonulása, a test lehűlése, hideg víz itatása, vagy például az átmeneti takarmány-változtatás zöldtakarmányok etetésére.

10. Nem egyszer tapasztaltam, hogy kólikás nyugtalanságot okoztak a csikó vékonybelében összecsomósodott orsóféreg-kötegek, melyek a bél elzáródását idézhetik elő.

11. Ugyancsak kólikás tüneteket okozhat az ún. thromboembóliás bélbetegség, amit a lovak vastagbelében élősködő Strongylus vulgaris nevű bélféreg vándorló lárvái idéznek elő.

12. Kólikás bántalmat okozhat a lóban a mirigykór következtében a bélfodri nyirokcsomóban kialakult tályog is.

TÜNETEK

1. Heveny felfúvódás során nagyon heveny nyugtalankodás alakul ki, mely arányos a gázfelhalmozódás mértékével. Az egész has rohamos kitágulása nemcsak a heveny felfúvódásnál következik be, de a felfúvódással járó bélhelyzet-változásoknál is, valamint a thromboembóliás keringési zavar súlyos eseteiben.

2. A gyomormegterhelés vagy a vastagbélhelyzet-változás eseteiben súlyos hasi fájdalmakra utaló heves, szinte állandó kólikás nyugtalankodás észlelhető. Ilyenkor a ló szakadatlanul nyugtalan, kíméletlenül a földhöz veri magát, hempereg.

3. A vékonybél-helyzetváltozásból eredő ileus (= bélelzáródás) során kevésbé intenzív, de állandó a nyugtalankodás. Egyik jellemző tünet, hogy ilyenkor a lovak kutya-módra ülnek.

4. A hurutos bélgörcs többnyire csak rövid ideig tartó, majd ismétlődő heves görcsrohammal jár.

5. Kevésbé nyugtalankodik és inkább csak bágyadt a ló akkor, ha vérzéses gyomorgyulladás vagy vékonybélgyulladás következtében betegedett meg.

6. Nagyon gyakori eset a ló bélsárrekedése, a vakbélfej-obstipátiója ( = a bél üregének béltartalom okozta eltömődése ), néha a bélfodri tályog kialakulása. Igaz, hogy ezek mérsékeltebb kólikás nyugtalankodással járnak, viszont a kóros jelenség hosszú napokon át tart, időnként súlyosbodó, majd szűnni látszó tünetek követik egymást.

7. Nagyon súlyos kólikás betegség során a ló általános állapota is mindinkább romlik, izzad, sokkos állapotba kerülhet és olykor annyira megizzad, hogy folyik róla a víz, az izzadtság. Ilyenkor a pulzusa gyenge, a látható nyálkahártyák szederjesek, a kötőhártya piszkos-vörös, a fülek és az orr feltűnően hűvös tapintatúak.

8. A gazdák gyakran hallgatják, sőt a hívás során jelzik is a bélzörejeket, melyeknek valóban van kórjelző értékük. Élénkek a bélzörejek a hurutos bélgörcs, a bélgyulladás valamint a felfúvódás kezdeti eseteiben. Ritkábban a bélsárpangás során. Súlyos bajt jelent, ha már nincsen bélműködés, és bélzörejek már nem hallhatók, az pedig már nagyon aggasztó tünet, ha a ló regurgitál (= gyomortartalom visszafolyása a szájba).

A GAZDA TEENDŐI

1. Mindenképpen mg kell akadályozni, hogy a kólikás ló eldobja magát és hemperegjen. Olvastuk, hogy a belek anatómiai felépítése hajlamosít a sokszor végzetes következményekkel járó bélhelyzet-változásra, bélcsavarodásra. Ennek megakadályozására a lovat rövidre kötjük vagy lassan jártatjuk! Semmiképpen sem szabad meghajtani, mert annak semmi értelme, sőt olykor súlyosabb következményekkel járhat.

2. Bélsárpangás esetén a gyógyszeres kezelést nagymértékben lehet támogatni a bél gyömöszölésével (masszálásával) olyan módon, hogy a hasfalat kétoldalt a borda alatti tájéktól a haskorcig amennyiben szükséges több ízben 10-15 percig lapos tenyérrel vagy ökölbe szorított kézzel lassan, de erélyesen nyomogatjuk.

A lassú jártatásra is szükség van. Enyhébb esetekben már az elmondottak is sikerre vezethetnek. Súlyosabb esetekben igen jó hatású a tamponálás, mert a végbélen beömlesztett víz fellazítja a beszáradt béltartalmat, mely így könnyen eltávolítható.

A lovak bélsarát mindig figyelni kell, és ha észrevesszük, hogy apró, adjunk az abrakba egy marék keserűsót vagy glaubersót. Idősebb lovak bélsárpangása során hetente 1-2-szer ajánlatos a fentieket megismételni.

3. Hurutos bélgörcs esetén jó hatású az állat csutakolása, meleg vizes bélbeöntések alkalmazása. Az ismételt langyos bélbeöntések során a görcskészség csökkenthető. Jól bevált módszer a hasfal erős csutakolása is. A lovat óvatosan jártatjuk. Enyhébb esetekben az állat megnyugszik és további kezelésre nincs is szükség.

4. A felfúvódás enyhébb eseteiben olykor elegendő, ha a ló hasát dörzsöljük, a végbélbe pedig 3-4 liter hideg vizet ömlesztünk, az állatot lassan jártatjuk. Legfontosabb a kiváltó okok lehető megelőzése, de ha az „elsősegély” tennivalói nem vezetnek eredményre, vagy súlyos a ló állapota, minél előbb kérni kell az állatorvosi beavatkozást.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2003. decemberében.)