2013. június 9., vasárnap

Kanada II/2

 EGY HÉT KANADÁBAN
Továbbutazunk a Niagara-vízeséshez




Keresztülhaladunk a Niagara-félszigeten, mely Kanada gyümölcsöskertje. Gyümölcstermelő központok fekszenek itt egymás mellet, amelyek gazdag történelmi múlttal is rendelkeznek. 1812-ben kemény harcok dúltak a félszigeten, melyek döntő fontosságúak voltak az ország történetében. Gyümölcsösein kívül "bagolyszanatóriumáról" is nevezetes. Ez sérült ragadozó madarakat gondozó intézet, ahol a beteg állatokat gyógykezelik, gondozzák, és végül repülő oktatásban részesítik.





A Kanadában termő bor 90 százalékát a Niagara-félsziget adja. Szeptember végén nagy szüreti felvonulásokat rendeznek, amelyen a környékbeli polgármesterek szőlőtaposó versenyen indulnak, karneváli felvonulást tartanak. A Niagara-félsziget történetének egyik első etnikai csoportja a "földalatti vasúton" érkezett. Így nevezték el utóbb azt a titkos utat, amelyen amerikai néger rabszolgák menekültek szabad kanadai földre.





Megérkezünk a vízeséshez. A Niagara-vízesés az Ontario-tóköz réteglépcsőjén, az ún. Niagara lépcsőn zuhan le. Eredetileg 10 kilométerrel közelebb volt az Ontario-tóhoz, a folyó roppant víztömege azonban évről évre hozzávetőleg 117 centiméter széles sávot vés le a lépcső homlokzatáról. Északkeleti ága, az Amerikai-vízesés 427 méter szélességben 59 méteres magasságból zúdul le, délnyugati ága, a Kanadai Patkó 900 méter széles ívben 57 méter magasságból zuhan alá.





Mindenki kap egy kék esőköpenyt, és így közelebb óvakodhatunk a Patkó pereméhez. A dübörgő, mégis szinte lassú méltósággal hömpölygő víztömeg lenyűgöző látványt nyújt. Megdöbbentő hatását nemcsak üvegzöld és fehér tajtékzásának, hanem mindenekelőtt páratlan hangjának köszönheti. Erre utal a zuhatag neve is, amely a messzedübörgő, csippeva indián szóból származik. Másodpercenként 59.636 köbméter víz zúdul le rajta. Ez a föld negyedik legbővízűbb vízesése.





Mindkét oldalon vízierőművek működnek, melyek a Nigara-folyónak egy részét felfogják és elvezetik, eltérítik. Ezzel magyarázható, hogy 300 évvel ezelőtt másodpercenként négy millió liter víz folyt le a zuhatagon, most 3 milliónál is kevesebb. A Niagarát télen-nyáron milliónyi turista látogatja.





A Patkó-vízesés közvetlen közelében levő Table Rock Hause-ból lift vezet le 40 méter mélységbe, ahol 3 alagút nyílik a vízfüggöny közvetlen közelségében, sőt amögé is. Itt lehet igazán érzékelni a roppant mennyiségű víz dübörgő esését. Szinte ijesztő ez az élmény. Mi hajóval is elmentünk az örvénylő, habzó katlanhoz, ahol még sokkal nagyobb élményben volt részünk, de a köpeny nélkül bőrig áztunk volna. A hajókra olyan sokan vártak, hogy alig tudtunk feljutni! Pedig 15 percenként indulnak.





A Niagara az őslakó indiánok képzeletét is megragadta. Kezdetben még emberáldozatot is hoztak, hogy megengeszteljék a roppant erővel dübörgő vízkolosszust. A Hableány hajó-legendája is egy áldozatul dobott leányról szól, akinek szellemét később látni vélték a páraködben. Később a félsziget terméséből dobtak békítő ajándékot a lezúduló vízbe, gyümölcsöt, kukoricát, dohányt. Sokan próbáltak meg leúszni, lecsúszni a Niagarán különféle saját tervezésű csónakokban, hordókban, ám legtöbben életüket vesztették. Be is tiltották az efféle hóbortot, de azért manapság is előfordul vakmerő próbálkozás. Csodálatos élményekkel gazdagodva mondtunk búcsút ennek a lenyűgöző látványosságnak, helyesebben hatásnak, mert tovább kell utaznunk egy másik nagyvárosba, Ottawába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése