Előbbi bejegyzéseinkben olvashattunk arról, hogy a szarvasmarha
szerveiben számos parazita élősködik, melyek az állatok
megbetegedését, a borjak fejlődésében visszamaradását, a tej-
és hústermelés csökkenését vagy minőségének romlását
esetleg emberi fogyasztásra alkalmatlanná minősülését
okozhatják. Súlyos esetben pedig az állat elhullását is
előidézhetik. Egyes férgek ellehetetlenítik a bőr feldolgozását,
mások pedig az ember fertőződését és megbetegedését
okozhatják, mint zoonózisok.
Megismerhettük
tehát azokat a parazitákat, melyek egyebek mellett a borjak súlyos
hasmenésével (orsóférgesség, kokcidiózis, cryptosporiózis), az
állatok téteményképességének a csökkenésével, kondíciójuk
leromlásával (májmételykór, tüdőférgesség) járnak, mások
az emberre átterjedve annak megbetegedését (borsókakór)
okozhatják, vagy éppenséggel a bőr ipari feldolgozását,
értékesítését lehetetlenítik el (bőrbagócs) stb.
A
továbbiakban befejezésül a szemférgességről és a rühösségről,
azok megelőzéséről és orvoslásáról fogunk szót ejteni.
FONÁLFÉRGEK
A SZARVASMARHA SZEMÉBEN (THELAZIOSIS)
E
néven különféle thelazia fajoknak a kötőhártya-zsákban való
megtelepedését és az általuk okozott kórfolyamatot értjük.
Hazánkban is gyakori a bántalom főként a Tiszántúlon.
MI
OKOZZA?
A
szarvasmarha-thelaziosis előidézésében leginkább előforduló
fonálféreg-faj a Th.rhodesi, szalmasárga féreg, a hím 8-12, a
nőstény pedig 12-18 mm hosszú.
A
parazita köztigazdái a Musca-fajhoz tartozó, apró fekete legyek,
melyek a marhák szemkörnyékén szoktak tartózkodni. Egy-egy
légyben többszáz lárva is fejlődhet, melyek fertőzőképessé
válva, akkor hagyják el a legyeket, amikor azok a pislogóhártyára
és a szemhéjra szállva a könnyet nyalogatják.
TÜNETEK
A
beteg szem kötőhártyája kipirosodott, emellett állandó heves
könnyezés és fénykerülés észlelhető. Mindez a szemkörnyék
viszketését és dörzsölését váltja ki, ami viszont előbb-utóbb
a kötőhártya és a szaruhártya sérüléséhez vezet. E sérülések
aztán alkalmat adnak a közönséges gennykeltőknek a kötőhártyába
és a szaruhártyába való behatolásra és gennyes
kötőhártya-szaruhártyagyulladás előidézésére.
A
szaruhártya áttörése esetén egy-egy thelázia az elülső
szemcsarnokba is bejuthat. A gennyes folyamat a szemgolyó belsejébe
terjedve gennyes belső szemgyulladást és így a szem teljes
pusztulását okozhatja.
A
beteg szemek kötőhártyazsákjában élősködő 8-18 mm hosszú,
finom fonálszerű, élénken mozgó férgek szabad szemmel is
felismerhetők, amint a szemrés széttárásakor gyorsan igyekeznek
a pislogóhártya mögött eltűnni.
1-5
féreg már kötőhártya-gyulladást, 10-15 pedig már súlyos
keratoconjunctivitist (szaruhártya-kötőhártyagyulladás) okozhat.
Jellegzetes nyári betegség. Már késő tavasszal lehetőség van a
tömeges fertőződésre (légyrajzás), júniusban jelennek meg a
kötőhártyán az első lárvák, míg az első ivarérett egyedek
július végén, augusztus elején. A fertőzöttség tetőfokát
szeptember-október hónapokban éri el, amikor az állatok már a
harmadik generációbeli lárvákkal fertőződnek. Ekkor a legyek
eltűnnek, és a fertőzés intenzitása ezután csökken.
A
klinikai tünetek alapján a bántalmat könnyű felismerni. A
nyitott szemrésben szabad szemmel is megláthatók az élénken
mozgó férgek, amint a szemrés széttárásakor a pislogóhártya
mögött eltűnni igyekeznek.
Máskor
csak a kötőhártyazsák gondosabb vizsgálata vezet a betegség
megállapítására. E célból kokain oldat szembe cseppentése után
csipesszel felemeljük a harmadik szemhéjat és alatta megtalálhatók
a férgek.
Gyógykezelés
céljából a kötőhártya kiöblítését lehet elvégezni 3
százalékos bórsav oldattal. Merényi doktor javasolja Ivomec
injekció alkalmazását bőr alá applikálva. Ugyancsak
alkalmazható a Dectomax injekció, mely használatáról a későbbiek
során részletesebben olvashatunk.
A
SZARVASMARHA FERTŐZŐ KERATOCONJUNCTIVITISE
(Fertőző
kötőhártya- és szaruhártya-gyulladása)
Igaz,
hogy ezt a betegséget nem paraziták okozzák, de mivel a parazitás
szembántalomhoz hasonló kórképet idéz elő és ugyancsak főként
a legyek terjesztik, úgy gondolom, az elkülönítő diagnózis
érdekében szintén e helyütt kell erről a
szarvasmarha-szembetegségről is röviden megemlékezni.
Főként
a legelőn tartott szarvasmarhák betegsége, mely többnyire nyáron
fordul elő, és fiatal állatokban járványos jelleget ölthet.
Világszerte tömegesen előfordul és hazánkban sem tartozik a
ritkaságok közé.
A
kórokozó
Szarvasmarhában
az esetek többségében a kórokozó a MORAXELLA BOVIS, bár a beteg
állatok kötőhártyájáról gyakran egyéb kórokozók is
izolálhatók, melyek önmagukban is képesek károsítani a szemet.
A
M.bovis rövid vaskos pálcika alakú baktérium, mely a juh és
szarvasmarha orrüregében és kötőhártyáján egyaránt
előfordul. A moraxellák ellenálló képessége kicsi, csak a velük
fertőzött állatok nyálkahártyáin maradnak életben, a
külvilágban egy-két nap alatt elpusztulnak.
Az
első szórványos esetek megjelenése után a betegség rohamosan
terjed, és gyógykezelés hiányában 1-3 hét alatt az állatok
30-90 százaléka megbetegedhet. A 2-12 hónapos borjak illetve
növendék marhák a legfogékonyabbak.
TÜNETEK
A
lappangási idő többnyire 2-4 nap. Első tünetként az állatok
könnyeznek, a szemhéjak duzzadtak, az állatok szemüket zárva
tartják és kerülik a fényt. A kötőhártya erezetes
belövelltsége mellett a szaruhártya elhomályosodik (kép), és
egész terjedelmében kékesfehér fényűvé válik. Az elváltozás
gyakran csak az egyik szemet érinti, és enyhébb esetekben 7-10 nap
alatt, magától gyógyul és a szaruhártya feltisztul. Gyakran
azonban a szaruhártya középpontjában fehér heg marad vissza.
A
szarvasmarha fertőző keratoconjunctivitise. A szaruhártya elhomályosodása
A
viszkető, fájó, beteg szem dörzsölésének következményeként
kifekélyesedhet a szaruhártya, és súlyos gennyes belső
szemgyulladás alakulhat ki. Ilyenkor a szemhéjak is sérülhetnek
(kép), és ezek gyulladása súlyosbíthatja a folyamat kimenetelét.
A
szarvasmarha fertőző keratoconjunctivitise. Kötőhártya-gyulladás a szaruhártya elhomályosodása, a szemhéjak ödémásak
ORVOSLÁS
A
betegség gyógyításában csak úgy érhetünk el eredményt, ha
annak korai szakában, tehát minél előbb avatkozunk be egyidejűleg
a hajlamosító hatásokat is csökkentjük és a gyógyszeres
kezelést is elvégezzük.
A
beteg állatokat naptól, széltől és légyinváziótól védeni
kell, a legelőn árnyas, szélvédett, portól mentes helyen vagy
éppenséggel az istállóban kell elhelyezni. Helyi kezelésre
antibiotikumos, gyulladáscsillapító stb. kenőcsöt, spray-t lehet
alkalmazni. Legújabban ajánlják a Draxxin injekciót, mely
alkalmazása állatorvosi feladata.
A
védekezés a fertőző anyag behurcolásának a megakadályozásával,
a hajlamosító hatások kiküszöbölésével és a légyinvázió
elleni beavatkozással történhet.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. májusában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése