A TOLLTETVESSÉG
Mindennapos állatorvosi gyakorlatom során nem egyszer azzal a
panasszal keresett fel a tenyésztő, hogy a baromfiállománya
eltetvesedett, a csirkék már a fejlődésükben is elmaradtak, és
nemcsak az állatok bőrén futkoz „milliónyi” apró tetű, de
ha bemegy az ólba, őt is ellepik az örökmozgó „pulykák”.
Hogyan szabadulhatna meg tőlük?
A baromfiak megfogásakor a kezelése vagy oltása során magam is
nem egyszer tapasztalom, hogy a tollak széthúzásakor, azok
tövénél, az állat bőrén számtalan apró tetű futkározik. Ha
egy tollat kihúzunk, annak tövén szabad szemmel is jól láthatók
a szürkésfehér petecsomók, serkék.
MI OKOZZA?
A szárnyasok testén számos tetűfaj élősködik. Vannak olyanok,
amelyek ellökődött hámsejtekkel táplálkoznak, akadnak tollrágó,
sőt vérszívó tetvek is.
A tolltetvek szárnyatlan, lapos testű, szabad szemmel is jól
látható rovarok. A fejük a testhez viszonyítva nagy, széles
szájszerveik rágásra alkalmasak. Baromfiakon a tetvességet
előidéző tolltetvek számos neme és faja fordul elő, olykor igen
jelentős számban (2. KÉP).
A tolltetvek szürkésfehér petéiket csomóban a tollazatra, a
tollszárak alsó, a bőrhöz közel eső részéhez rakják. A
petékből 8-10 nap alatt bújnak ki a lárvák, melyek vedlések
után 3 hét alatt ivarérettekké válnak. Csak gazdáik testén
tudnak véglegesen megélni.
Egy-egy petecsomóban több tucatnyi pete van, és ez magyarázza,
hogy a tolltetvesség gyorsan terjed olyan állományokban, ahol a
zsúfolt elhelyezés miatt a madarak gyakran kerülnek érintkezésbe
egymással.
TÜNETEK
A tetvek örökös mozgásukkal viszketést, nyugtalanságot okoznak.
A tetves madarak tollazata helyenként kihull, a súlyosan fertőzött
állatok lesoványodnak, ellenálló képességük lecsökken, és
hajlamossá válnak más betegségek iránt. Szerepet játszhatnak a
különféle fertőző betegségek terjesztésében is.
Tehát a tetves madarak tollazata helyenként kihull, a toll
zászlójának jó részét lerágják. Bár hámpikkelyekkel
táplálkoznak, alkalmilag vért is szeretnek nyalogatni, és
ilyenkor néhány faj a bőrt fel is sértheti.
A tetves baromfi sokat tollászkodik, tollát csipegeti, hullik a
tolla, a bőr kissé kipirul, korpázik. A súlyosan fertőzött
állatok lesoványodnak, vérfogyottá válnak, a téteményképességük
csökken, fejlődésükben visszamaradnak, csökken a tojástermelés.
Az élősködők átmenetileg áttelepedhetnek a gondozóikra is.
A tollazat szétnyitásakor az élénken mozgó tetvek hamar
előtűnnek, a petecsomókat pedig a tollak tövén könnyen meg
lehet találni.
VÉDEKEZÉS
Amint az óvantagok elleni védekezés során már említettem, a
paraziták ellen többféle készítményt is használhatunk. Arról,
hogy adott gyógyszertárban melyik készítmény kapható vagy
éppenséggel milyen újabb készítmény kerül forgalomba, arról
az állatpatikában vagy a kezelő állatorvostól kérhetünk
tájékoztatást.
Ezúttal példaként azért említem a NEOSTOMOSAN koncentrátumot,
mert ezt a szert előbb csak az emlősállatok bőrparazitái ellen
alkalmaztuk. Csak utóbb derült ki, hogy a baromfiak külső
parazitái ellen is eredményesen használható anélkül, hogy a
gazdaállatokra bárminemű kedvezőtlen hatással volna. A
tojástermelést sem zavarja. Oly módon alkalmazzuk, hogy az
állatokat is meg a berendezési tárgyakat is 1:400 hígítású
NeoStomosan oldattal, kézi permetezőkészülékkel lepermetezzük.
Többféle kiszerelésben kapható, de csak az 1 és 5 literes
kiszerelésű vényköteles. Élelmezés-egyészségügyi várakozási
idő nincs!
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. szeptemberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése