A paraziták a szarvasmarhák szerveiben (bélcsatorna, tüdő, máj
stb.) vagy éppenséggel a köztakarójában (pl. bőrbagócs)
megtelepedve nagyon súlyos gazdasági veszteségeket okoznak.
A borjak visszamaradnak a fejlődésben, súlyos esetekben pedig az
elhullásukat is előidézhetik (orsóférgesség, kokcidiózis,
cryptosporidiosis stb.).
Az epeutakban megtelepedett mételyek az állatok kondícióromlását,
téteményképességének a nagyfokú csökkenését (hús-,
tejtermelés) okozzák, amíg pedig nem találtak hatékony
gyógyszert évtizedeken keresztül a szarvasmarhák tömeges
elhullását is előidézhetik.
A szarvasmarha borsókáit tartalmazó hús vagy húskészítmények
megfelelő hőkezelés nélküli elfogyasztása az ember fertőzését
okozza, tehát az állatról emberre terjedő bántalmak, zoonózisok
közé sorolandó.
A szarvasmarhák hátán szembetűnő duzzanatok alakjában
jelentkező bőrbagócs-fertőzés súlyos esetben az állat
lesoványodását, tejtermelésének csökkenését, a hát bőrének
– tehát a legértékesebb részének átlyuggatása folytán a bőr
elértéktelenedését okozzák. De még tovább folytathatnám a
sort a férgek okozta súlyos kártételekről.
A továbbiakban a szarvasmarhák gyakoribb parazitás fertőzéseiről,
azok megelőzéséről és korszerű gyógykezeléséről fogunk szót
ejteni.
A szarvasmarhák parazitózisai nagyon súlyos gazdasági veszteséget
okoznak, nem egyszer veszélyeztetik az állattartás, tenyésztés
eredményességét. A fertőzések elleni védekezés, azok
felismerése, és fellépésük esetén a bántalmak mielőbbi
orvoslása, az eredményes termelés érdekében a legfontosabb
tennivalók közé tartozik. A továbbiakban ehhez kívánunk
megfelelő tájékoztatást nyújtani.
A BORJAK HASMENÉSSEL JÁRÓ PARAZITÓZISAI
A fiatal borjak hasmenésének számos oka lehet (baktérium, vírus,
takarmányártalom stb.), mely az állatok fejlődésének
elmaradásával, étvágytalansággal, súlyosabb esetekben
elhullással is járhat. De nagyon sok esetben éppen a szervezetben
élősködő paraziták okozzák a súlyos veszteséget.
Amikor a bántalom a szokásos pl. antibiotikumos gyógykezelésre
sem reagál, mindig gondolni kell a parazitás fertőzöttség
lehetőségére is, hogy a mielőbbi hatékony védekezéssel
(orvoslással elejét vehessük a baj elhatalmasodásának és a
súlyosabb veszteségnek.
A hasmenéses borjú étvágytalan, bágyadt, lesoványodott
Gyógyszer beadása borjúnak
A SZARVASMARHA ORSÓFÉRGESSÉGE
Nem egyszer azzal a panasszal keresi fel a gazda az állatorvost,
hogy a borjú nem fejlődik, a születéskor olyan jól fejlett állat
visszaesett a fejlődésben, súlyos, makacs hasmenése van.
Többnyire adnak a hasmenéses állatnak valaminő gyógyszert (pl.
legtöbbször NeoTesol pulvist), de az nem használ.
Amikor az elmondott tünetegyüttes lép fel, nagyon sokszor az
orsóférgesség okozta a bajt.
A KÓROKOZÓ
E nem csekély veszteséget okozó bántalmat a vékonybélben
élősködő, halvány rózsaszínű, hengeres testű, mintegy 15-32
cm hosszúságú, jellegzetesen aceton szagú orsóféregfaj, a
Neoascaris (Toxacara) vitulorum okozza.
A borjak orsóférgekkel való fertőződése teljesen eltér a
sertésnél, baromfinál vagy egyéb állatfajoknál megismert
formától. A borjú ugyanis a szájon át felvett orsóféregpetéktől
sohasem fertőződik meg, sőt oly módon sem lehetett megfertőzni
azokat, ha milliószám etették a borjúkkal a petéket.
A fertőződés egyedül a méhen keresztül történhet. Ez azt
jelenti, hogy az anya elfogyasztja a petéket, majd a belőlük
kikelt és vándorló lárvák bejutnak a véráramba, a vérrel
pedig a magzatba. Mindezek következtében előfordulhat, hogy a kis
állatnak már születése pillanatában vannak orsóférgek a
vékonybelében.
TÜNETEK – ORVOSLÁS
A betegség főként a 3-4 hónapnál fiatalabb borjakban lép fel.
A legjellemzőbb tünet a fiatal állat hasmenése, mely többnyire
1-2 hétig tart. A bélsár általában híg vagy pépes,
szürkésbarna színű, esetenként nyálkát, olykor pedig ép vagy
szétesőben levő férgeket tartalmazhat.
Gyakran megfigyelhető viszont, hogy a megfelelő fejlettséggel és
testtömeggel született, orsóférgekkel fertőzött borjak már a
klinikai megbetegedés előtt sem fejlődtek eléggé, és nem
mutatják a megszokott, joggal elvárható testtömeg-gyarapodást.
A fertőzött borjaknak jellegzetes, édeskés, acetonra emlékeztető
lehelletük van. Az orsóférges borjak ellenálló-képessége is
csökkent, és hajlamosabbá válnak a legkülönfélébb fertőző
és nemfertőző betegségek iránt. Ugyanakkor a kényszervágott
borjú húsa – annak rendellenes szaga miatt – emberi
fogyasztásra alkalmatlanná válik.
A fertőzöttség gyógykezelésére többek között jól bevált a
VERMITAN szuszpenzió, amit szájon át kell adagolni a mellékelt
utasítás szerint, vagy az IVOMEC injekció, mely alkalmazása során
50 testtömegkilogrammonként 1 ml mennyiséget kell a bőr alá
fecskendezni. Alkalmazása állatorvosi feladat.
A SZARVASMARHA KOKCIDIÓZISA
Elterjedtsége és a betegség által okozott súlyos gazdasági
veszteség miatt a szarvasmarhák egyik nagyon jelentős parazitás
bántalmaként tartják számon. Világszerte elterjedt. A mintegy
két évtizeddel ezelőtt megjelent felmérés szerint is világszerte
700 millió dollárra becsülték – akkori értékben – a
fertőzöttség által okozott gazdasági veszteséget.
Egy hazai felmérés során, amikor véletlenszerűen kiválasztott
hazai szarvasmarha telepeken vizsgálatokat végeztek, a
kokcidiózisos fertőzöttség felmérésére, a telepek 74%-ában
találtak Eimeria oocisztákat.
A patogén (tehát betegséget okozó) Eimeria bovis és Eimeria
zuerni fajok közül, legalább egyikük jelen volt minden vizsgált
telepen, és az állatok 48,2%-ának bélsarából kimutatható volt.
De megemlíthetek egy közelmúltban fellépett hazai esetet is,
amikor egy csaknem másfél ezer egyedből álló hazai szarvasmarha
állományban lépett fel a baj, és a betegség felismeréséig,
valamint a hatékony gyógyszer gyógyító és megelőző
alkalmazásáig súlyos gazdasági veszteséget okozott a
fertőzöttség.
Az említett gazdaságban a borjak a fejlődésben elmaradtak,
étvágytalanná váltak, súlyos hasmenés lépett fel, és
elhullások is voltak. Miután számos olyan betegség van, amely
hasonló tünetekben mutatkozhat, és ezek között is messzemenően
a leggyakoribb a kóli-fertőzés okozta hasmenés, antibiotikumos
kezelést alkalmaztak.
Miután azonban az antibiotikumok alkalmazása semmiféle eredménnyel
nem járt, a kezelő állatorvos elvégeztette a kokcidiumos
fertőzöttség megállapítására irányuló laboratóriumi
vizsgálatot.
Ennek során derült ki, hogy a súlyos betegséget és veszteséget
a patogén kokcidiumok idézték elő.
A diagnózis, a betegség megállapítása után a kezelő állatorvos
az egész állományt kezelés alá vette egy nemrégiben
forgalmazásra került hatékony gyógyszerrel (Baycox), mellyel
nemcsak azt érte el, hogy a klinikai tüneteket mutató állatok
meggyógyultak, de megszűnt az elhullás, és ami gazdasági
szempontból ugyancsak rendkívül fontos, a súlygyarapodás is az
elvárható, kívánt mértékűr emelkedett. A gyógyszerelés után
a súlygyarapodást illetően 163 gramm volt naponta az előny, ami
jelentős eredménynek számít!
Talán az is lényeges adat – a kolléga szóbeli közlése szerint
–, hogy a kezelés időpontjában a gyógyszerköltség borjanként
átlagosan 1939 Ft-ot tett ki.
MIT KELL TUDNI A KOKCIDIUMOKRÓL?
A kokcidiumok apró, spórás véglények, melyek a háziállatok
belének, epeutainak és veséjének hámjában élősködnek. A
kokcidiumos fertőzés igen gyakori, alig van juh, sertés,
szarvasmarha, házi- és vadnyúl vagy baromfi, amelynek bélsarában
– legalábbis elvétve – ne lehetne néhány oocisztát találni.
Súlyosabb megbetegedések leginkább csak fiatal állatok között
és bizonyos segítő körülmények behatására jelentkeznek.
Gyakorlati szempontból talán elegendő lesz annyit elmondani, hogy
a kokcidiumok fejlődésében az ivaros és az ivartalan szaporodás
váltakozik. A fertőzés e folyamatok során képződött
oocisztákkal („peték”) történik.
A KÓROKOZÓ
A szarvasmarhákban található Eimeria fajok közül a legnagyobb
kórokozó-képességgel rendelkező legfontosabb fajok az Eimeria
zuerni és az Eimeria bovis, melyek az egyévesnél fiatalabb
szarvasmarhákat betegítik meg.
A parazita fertőzőképes alakja az oociszta („pete”), amely a
beteg és a fertőzést tünetmentesen hordozó szarvasmarhák
bélsarával kerül a külvilágra.
Az oociszta rendkívül nagy ellenálló-képességgel rendelkezik,
nedves és hűvös helyeken hosszú ideig is fertőzőképes
maradhat. Miután a borjú szájon át felvette az oocisztát,
bélcsatornájában 3-5 nap alatt sporozoiták (a kokcidiumok
fejlődési alakja) szabadulnak fel, melyek azután behatolnak a
gazdasejtbe, és számos alkalommal ivartalanul osztódnak. Eközben
minden utód egy másik bélhámsejtbe jut. Ez a ciklus többször is
megismétlődik. A parazita stádiumok megsokszorozódása miatt
nagyszámú bélhámsejt elpusztul.
Oociszták ezrei ürülhetnek egy-egy fertőzött állat bélsarával,
melyek mindegyike érett állapotban 8 fertőzőképes sporozoitát
tartalmaz.
A FERTŐZŐDÉS
A fogékony állatok a sporulált oocisztákkal szennyezett takarmány
vagy ivóvíz elfogyasztása során, vagy a borjúnevelő berendezési
tárgyainak nyaldosása folytán, esetleg legelés közben
fertőződnek.
Az istállófertőzés bekövetkezhet oly módon is, hogy a
hasmenéses állatok mögött szétfröccsenő bélsár szennyezi az
almot, és a szomszédságban lévő takarmányt, de úgy is, ha a
trágyahordásra használt vellával takarmányoznak.
TÜNETEK
A bántalom súlyossága több tényezőtől is függ. Ezek közé
tartozik a borjak által felvett oociszták száma, az állat
életkora (3 hetestől 12 hónapos korig), valamint hogy melyik
kokcidiumfaj támadta meg az állatot.
A bántalom tünetei: bágyadtság, étvágytalanság, fokozott
vízfogyasztás, lázas állapot. Jellemző tünet a hasmenés,
melynek súlyossága változó, a híg bélsár ürítésétől a
véres hasmenésig terjedhet. A bélsár bűzös, a bélsárban
gyakran vércsíkos, véres-nyálkás cafatok ürülése látható,
mely szennyezi a farok és a far bőrét is.
A beteg állatok gyakran görcsösen erőlködve próbálnak bélsarat
üríteni, miközben néha végbélelőesés és elhullás is
bekövetkezhet, de akár kiszáradás és kachexia (=senyvesség) is.
A túlélő állatok testsúlya – a tapasztalatok szerint – akár
22-27 kg-mal is kevesebb lehet egészséges társainál.
A betegség rontja a felnőtt állatok későbbi reprodukciós
teljesítményét és tejhozamát is. A bélben előidézett
károsodás pedig utat nyithat a másodlagos baktériumos
fertőződésnek.
Igaz, hogy a kokcidiózis enyhe eseteiben csak kisebb fokú hasmenés
mutatkozik, de az ilyen esetekben jelentkező étvágytalanság
kondícióromláshoz és növekedésbeli visszamaradáshoz vezethet.
ORVOSLÁS – VÉDEKEZÉS
A betegség gyógyítására és megelőzésére újabban egy nagyon
hatásos készítmény áll a rendelkezésünkre, a BAYCOX BOVIS,
mely 3 ml/10 ttkg mennyiségben szájon át adagolva csökkenti az
oociszták ürülését és a hasmenéses gondokat. Megszakítja a
kokcidiumok fejlődési ciklusát, és elősegíti a betegek
felépülését. A praepatens időszak alatt végzett kezelés pedig
meggátolja a klinikai tünetek megjelenését.
De melyik praepatens időszak? A nyilvánvalóvá válást megelőző
szakasz, vagyis az az időszak, amelyben az élősködők érése,
fejlődése folyik, és amely befejeztével a fertőzés, esetünkben
az oociszták kimutathatóvá válnak, majd a bántalom is
nyilvánvalóvá válik, megjelennek a klinikai tünetek. Ez az
Eimeria bovis esetében 17-22, az E. zuerni során pedig 16-19 nap.
Ajánlatos egy csoport minden egyes állatát egyidejűleg kezelni,
és feltétlenül biztosítani kell az igényeknek megfelelő
takarmányozást és vitaminellátást. Különösen fontos a jó
higiéniás körülmények biztosítása (takarítás, fertőtlenítés
stb.) és a zsúfoltság megszüntetése.
A véres hasmenés csillapítására kiegészítő kezelést lehet
alkalmazni (adstringensek stb.) a kokcidiumok kimutatása a bélsárból
történik az állatorvos útmutatása szerint.
A SZARVASMARHA CRYPTOSPORIDIOSISA
A Cryptosporidium parvum egy világszerte előforduló kokcidiumszerű
bélélősködő, mely hazánkban is honos, és a fertőzött
állományokban általában az 1-3 hetes borjakban súlyos hasmenést,
a fejlődésben elmaradást, olykor elhullást okoz.
Ugyanakkor fontos tény, hogy a zoonózisok, tehát az állatról
emberre terjedő betegségek közé tartozik. Az ember fertőződésekor
súlyos profúz vizes hasmenést, görcsös hasi fájdalmakat stb.
okoz.
Amióta egy évszázaddal ezelőtt Tyzzer egerekből kimutatott egy
Cryptosporidium-fajt több mint 18 gazdafajban, ember-, emlősök-,
és madarakban is megtalálták a véglényt, mely összetett
fejlődési ciklusa a vékonybél hámsejtjeiben zajlik. Hazánkban
elsők között állapították meg borjakban a kórokozót.
A FERTŐZÉS MENETE
A fertőzött felnőtt állatok bélsarukkal ürítik a parazita
oocisztáit anélkül, hogy ezek a kórokozót hordozó állatok
klinikai tüneteket mutatnának. Miután a borjú megfertőződik a
parazitával a véglény gyorsan elszaporodik a bél falában és
súlyos károsodást okoz.
A borjak az első fertőződés után 4 napon belül már nagyszámú
oocisztát kezdenek üríteni a környezetbe, mely a többi borjú
fertőzését idézi elő.
TÜNETEK
Leggyakrabban az 1-3 hetes borjakban hasmenés jelentkezik. Az
állatok étvágytalanok, a fejlődésben visszamaradnak. A bélsár
híg, pasztaszerű, néha bűzös, kenőcsös, vércsíkokat vagy
nyálkacafatokat tartalmaz. Kedvező esetben 2-4 nap múlva a bélsár
normálissá válik, más esetekben viszont kiújul vagy éppenséggel
hosszabb időn át tart, és a borjak kiszáradásához, és olykor
elhullásához vezet.
ORVOSLÁS – VÉDEKEZÉS
Az oociszták csaknem minden antibiotikummal és kokcidiumellenes
szerrel, valamint a legtöbb fertőtlenítőszerrel szemben is
rezisztensek, és vastag faluknak köszönhetően életben maradnak a
környezetben.
Legfontosabb teendő úgy a kezelés, mint a megelőzés
szempontjából, a környezet oocisztákkal való szennyezettségének
a csökkentése. Különös gondot kell fordítani az ellés körüli
időszak higiéniájára, az újszülött borjak megfelelő
tartására, takarmányozására. Gondoskodni kell a beteg állatok
részére a folyadék és az elektrolitok pótlásáról. Ott, ahol a
kórokozó jelen van, az általa előidézett hasmenés enyhítésére,
illetve megelőzésére alkalmazható az újszülött borjak esetében
a HALOCUR oldat, mely csökkenti az oociszták ürítését. A
gyógyszer az állatorvos utasítása szerint alkalmazható.
A kórokozó kimutatása laboratóriumban a bélsárból, vagy a
bélnyálkahártyájáról vett kaparékból történhet.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. februárjában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése