2014. november 5., szerda

A lovak herpesz-vírus okozta betegsége. Védőoltások


A LOVAK HERPESZ-VÍRUS OKOZTA BETEGSÉGE. MILYEN BETEGSÉGEK ELLEN AJÁNLATOS ESETLEG SZÜKSÉGES VÉDŐOLTÁSBAN RÉSZESÍTENI A LOVAKAT?
Budapestről keresett meg telefonon egy lovasgazda a panaszával, nevezetesen hogy két értékes tenyészkancája is elvetélt. Már vemhességük nyolcadik hónapjában voltak, és előtte sem e vetélésre, sem pedig egyéb betegségre utaló tünetet nem észlelt az állatokon. Az állatorvos azt mondta, hogy a vetélést herpesz-vírus okozhatta. Kéri, hogy ismertessük e betegséget, és egyben azt is kérdezi, hogy milyen bántalmak megelőzésére ajánlatos, esetleg szükséges a lovakat beoltani, mert az állatorvos említette, hogy vakcinázással ez a betegség is megelőzhető lett volna.
Az Olvasónktól idézett kérdést valóban gyakran felvetik a „lovasok” az állatorvosnak, ezért bizonyára közérdeklődésre tarthat számot, ha 3 gyakori bántalom prevencióját, vakcinázással történő megelőzésének lehetőségét is röviden ismertetjük.
A következőkben tehát szót ejtünk a lovak herpesz-vírus okozta betegségén kívül, a lóinfluenzáról és a tetanuszról, illetve ezen bántalmak vakcinázás oltással történő megelőzéséről.
A LOVAK HERPESZ-VÍRUS OKOZTA BETEGSÉGE, RHINOPNEUMONITIS
A lovak légúti tünetekkel, vetéléssel és esetenként keresztgyengeséggel járó betegsége, mely világszerte előfordul. Az influenza mellett a fiatal lovak légzőszervi megbetegedéseinek egyik gyakori okozója. A betegség nálunk is gyakori.
A gazdasági veszteség a légzőszervi tünetek, még inkább pedig a vetélések és az idegrendszeri tünetek miatt következik be, mely utóbbi keresztgyengeséggel, a végtagok bénulásával, súlyosabb esetekben a lovak gyógyulása után visszamaradó mozgászavarokkal, de akár elhullással is járhat.
HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZÉS?
A betegséget az ALPHAHERPESVIRINAE alcsaládba tartozó herpesz-vírusok okozzák, melyek iránt csak az egypatások fogékonyak. A herpesz-vírusok (herpes=csúszómászó) ellenálló-képessége nem nagy, 60°C-on és fertőtlenítőszerek hatására perceken belül elpusztulnak. A váladékokban néhány naptól néhány hétig maradnak életképes állapotban. Kevés kivételtől eltekintve (Aujeszky-féle betegség) fajspecifikusak, csak a nekik megfelelő gazdafajokat, illetve szoros rokonaikat betegítik meg.
HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZÉS?
A vírus elsősorban a fertőzött lovakkal történő közvetlen érintkezéssel, illetve cseppfertőzéssel, aerogén (belégzés) úton terjed, vagy fertőzött váladékok szájon át való felvételével.
A légúti váladék mellett nagy tömegben ürül a vírus a vetélések során a magzattal és a magzatvízzel is. A vírus jelen lehet az ondóban is. A kórokozó különféle váladékokkal, elsősorban a betegség heveny szakában, és az azt követő néhány hétig ürül, a lovak azonban rendszerint életük végéig fertőzöttek maradnak.
Immunszupresszív hatásokra (=az immunreakció elnyomása) a tünetmentes fertőzött lovak is tömegesen üríthetik a vírust, mely a fogékony állatok között nagyon gyorsan terjed. A légúti tünetek sokszor olyan enyhék, hogy azokat észre sem veszik, és a betegségre csak a később bekövetkező vetélések hívják fel a figyelmet. Talán ezzel magyarázható Olvasónk esete is.
A fertőzésre egyébként bőséges alkalom nyílik minden olyan helyen, ahol nagyobb számban fordulnak meg lovak, így versenyeken, kiállításokon, vásárokon vagy akár idegen állatok beállításakor.
KÓRFEJLŐDÉS
A vírus először a nyálkahártyákon szaporodik el, majd a nyirok- és véráram útján szétszóródik a szervezetben. A légutakban gyulladás fejlődik ki, de különösen fiatal csikókban bekerülhet a tüdőbe is, ahol tüdőgyulladás alakulhat ki. Gyakran bejut a vírus a magzatokba, mely vetéléssel vagy gyenge, olykor életképtelen csikók születésével jár. Némelykor az agy- és gerincvelő burkaiba is betörhet a kórokozó, mely keresztgyengeséghez és bénulásokhoz vezet.
TÜNETEK
1. Általában 3-5 napos lappangási idő után jelentkeznek az általános tünetek a fogékony lovakban, főként pedig csikókban, melyek néhány napig tartó hőemelkedésben, bágyadtságban, étvágytalanságban nyilvánulnak meg.
2. A felső légutak többnyire enyhe hurutos megbetegedésére utal, hogy az állatok köhögnek, könnyeznek, az orrnyálka és a kötőhártya kipirult, a betegeknek savós orrfolyása van.
3. Többnyire baktériumos szövődmény hatására tüdőgyulladás is kialakulhat, főként kedvezőtlen időjárási-, tartási- és takarmányozási körülmények között, valamint ha a lovakat fárasztó igénybevételnek teszik ki.
4. Egyes esetekben ínhüvely- és savós patairha-gyulladás is kifejlődik.
5. Némelykor már a heveny hurutos tünetek időszakában vagy röviddel ezt követően, esetenként azonban légúti tünetek nélkül is a lovakban keresztgyengeség, majd bénulások is kialakulhatnak. A beteg állatok hátulsó lábaikon bizonytalanul állnak, rogyadozva és csak nehézkesen járnak.
Súlyosabb esetekben a gyengeség az elülső végtagokra is kiterjed, és a keresztgyengeség bénulássá fokozódhat, majd az állatok nem tudnak felkelni.
Ezzel egyidőben farok- és végbélbénulás is kialakulhat. Az ilyen lovak elhullanak.
Bár az enyhébb esetek néhány hét alatt gyógyulnak, a súlyosabb esetekben mozgászavarok maradnak vissza.
6. A fertőzés igen súlyos következménye a vemhes kancák vetélése, mely a vemhesség 8.-10. hónapjában következik be. Fogékony állományokban akár a kancák 30-40%-a is elvetélhet.
A vetélés előjelek nélkül, „hirtelen” szokott bekövetkezni és szövődménymentesen zajlik. Az átvészelést követően a kancák szabályosan fogamzanak.
7. Néha rendes időre gyenge, életképtelen csikó születik, mely napokon belül elpusztul.
8. Idősebb lovakban az előbbiekben leírt általános tünetek enyhébben zajlanak és gyakori a tünetmentes átvészelés is.
BONCOLÁSI LELET
A betegség légúti formája csak azokban az esetekben vezet elhullásra, ha a baktériumos szövődmény következtében tüdőgyulladás alakulhat ki. Amint arról az előbbiek során olvashattunk, előfordulhat elhullás a súlyos idegrendszeri megbetegedés következtében is.
Vetélés során a vetélt magzat sárgás színű, a bőr alatti és az izmok közötti kötőszövet kocsonyásan beivódott. Különösen feltűnő a máj savós duzzanata, felületén apró, elmosódott határú, elhalásos gócok vannak.
GYÓGYKEZELÉS
A hurutos tünetekben beteg lovakat a tünetek elmúltáig pihentetni kell por- és huzatmentes istállóban.
Az állatoknak könnyen emészthető takarmányt kell adni.
A baktériumos szövődmények megelőzésére a beteg lovakat antibiotikumos kezelésben kell részesíteni (penicillin-streptomycin kombinációval).
VÉDEKEZÉS
A betegség elleni védekezés az általános járványvédelmi szabályok betartása mellett (az idegenből behozott lovak egy hónapos karanténozása stb.) a bántalom elleni preventív célú vakcinázással történhet. Tudni kell, hogy a vakcinák csupán a klinikai tünetek kialakulása ellen nyújtanak védelmet, de a vírus megtelepedését nem akadályozzák meg.
A betegség ellen többféle oltóanyag van forgalomban, melyek megrendelése és alkalmazása a kezelő állatorvos feladata. Annyit előrebocsátok, hogy az alapimmunitás létesítésére 2-3 hetes időközzel egymás után kétszer vakcinázzuk a lovakat, a csikókat a colostrális immunitás lejártakor először legkorábban 4-5 hónapos korban. Ezt követően a vakcinázást félévenként célszerű minden lónál megismételni.
Csupán példaként megemlítem, hogy az EQUILIS RESEQUIN vakcina a lóherpesz és a lóinfluenza vírusok okozta légzőszervi betegség elleni aktív immunizálásra szolgál. Adagja állatonként 2 ml. A mellékelt utasítás szerint kell alkalmazni.
A LÓINFLUENZA
A lovak nagyon ragályos, gyorsan terjedő, lázas, általános tünetekkel, savós orrfolyással és erős köhögéssel járó betegsége. A lóinfluenza a lovak leggyakoribb vírusos eredetű légzőszervi bántalma. Minden évben több járványesetet jegyeznek fel világszerte, de hazánkban is a gyakori megbetegedések közé tartozik.
A FERTŐZŐDÉS
A kórokozó vírust a beteg lovak közvetlen érintkezéssel, illetve a kiköhögött hörgő- és orrváladékkal, főleg aerogén úton terjesztik. A ragályfogó tárgyaknak a betegség terjesztésében nincsen szerepük, mert a vírus kisfokú ellenálló-képessége miatt a közvetett fertőzésnek nincs gyakorlati jelentősége.
Mindenekelőtt a ½ - 3 éves kor közötti fiatal állatok betegszenek meg. A fertőzés gyorsan terjed, egy állományon belül néhány nap alatt a fogékony egyedek mindegyike fertőződik. A lovak országon belül vagy országok közötti szállítása egyre gyakoribbá válik, a fertőzés terjedésének veszélye egyre nő. Mindinkább szükség van a lóinfluenza elleni védekezésre, a fertőzés megelőzésére.
A betegség kiállása legalább egy évig tartó védettséget ad a klinikai tünetekkel szemben.
TÜNETEK
A lappangási idő 2-3 nap. Az azonos légtérben tartott fogékony lovak között a betegség rendszerint robbanásszerűen jelentkezik.
Az állatok lázasak (39,5 - 41,5°C), bágyadtak, étvágytalanok, kötőhártya-gyulladásuk van. Eleinte savós-nyálkás, majd nyálkás-gennyes orrfolyás jelentkezik. A lovak szárazon, mélyről jövően köhögnek.
Feltűnő, hogy a lovak fáradékonyak, mozgatásra gyorsan izzadnak. Bár a betegség kezdetétől pihentetett állatok állapota hamarosan javul, azokban azonban melyeket a lázas időszakban is munkára használnak, súlyos tüdőgyulladás vagy idült tüdőtágulat alakulhat ki.
A bántalom gyógyítása ugyanúgy történik, mint ahogy azt a herpesz-vírusok okozta betegség során olvashattuk. A betegeket a teljes gyógyulásukig por- és huzatmentes istállóban pihenőre kell állítani, és jó minőségű takarmányt kell a számukra biztosítani. A szövődmények kivédésére ezúttal is ajánlatos antibiotikumokat adni a betegeknek.
MEGELŐZÉS
A betegség széleskörű elterjedése ajánlatossá teszi a lovak rendszeres preventív célú vakcinázását. A Nemezetközi Lovas Szövetség (FEI) 2005 óta előírja, hogy az általa szervezett versenyeken részt vevő minden lovat hathavonta lóinfluenza elleni védőoltásban kell részesíteni.
Bár a verseny illetve sportlovak influenza elleni rendszeres immunizálását előírják, de célszerű vakcinázni az egyéb célra tartott lovakat is. A lovakat 6-8 hetes időközzel kétszer egymás után vakcinázzuk, majd az oltást három éves korig félévente, ezt követően pedig évente egyszer megismételjük.
Az influenza elleni védőoltásra használatos az EQUIFA vakcina, de kaphatók olyan oltóanyagok is, melyek az influenza mellett a Rhinopneumonitis elleni is védelmet nyújtanak. Ilyen például az EQUILIS RESEQUIN vakcina.
Van azonban olyan oltóanyag is, amely az influenza mellett a tetanusz ellen is védelmet nyújt. Ilyen például az EQUILIS EQUENZA TE vagy újabban az EQUILIS PREQUENZA TE vakcina stb. A vakcinázás állatorvosi feladat.
A TETANUSZ
Se szeri se száma azoknak az eseteknek, amikor a lovak sérülései, szegbe lépése, megnyilallása vagy pártatiprása után a ló tetanuszban megbetegszik, és még akkor sem biztos, hogy sikerül meggyógyítani, ha időben, a tünetek megjelenésekor azonnal állatorvoshoz fordulunk.
Ezt bizonyítja a statisztika, mely szerint a megbetegedett esetek 60%-a elhullással jár. Fokozza a veszélyt, hogy „alattomos” bántalomról van szó, hiszen számos esetben a bajt előidéző seb már gyógyult, az állat egészségesnek látszik, és a hosszú lappangási idő miatt (4-20 nap) akkor váratlanul tör elő a baj. Mindezeket figyelembe véve nagyon ajánlatos a lovak megelőző vakcinázása a tetanusz ellen, mely biztos védelmet nyújtva megelőzi a betegség fellobbanását.
MI OKOZZA?
A tetanusz a reflex-ingerlékenység fokozódásában és az izmok merev görcsében megnyilvánuló betegség, amelyet a sebek mélyébe jutott és ott elszaporodott CLOSTRIDIUM TETANI nevű baktérium által kiválasztott exotoxin idéz elő. A lovak különösen érzékeny ezzel a méreganyaggal szemben.
A kórokozó egy pálcika alakú, csillangós baktérium, mely a talaj felületi rétegeiben, különösen a jól trágyázott talajban majdnem mindenütt előfordul részben bacilus, főként azonban spóra alakjában.
A kórokozó az állatok és az ember bélcsatornájában szaporodik el, és a bélsárral a külvilágra jutva spórázásnak indul, majd ilyen formában hosszú időn át fertőzőképes állapotban marad.
A FERTŐZŐDÉS
A tetanusz mindenekelőtt sebfertőzéses bántalom, mert ahhoz, hogy a baktériumok elszaporodjanak, és mérgező toxint termeljenek oxigénmentes környezetbe kell jutniuk.
Anaerob (oxigénmentes) viszonyok különösen a szúrt, szakított, zúzott sebekben alakulnak ki.
TÜNETEK
A klinikai kép nagyon jellemző (lásd képen). Mindenekelőtt a takarmány nehézkes rágása és lenyelése, a pislogóhártya előtűnése, valamint a mozgás feszessége, olykor a sérült végtag izmainak a görcse hívhatja fel a figyelmet a bántalomra.
Előrehaladottabb esetekben szájzár alakul ki, az orrnyílások trombitaszerűen kitágulnak, a fülkagylók mereven felfelé állnak, igen jellemző a fűrészbakszerű állás, a merev nyak- és fejtartás, a csúcsos áll és a zászlós faroktartás. A tünetek észlelésekor azonnal állatorvosi segítséget kell kérni!
MEGELŐZÉS – VÉDEKEZÉS
Olyan lovakat, amelyek használatuknál fogva gyakrabban vannak kitéve sebzésnek vagy értékes tenyészállatok, célszerű vakcinával aktív immunitásban részesíteni. A vakcinázott állatoknak jelentősebb sebzés esetén sem szükséges antitoxikus vérsavót adni, hanem elegendő újabb vakcina adásával bennük emlékeztető reakciót kiváltani.
A vakcinával 6-8 hetes időközzel kétszer egymás után kell oltani az állatokat. Az immunitás a 2. vakcinázást követő 10-14 nap múlva alakul ki és kb. egy évig tart. A vakcinázást évente egyszer célszerű megismételni.
A csikók immunizálását 3-4 hónapos korban célszerű elkezdeni, majd 2-3 éves korukig évente egyszer újraoltani őket, majd pedig 3-4 évtől elegendő már csak 3-4 évenként egy emlékeztető oltást adni.
Kaphatók csak tetanusz anatoxint tartalmazó vakcinák (pl. EQUILIS TETANUS), de amint az előbbiekben olvashattuk egyéb komponenseket tartalmazó kevert vakcinák is.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. júniusában.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése