Ezúttal a szerző olyan képeit
válogattuk össze, ahol azon ritka pillanatoknak lehetünk tanúi, amikor
őt fényképezik - ebben a bejegyzésben tábláknál a világ különböző
tájain. Szokásunkhoz híven a jegyzeteket sem hagytuk el. Ha a címként
jelölt táj, ország vagy város
nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes
fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik. Nem egy így megnyitott
fejezet több képet és részletesebb leírást is tartalmaz a témában.
.
.
Nem akarok ünneprontó lenni, de a 20 órás repülőút bezsugorodva egy
szűk ülésbe az utastérben bizony nem volt irigylésre méltó. Főként ha
figyelembe vesszük, hogy - sok útitársammal ellentétben, akik legalább
kicsit elszundítottak - egy pillanatig sem tudtam lehunyni a szememet. A
repülőből kilépve azonban kissé felélénkített egyrészt a távoli világ
iránt érzett kíváncsiság, de az is hogy az otthoni rideg, esős-szeles
világból becseppentünk a meleg trópusi tavaszba, és megcsapott a
különböző színekben pompázó délszaki virágok nagyszerű, édeskés,
kellemes illata. Ugyanakkor az élénken csivitelő madársereg vendégfogadó
kórusa. Mindehhez pedig a világ legnagyobb vízesése, az Iguazu furcsa
zúgása szolgáltatta a háttérzenét, mely itt zúgott, dübörgött néhány
méterrel a szálláshelyünk közelében.
.
.
.
.
Amíg a szállóhoz érünk, bizony nincs könnyű dolga a gépkocsivezetőnek.
Az út - miközben lefelé haladunk az Andok hegységben - éles
fordulókkal, szakadékok, vízmosások és meredélyek szélén vezet. A
sofőrünk akrobata mutatványt végez, mire leérünk! Nem egyszer a mi
lélegzetünk is eláll útközben. Hát ilyen az Andok hegység: gyönyörű,
nagyszerű, kiszámíthatatlan.
.
.
.
.
Egyél kekszet! Az Olt völgyében haladunk tovább. Az út festői! El is
feledem, hogy vezetek, semmi fáradságot nem érzek, teljesen
átszellemülök.
.
.
.
Rimnicu Vilcea-nál térünk el Pitesti felé. Hamarosan egy igen meredek,
hajtűkanyarokkal teletűzdelt, nyaktörő út következik. Ilyenkor csődöt
mond a szabadonfutó! A nyaktörő mutatvány nagyobb fokú átélését segíti
egy nemrég felfordult személy- és egy tehergépkocsi roncsainak a
látványa.
.
.
.
.
Miután a szigorú hatóság mindent
rendben talált, megelégedetten pózolok az üdvözlő táblánál (amit a
diámról rosszul hívtak elő sajnos), de a "Bienvenidos" felirat az angol
"Welcome"-nak felel meg még tükörfordításban is. Engem ez akkor cseppet
sem zavart, és nyugodtan élveztem a fenséges környéket, a csodálatos
kilátást, miközben mélyeket szippantottam a szennyezéstől mentes,
"kristálytiszta ózondús" levegőből. Valóban elengedtem magam a kellemes,
lengető fuvallatban, mely elhozza a közeli erdők és virágos rétek
pompás illatát.
.
.
.
.
Most pedig felmegyünk az 580 m magasban fekvő Cabo Girao kilátóhoz.
Odafent a múzeumban a falakra függesztett óriási fotókon láthatjuk, hogy
milyen híres látogatók keresték fel a szigetet a zord európai télből
menekülve (Sissi, Ferenc József császár, Churchill és még sokan mások).
Voltak, akik orvosi rendeletre tüdőbajukat gyógyítandó keresték fel a
csodálatos klímájú virágos Madeirát.
.
.
.
.
Meglátogattuk a sziget világhírű növény- és pálmakertjét - a Mennyországból egy darab! Csodálatos szépségű...
.
.
.
.
Különösebb felkészülés nélkül, de nem kis izgalommal indultam el
Szergejjel, a moszkvicsommal 13.273 km óraállás mellett, hogy mint
turista bebarangoljam a jó öreg Magas-Tátra szlovák és lengyel oldalát,
és megmásszam a fenségesen kiemelkedő, impozáns szépségű lomnici
csúcsot.
.
.
.
Erre kell továbbmenni! Délután 3 órakor Balassagyarmatnál elértem a
határt. 13.547 - mutatja a kilométer-számláló. Egy órát kellett várakozni
a szakadó esőben a benzinkútnál, mert áramszünet volt, miközben egy
csehvel előlegként össze is különböztem német nyelven, mert a
trabantjával szemtelenül elém furakodott. Ha már itt is ilyen pimaszak,
mi lesz később?
A határsorompónál a formaságok gyors rendezése után hamarosan
továbbengedtek, és cseh területen folytattam az utat Losonc felé. Az
országváltozás gyakorlatilag igazán nem sokat jelentett! A
téesz-istállók körüli rendetlenség, a szanaszét ágazó gépek látványa a
hazai viszonyokat juttatta eszembe. Busince előtt hatalmas répatáblák,
melyekben csak mikroszkóppal lehet répát találni a hatalmas gazban. Az
emberek zömmel magyarul beszélnek, és az üzleteken is kétnyelvű felirat
látható: obuv-cipő például.
Igaz, hogy országos főútvonalon haladok, de ez csak annak számozásából
tűnik ki, semmi esetre sem a minőségéből. Víztócsás gödrök, sáros,
kavicsos szakaszokkal váltakoznak, és időnként egészen le kell
lassítani, hogy elkerülhessem a tengelytörést.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése